Sokan várják a nyugdíjba vonulás pillanatát, amikor hosszú évtizedek után leteszik a lantot, és végre élvezhetik a megérdemelt pihenést. Ám gyakran derül ki, hogy hajlamosabbak voltunk átsiklani olyan részletek felett, amelyek évtizedekig befolyásolhatták az anyagi és lelki jólétünket.

Noha manapság rengeteg információ található a nyugdíjba vonulásról, mégis jellemzően sok nyugdíjas unatkozik, elszigeteltnek vagy stresszesnek érzi magát, miután maga mögött hagyta az aktív éveket. Ennek lehet anyagi, fizikai, mentális vagy érzelmi oka is, de ha odafigyelünk ezekre az aknákra, jó eséllyel nyugodtabb évek várnak ránk.

7 gyakori hiba, mielőtt nyugdíjba mennénk

Az alábbi hibák különböző területeken jelennek meg, érdemes mindegyikre külön-külön is jó előre felkészülni.

1. Hosszú élet

A legtöbben még mindig úgy terveznek, mintha a nyugdíj egy rövidebb életszakasz lenne. Pedig könnyen lehet, hogy akár 20–30 évet is finanszírozni kell.
A hiba nemcsak az, ha nincs elég megtakarításunk, hanem az is, ha túl korán lépünk ki a munkából anélkül, hogy végiggondolnánk: miből élünk majd három évtizeden át?

Szakértők szerint ha az egészségünk és a körülmények engedik, érdemes minél tovább a munkaerőpiacon maradni.

2. Nincs „B tervünk” váratlan helyzetekre

Sokan pontos dátumot tűznek ki a nyugdíjra, mintha az kizárólag rajtuk múlna. A valóságban azonban egészségügyi probléma, családi gondozási kötelezettség vagy munkahelyi átszervezés miatt korábban is véget érhet az aktív időszak. Ha nincs vésztartalék, átgondolt alternatíva vagy részmunkaidős lehetőség a fejünkben, a kényszerű nyugdíj komoly anyagi és lelki sokk lehet.

3. Mivel töltjük az időt

Sokan csak arra készülnek, hogy miből élnek majd, arra viszont nem, hogy miért kelnek fel reggelente. A munka az aktív évek alatt nemcsak fizetést jelentett, hanem napi ritmust, közösséget, identitást. Ha ez egyik napról a másikra eltűnik, könnyen jön az ürességérzés.

Kapcsolódó: Aranyélet nyugdíjasan – Miért ne költözhetnénk idősen külföldre?

Érdemes már évekkel korábban feltenni a kérdést: Mit szeretnék csinálni a felszabaduló időmmel? Van-e hobbim, közösségem, célom? Célszerű akár már öt évvel a tervezett nyugdíjba vonulás előtt azon gondolkodni, hogy mely dolgok inspirálhatnak minket a későbbi években, évtizedekben.

A nyugdíjba vonulás egy új fejezet kezdete, ahol a korábbi rossz döntések meghatározhatják, hogy miként töltjük a ránk váró évtizedeket (Fotó: Canva)

4. Nem beszélünk róla otthon

Ha párkapcsolatban élünk, a nyugdíjba vonulás bizony két ember életét rendezi át. Mégis gyakori, hogy a felek teljesen mást képzelnek el. Az egyik utazni szeretne, a másik nyugodt hétköznapokra vágyik. Az egyik több közös időt vár, a másik több szabadságot. Ha ezekről nincs őszinte, hosszú távú beszélgetés, a megérdemelt pihenés könnyen konfliktusforrássá válhat.

5. Társas kapcsolatok átalakulása

Sokkal könnyebb barátokat szerezni, ha egész nap munkatársak vesznek körül. Túl sok nyugdíjas követi el azt a hibát, hogy feltételezi: az évek során a kollégákkal kiépített kapcsolatok a távozásuk után is folytatódni fognak. Ez ritkán van így.

A munkahelyi közös alap és rendszeres kapcsolat nélkül a munkahelyi barátságok hajlamosak kialudni.

Senki sem fog kopogtatni az ajtón, ami azt jelenti, hogy időt és energiát kell fektetni a kapcsolatok fenntartásába. Legyünk kezdeményezők, ajánljuk fel a korábbi kollégáknak, hogy találkozzunk, miközben igyekezzünk új közösségeket találni, például nyugdíjasklubot, sport-, vagy hobbicsoportokat.

6. Nincs hosszú távú lakhatási tervünk

A családi ház, ami évtizedekig ideális volt, lehet, hogy időskorban már túl nagy, túl drága vagy nehezen fenntartható. Az alábbi kérdéseket sokan csak későn teszik fel:

• Megengedhetem magamnak ezt az ingatlant fix jövedelemből?
• Mi történik, ha egészségügyi problémám lesz?
• Lépcső, kert, távolság az orvostól – mennyire fenntartható ez 10–20 év múlva?

A lakhatás nemcsak érzelmi kérdés, hanem hosszú távú stratégiai döntés is, ezért a fizikai igények, a környékbeli változások és a pénzügyi realitások tekintetében érdemes átgondolni a helyzetet.

7. Nem készülünk tudatosan az egészséges öregedésre

Fiatalabb korban természetesnek vesszük testünk ellenálló képességét. Az időskor beköszöntével viszont már nem mindegy, hogyan mozgunk, mit eszünk, mennyit alszunk.

Sokan csak akkor kezdenek el változtatni, amikor már baj van.

Pedig a kisebb, fenntartható változtatások – rendszeres mozgás, kiegyensúlyozott étrend, stresszkezelés – hosszú évekkel javíthatják az életminőséget.

A kulcs a folyamatos mozgás és az aktivitás. Az olyan alacsony terhelésű gyakorlatok, mint a nyújtás, a jóga és a csikung, kiválóak a rugalmasság és az egyensúly megőrzéséhez, de kíméletesek az ízületekre és az izmokra. Ami pedig az étrendet illeti: legyünk körültekintők az adagokkal és fogyasszunk több gyümölcsöt, zöldséget, teljes kiőrlésű gabonát és sovány fehérjét.

A nyugdíjba vonulás egy új fejezet kezdete, ahol a korábbi rossz döntések meghatározhatják, hogy miként töltjük a ránk váró évtizedeket. Ha sikerül elkerülni a fenti buktatókat, mind testileg-lelkileg, mind anyagilag könnyebben átvészelhetjük az időskor évtizedeit.

Kapcsolódó: Így változik személyiségünk a nyugdíj után

Kiemelt kép: Canva