Három és fél évvel később állt bíróság elé. A tárgyaláson nem az volt a kérdés, hogy ő ölte-e meg a gyerekeket – ezt egyik fél sem vitatta –, hanem az, hogy büntetőjogi értelemben felelősségre vonható-e azért, amit tett. A védelem szerint Clancy szülés utáni pszichózisban szenvedett, és a tragédia idején nem volt képes reálisan érzékelni a valóságot. Az ügyészség ezzel szemben azt igyekezett bizonyítani, hogy mentális betegsége ellenére tisztában volt a cselekedeteivel és azok helytelenségével.
A bíróság sem tud mit kezdeni Lindsay Clancy-vel
A tárgyalás végül szeptember elején esküdtszéki patthelyzettel zárult. A tizenkét esküdtből tizenegy arra hajlott, hogy Clancyt mentális állapota miatt ne találják büntetőjogilag felelősnek, egy esküdt azonban kitartott a bűnösség mellett. Ítélet így nem született, a bíró érvénytelennek nyilvánította a tárgyalást. Clancy ügyvédje azóta azt kérte a bíróságtól, hogy új eljárás helyett mondják ki: védence mentális állapota miatt büntetőjogilag nem felelős. Az ügy tehát jelenleg sem zárult le.
Kapcsolódó: Dr. Kurimay Tamás pszichiáter: Ne maradjon egyedül a család!
Én sem szeretnék ítéletet mondani Lindsay Clancy fölött. Nem tudom, mi történt azon az estén a fejében. A tárgyaláson hónapokon át pszichiáterek, pszichológusok és jogászok próbálták rekonstruálni, és még ők sem jutottak azonos következtetésre. Meglehetősen nagy önbizalom kellene ahhoz, hogy néhány újságcikk elolvasása után én biztosan tudjam. Azt viszont tudom, mi történt a kommentszekciókban.
„Kerekesszék helyett villamosszékbe kellene ültetni.”
Ez csak egyike azoknak a magyar hozzászólásoknak, amelyekkel az ügyről szóló hírek alatt találkoztam. Volt, aki szörnyetegnek nevezte, más azt kívánta, bárcsak sikerült volna meghalnia. És ami engem talán a leginkább megdöbbentett: rengeteg ilyen mondatot nők írtak. Anyák.
Természetesen értem az indulatot. Három kisgyerek halála annyira felfoghatatlan, hogy ösztönösen keresünk valakit, akire rátehetjük minden dühünket. Ráadásul van egy határ, amelyet szülőként különösen nehéz átlépni még gondolatban is: hogyan bánthatja valaki azt, akit a világon a legjobban szeret?
Kapcsolódó:
Csakhogy éppen ez az egyik legfontosabb kérdés ebben az ügyben. Mert a súlyos mentális betegség nem mindig úgy néz ki, ahogyan elképzeljük.
A szülés utáni depresszió és a szülés utáni pszichózis nem ugyanaz. Utóbbi jóval ritkább: nagyjából ezer szülésből egy-kettő után jelentkezik, és pszichiátriai sürgősségi állapot. Járhat téveszmékkel, hallucinációkkal, zavartsággal, szélsőséges hangulatingadozásokkal, és az érintett valóságérzékelése súlyosan sérülhet.
A szülés utáni depresszió sokkal gyakoribb. És bár a legtöbb eset természetesen soha nem vezet erőszakhoz, van valami, ami összeköti a különböző szülés utáni mentális zavarokat: a szégyen.
Az a szégyen, amely miatt egy anya nem meri elmondani, hogy nem boldog. Hogy nem érzi azt, amit szerinte éreznie kellene. Hogy néha azt kívánja, bárcsak eltűnhetne. Hogy rettenetes gondolatai vannak. Hogy fél saját magától. Hogy nem az Instagramról ismerős, babaillatú anyaságot éli, hanem valami sötétet és ijesztőt.
Kutatásokban újra és újra megjelenik, hogy a nők azért sem kérnek segítséget, mert félnek attól, hogy rossz anyának tartják őket. Attól, hogy megbélyegzik őket. Súlyosabb esetben attól is, hogy elveszik tőlük a gyereküket. Vagyis éppen azok a társadalmi reakciók tarthatják őket csendben, amelyeket egy-egy tragédia után olyan elementáris erővel látunk elszabadulni. És ezért gondolom, hogy a Lindsay Clancy-ügy alatti kommentszekció nemcsak Lindsay Clancyről szól.
Olvassa az a nő is, aki éppen depressziós
Az, aki hetek óta alig kel ki az ágyból, de a családja szerint csak össze kellene szednie magát. Az, aki a szülése óta nem ismer magára. Az, akinek ijesztő gondolatai vannak, és eddig sem merte senkinek elmondani őket. Ő pedig most végiggörgeti ezeket a mondatokat, és pontos képet kap arról, milyen „nyitottan” áll a társadalom a mentális betegségekhez, amikor azok már nem férnek bele a könnyen fogyasztható változatba.
Kapcsolódó: Nyugdíj utáni depresszió: ezek a jelek mutatják, hogy segítségre lehet szükség
Mert depresszióról beszélni ma már egész jól tudunk – egészen addig, amíg a depressziós ember szomorú és szerethető. Amíg elfogadja a segítséget, jár terápiára, és lehetőleg néhány hónap múlva elmeséli, hogyan jött ki belőle. Sokkal nehezebb dolgunk van akkor, amikor a mentális betegség ijesztő. Amikor irracionális. Amikor a beteg elutasítja a segítséget. Amikor nem úgy viselkedik, ahogyan egy „rendes betegnek” szerintünk viselkednie kellene.
A szülés utáni pszichózis gyanúja azonnali orvosi ellátást igényel
Pedig a pszichiátriai betegség nem jellemhiba. A depresszió nem gyengeség, a pszichózis pedig nem gonoszság. Ez nem jelenti azt, hogy minden tett következmények nélkül maradhat, és végképp nem jelenti azt, hogy három kisgyerek halálát relativizálnunk kellene. A jog feladata éppen az, hogy eldöntse, hol húzódik a felelősség határa. A miénk talán valami más.
Például az, hogy ne tegyük még nehezebbé a segítségkérést. Az amerikai szülész-nőgyógyász szakmai szervezet éppen ezért azt ajánlja, hogy a várandósság alatt és a szülést követően is rendszeresen szűrjék a nőket depresszióra és szorongásra, a szülés utáni pszichózis gyanúja pedig azonnali orvosi ellátást igényel. Nem azért, mert az anyák veszélyesek. Hanem azért, mert ők is megbetegedhetnek.
Amit sose szabad mondani: szedd már össze magad!
Talán ez lenne ennek a rettenetes történetnek az egyik tanulsága. Hogy amikor valaki azt mondja: nem vagyok jól, ne azt válaszoljuk, hogy másnak is nehéz. Amikor egy anya azt mondja: félek a saját gondolataimtól, ne az legyen az első kérdésünk, hogyan gondolhat ilyesmit egy anya. És amikor egy súlyos pszichiátriai betegség kerül elénk, próbáljuk meg elviselni azt a kényelmetlen gondolatot is, hogy egyszerre több dolog lehet igaz.
Három kisgyerek szörnyű halált halt. Az édesanyjuk súlyos beteg volt. Az egyik mondat nem törli el a másikat. Az együttérzés talán éppen ott kezdődik, hogy mi is tudatosítjuk magunkat: a két állítás összetartozik.
Ez is érdekelhet: Hayden Panettiere 11 éves lánya: Ki Kaya, és miért került az apjához?
Kiemelt kép: Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!