A koreai konyha, akárcsak számos más Koreából érkező trend, hazánkban is meghódította a gasztronómia iránt érdeklődőket. Egy jó bibimbapért már nem kell messzire menni, az ázsiai üzletekben kapható izgalmas alapanyagok között a ttokpokki hozzávalóit is megtalálni, a kimcsi pedig lassacskán alapvetőnek számít minden hazai élelmiszerboltban.
A népszerűség nem meglepő, a sokféle zöldséggel, fermentált hozzávalóval és umamiban gazdag alapanyagokkal dolgozó ételek jól rezonálnak a mai ízlésre, még úgy is, hogy a receptek és elkészítési módok gyakran több száz éves múltra tekintenek vissza. Talán nincs is jobb példa erre, mint a sokat emlegetett kimcsi, ami a modern táplálkozástudomány egyik legtöbbet kutatott élelmiszere. Globális elterjedésében nemcsak karakteres ízprofilja, hanem egészségre gyakorolt hatása is nagy szerepet játszik – amiről ebben a cikkben írtunk részletesen.
A koreai kultúrában a kimcsi viszont ennél is többet jelent. A kimjang (ejtsd: kimdzsang) a kimcsi közös, télire történő elkészítésének és megosztásának évszázados hagyománya. Sok szempontból a magyar disznótorok szerepéhez hasonlítható: összehozza a közösségeket, és társas élménnyé teszi a télre való felkészülést.
Kimjang: a családi recept munka közben öröklődik
A kimjangnak nincs előre kijelölt napja, a munka jellemzően késő őszre, kora télre esik, attól függően, milyen éppen az időjárás. A dolgot nem aprózzák el, a kimcsit hatalmas adagokban készítik ilyenkor, ami sok szorgos kezet kíván. Aki először vesz részt a munkában, helyben ellesheti a folyamat minden csínját-bínját – ami családonként és vidékenként eltérő lehet: van, aki kínai kellel dolgozik, más retekből, mustárlevélből vagy újhagymából készít kimcsit.

A kimchi probiotikumokban gazdag, fermentált étel, amely támogatja az emésztést, erősíti a bélflórát, és az anyagcserét is serkenti. (Forrás: Canva)
Recept: 3 díjnyertes, magyaros kimcsi
Az UNESCO leírása szerint a családi fogást hagyományosan az anyós adja tovább az újdonsült menynek, és a szomszédok is tanulhatnak egymástól, amikor kóstolót cserélnek. A közös készítés és a megosztás hagyománya 2013-ban került fel az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára.
Nálunk sem teljesen idegen a szokás
Ahogyan a kimjang idején a koreai családok összefognak a téli kimcsi elkészítéséhez, úgy hozta össze a káposzta savanyítása annak idején a magyar falvak közösségeit. Egy lispeszentadorjáni visszaemlékezés szerint az asszonyok napközben együtt vágták vékonyra a káposztát, este pedig a férfiaké volt a terep, akik megtöltötték és lezárták a hordókat, hogy a télire szánt savanyúság biztonságban érlelődhessen.
Hollókőn egyébként a káposztagyalu valóságos kincsnek számított. Egy 1986-os néprajzi gyűjtés szerint olyan kevés volt belőle, hogy a falubeliek között kézről kézre jártak a meglévő eszközök, amikor elérkezett a savanyítás ideje – aki kölcsönkapta a gyalut, apró szívességgel viszonozta a segítséget.
Savanyítsunk inkább, mint savanyodjunk!
Bár a káposzta savanyítása könnyen elvégezhető egyedül is, régen éppúgy közösségi eseménynek számított, mint a koreai kimjang. Az elmagányosodás korában értékes lehet minden olyan esemény, ami nem a képernyők előtt zajlik, és ami egy közös cél köré gyűjti az embereket – tegyünk hát valamit az elszigetelődés ellen, és lessük el a koreaiak szokását, amit a mi savanyú káposztánkkal is kipróbálhatunk!
Hívjunk át néhány barátot vagy rokont, kérdezzük meg, kinél hogyan tették el télire a káposztát, és osszuk fel a munkát. Ha valaki a családban évek óta maga savanyít, most megmutathatja azokat az apró fogásokat is, amelyeket egy receptből nehéz ellesni. A savanyú káposzta ráadásul kalóriaszegény, rostban gazdag finomság, amely C-vitamint is tartalmaz. A nem hőkezelt, élőflórás változatok tejsavbaktériumokat is tartalmazhatnak. Ha te is kedvet kaptál hozzá, ebben a cikkben mutatjuk, hogyan készítheted el otthon!
Ez is érdekelhet: 3 recept savanyú káposztával
Kiemelt kép: Romy Arroyo Fernandez/NurPhoto via Getty Images