Schäffer Erzsébet
Schäffer Erzsébet: Majd ha a test a testhez ér
Jó reggelt, világ! Te is érzed, ahogy játszik velünk ez a kalapját félrecsapó nyurga suhanc, ez az Április? Egyik pillanatban árkot ugrik, másikban fölborzolja a rikácsoló szajkó tollait, hajnalra havat küld, s a fehér takaró alól ibolyát szed nagy csokorral, a patak fodraira szórja, vigyétek! Sokat vagyok ott a mélyutak mentén és fönt a szőlő […]
Schäffer Erzsébet: Az ikerhölgyek öröksége
Chopin keringő dallama szállt, s gurult a konflis a két, matrózruhába öltöztetett kislánnyal… Régi fotókat nézegettünk, csipkés pólyákat, aztán két tüllruhás karcsú balerinát. Veronika elunja a képeket, fölcsatolja a tangóharmonikát, Vica mutatja a pas de deux lépéseit… Nevetünk. Minden volt nekem az a délután: történelemóra, illemtanóra, balettóra. De leginkább két gyermeklelkű, öreg valaha volt balerina […]
Schäffer Erzsébet: A sárkányölő vitéz
Azt mondta Greis főorvos úr, hogy kedves szülők, jöjjenek ki velem a folyosóra. Rám nézett, a vállamra tette a kezét, jöjjön a kislány is, hisz róla van szó. Greis főorvos úrnak nagy, puha keze volt, és aranykeretes szemüvege. És nagyon mély hangja. Az egész rendelőintézet tisztelte, a legnagyobb tekintély volt nemcsak Sztálinvárosban, hanem az egész […]
Schäffer Erzsébet írása az 1996-ban kiadott Down-baba született c. könyvről
„Ha az embert olyannak vesszük, mint amilyen, tulajdonképpen rosszabbá tesszük. De ha olyannak vesszük, amilyennek lennie kell, akkor azzá tesszük őt, amivé lehetne.” Goethe Ezzel a címmel adtak közre egy okos kis füzetet. A mindössze tizenhat oldalas kiadvány nemcsak okosan tájékoztat, de szeretetteli, valódi segítséget és kapaszkodót nyújt, és mindezzel biztonságot sugall. Csupa olyat, amire […]