V. Kulcsár Ildikó
V. Kulcsár Ildikó: Hová rejtselek?
Esti imádság A háborús gyermekszobában „Ki fényesebb vagy, mint a csillagok S oly nagy, amilyen kicsi én vagyok, Én nem tudom, mi az a háború, De látom, hogy mindenki szomorú. (…) És reszketek, mint fiókmadár – Uram, a háborút parancsold vissza már!” (Móra Ferenc) Nem, nem, nem! Nem politizálok! Én csak örökre bevésődött képekről […]
Nyerj futóversenyt, láb nélkül! – Az integrált oktatás álma
Gyakran jutott eszembe a megosztott, régi Berlin, míg az integrált oktatásról gyűjtöttem információkat. Ugyanis ifjonc koromban gyorsan felfedeztem, két arca van: egy nappali és egy éjszakai. A nappali azt sugallta, minden tökéletes, közben nem voltak válaszok a kínos kérdésekre, aztán este, a sörözők mélyén ugyanazok meséltek ellentmondásokról, visszásságokról, fájdalmakról, akik a nappali idillt vetítették. S […]
Gigi, te csak énekelj!
Annyit tudtam róla a találkozásunk előtt, hogy akár operát is énekelhetne, hogy Michael Jackson producere, Quincy Jones a világ öt legjobb hangja közé sorolta, hogy nincs tele a bulvársajtó a magánéleti botrányaival, ráadásul van párja, és rajong a pici lányáért. Mindezt fel is sorolom, amikor találkozunk, mire mosolyogva kiegészít, mert szerinte egy fontos elem hiányzik a számára megtisztelő […]
Meghívom egy kávéra – Fiús anyák, vigyázzatok!
Szeretem az anyósomat – jelenti ki határozottan a harmincnyolc éves Rita, amikor mellém telepszik a kicsi, barátságos kávézóban, ám a következő mondatai már nem határozottak, inkább tétovák és szomorúak. Mert a boldogan induló házassága öt éve alatt azt tapasztalta, hogy az anyósa egyetlen gyermekében, az ő szerelmetes férjében egy gramm felelősségérzet sincs. Kimaradt? Elpárolgott? Mintha […]
A vulkántól az otthon melegéig – Apa, férfi, fiú és a férfiasság
„Szerintem a nő maradjon nőies, a férfi meg férfias, nem kellene felforgatni a világot!…” A sommás vélemény egy reggeli műsorban hangzott el, egy betelefonáló szájából. Éppen aznap, amikor erre a cikkre készülve rátaláltunk a következő mondatra: „A férfiasság nem egyetemes érvényű és változatlan, hanem történetileg és kulturálisan meghatározott.” Ha belegondolunk, a „férfias” kifejezés tényleg nem […]
Szeretlek, de… – Mert a férfi főz
Arról írt egy kedélyes, fiatal olvasónk, hogy ideje lenne elemeznünk férjeink, társaink főzési szokásait, mert ő csak úgy tudta túlélni párja konyhacsászárságát, hogy papírtányérokat vásárolt, ám nem mert belemélyedni a témába, mert szerinte a főzős férfiakra ájultan néz fel a világ, és haragudnának rá az olvasók, ha részletezné a helyzetét. Ám én azon spekulálok, hogy […]
Az üzenet pillangóval érkezik
Távolinak tűnt a tél. A Nap még nem erőtlen korongként sajnálkozott a Föld nevű bolygón didergő embereken, inkább lágyan simogatta az arcunkat, míg a szépséges solymári temetőben gyülekeztünk. Sokan voltunk, halkan beszélgettünk: Emlékszel, amikor Éva…? Valószínűtlenül éreztem magam, összecsúszott múlt és jelen. Láttam a feliratot, dr. Baán Éva, élt kilencvennégy évet, ő mégis mellettem állt, […]
Meghívom egy kávéra – Ellenségem: a férjem karrierje
Fegyelmezett, komoly, nehezen enged fel. Megdicsérem szélfútta frizuráját és a szeme színéhez illő, szürke-rózsaszín pulóverét, mire hálásan elmosolyodik, mégis az előre eltervezett mondataival kezdi a beszélgetésünket. – Nem szeretném, ha ráismernének a volt férjemre! A válásunk óta megnyugodtam, sajnálom őt, nem akarok neki ártani. De mostanában oly sokan építik önmagukat feladva a karrierjüket, hogy figyelmeztetni […]
1992: „Gyesen voltam Londonban” – Magyar asszonyok külföldön
A hölgy előkelő(sködő), finomnak álcázott, amúgy semmi különös. Az ürességet cinizmussal, a keserűséget poénkodással palástolja. Eleinte nem szeretjük egymást, talán utáljuk is. Fölénnyel kezdi, könnyekkel zárja a beszélgetést. – Maga nem élt évekig külföldön, nem tudhatja, micsoda poklot járnak az asszonyok a férjek önzése, uralkodásvágya miatt. A férfiak kora reggel eltűnnek, késő este térnek haza. […]