Néhány évvel ezelőtt az egész internetet bejárta egy videó, amelyben André Rieu zenekara Sir Anthony Hopkins And The Waltz Goes On című keringőjét játssza, miközben a színészlegenda a közönség soraiban ül és aranyosan örül, de meg is rendül saját zeneműve hallatán.
A zene volt Anthony Hopkins első szerelme
Ezzel a videóval tudta meg a széles közönség, hogy Hopkins valójában szenvedélyesen szereti a zenét. Annyira, hogy egész életében komponált is. Sőt, valójában a muzsika volt élete első szerelme: négyévesen már zongorázott, kamaszként pedig színdarabokhoz írt zenét.
Egész életen át dédelgetett vágyát valósítja meg idén nyáron, hiszen augusztus 21-én megjelenik első nagy klasszikus zenei albuma, a Life is a Dream. Ennek előfutára az a kislemez, amelynek híre most végigsöpört az interneten, a Bracken Road. Ezt a darabot egyébként 1963-ban írta, amikor fiatal színészként még a pályája elején járt.
Kapcsolódó: 5 dolog, ami álmaid megvalósításában akadályoz – Győzd le őket!
A nagylemez hatvan év zenei anyagát gyűjti össze. Hopkins egész életében komponált (és festett is), ezt az életművet rögzítették most a világhírű Philharmonia Orchestra tolmácsolásában. A karmester nem ms, mint Gustavo Dudamel, a kortárs komolyzene egyik legtehetségesebbnek tartott alakja. Hopkins azt üzeni az albummal, hogy soha nem késő megvalósítani egy régi álmot.
Mit mond a pszichológia a későn megvalósított álmokról?
A történet azért is érdekes, mert pont azt bizonyítja, amiről a fejlődéspszichológia évtizedek óta beszél: az életút korántsem olyan egyenes vonalú, mint ahogy sokáig gondoltuk. Bár hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a húszas-harmincas éveinkben kell megtalálnunk a hivatásunkat és megvalósítanunk minden nagy álmunkat, a kutatások szerint ez egyre kevésbé igaz.
A hosszabb élettartam, a többszöri pályamódosítás és az életszakaszok átrendeződése miatt ma már sok szakember beszél az élet „második felvonásáról„,
amikor valaki nem új karriert kezd pusztán a megélhetés miatt, hanem végre időt és energiát szán arra, amire korábban nem volt lehetősége.
Ezt a folyamatot jól megvilágítja Erik Erikson fejlődéselmélete is. Erikson szerint időskorban az ember legfontosabb lelki feladata nem az újabb sikerek hajszolása, hanem annak megélése, hogy az élete kerek egészet alkot. Az utolsó életszakasz alapvető kérdése nem az, hogy mit értem még el?, hanem az, hogy elégedett vagyok-e azzal, amit magam mögött hagyok?.
Egy régi álom megvalósítása ebből a nézőpontból nem feltétlenül újabb teljesítmény, hanem egyfajta lezárás: annak érzése, hogy valami fontos végül mégis a helyére került.
Az élet második felvonása sokszor a legszabadabb
A pszichológusok egy másik érdekes jelenséget is megfigyeltek: miközben az életkor előrehaladtával csökkenhetnek bizonyos fizikai lehetőségeink, sokaknál ezzel párhuzamosan nő a belső szabadság. Fiatalon gyakran visszatart bennünket a megfelelési kényszer, a kudarctól való félelem vagy az a kérdés, mit gondolnak majd mások.
Később azonban sokan arról számolnak be, hogy már nincs szükségük külső igazolásra.
Ez a felszabadultság sokszor éppen azt teszi lehetővé, hogy olyan dolgokba is belevágjanak, amelyeket korábban túl kockázatosnak vagy éppen túl későinek éreztek.
Mindez összecseng a pozitív pszichológia kutatásaival is. Martin Seligman és munkatársai szerint a tartós jóllétet nem elsősorban a cél elérése vagy a külső siker növeli, hanem az, ha olyan tevékenységeket végzünk, amelyek összhangban állnak a saját értékeinkkel és identitásunkkal.
Anthony Hopkins története ezért talán nem is elsősorban arról szól, hogy egy Oscar-díjas színész 88 évesen albumot adott ki. Sokkal inkább arról, hogy egy hat évtizede dédelgetett alkotói vágy végre testet ölthetett – és hogy bizonyos álmoknak valóban nincs szavatossági idejük.
Kapcsolódó: 3 pszichológiai trükk, mellyel szinte bármit elérhetsz az életben
Kiemelt kép: Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!