Honnan jöttünk? Kik voltak az első Homo sapiens-ek? Hogyan lett az ember a Föld uralkodó faja? Ezekre a kérdésekre is keresi a választ az Ella Al-Shamahi paleoantropológus vezetésével készült Az ember című új sorozat, amely az emberi evolúció 300 000 éves történetét tárja fel.

Barlanglakók Instagrammal

A BBC műsorából kiderül például: sokáig úgy hittük, hogy a modern ember, a Homo sapiens Kelet-Afrikában fejlődött ki mintegy 200 000 évvel ezelőtt, a legújabb felfedezések ennél jóval régebbre tolják az emberi eredet idővonalát.

2017-ben Marokkó északi részén, a Jebel Irhoud lelőhelyen olyan fosszíliákat találtak, amelyek több mint 300 000 évesek, és ma ezek számítanak a Homo sapiens legrégebbi ismert maradványainak.

Ez a felismerés szó szerint átírta az emberi evolúció történetét.

A felfedezés annyira megrendítő volt, hogy Ella három évet szentelt annak, hogy bejárja a világot – Namíbiától és Botswanától Etiópián, Perun, Kanadán és Franciaországon át egészen Norvégiáig, Romániáig, Srí Lankáig és az Egyesült Arab Emírségekig –, hogy a régészet, a modern tudomány és a terepmunka segítségével felfűzze fajunk eredetének mozaikdarabkáit.

„Manapság oly sok minden érthetetlen bennünk, és ez azért van így, mert hatalmas városokban élünk. Nem erre fejlődtünk. Azt szoktam mondani, hogy barlanglakók vagyunk Instagrammal – ez nem az a világ, amire fejlődtünk” – nyilatkozta a sorozat szenvedélyes házigazdája, a jemeni származású brit-arab paleoantropológu, Ella Al-Shamahi, akinek a saját evolúciós története sem kevésbé drámai.

Hitből született Ella lázadása

Ella az 1980-as években látta meg a napvilágot a brit Midlands vidékén, egy mélyen vallásos muszlim közösségben. Szülei Jemenből érkeztek, és otthonuk két biztos alapra épült: a vallásra és az oktatásra – mindkettőt szinte fanatikus komolysággal kezelték.

Hétévesen saját döntéséből fejkendőt kezdett viselni, tizenhárom éves korára pedig már országszerte utazott, hogy misszionáriusként terjessze a hitet. Közössége szeretetteljes, összetartó és támogató volt, a teremtés tana állt minden középpontjában.

Fiatal felnőttként azonban egyre inkább úgy érezte, hogy a hitbéli magyarázatok nem állnak szilárd lábakon.

Miközben a Korán szerint Isten teremtette a világot, a tudósok az evolúciót hirdették, amit Ella közössége puszta kitalációnak tartott.

A lány ezért elhatározta, hogy tudományos tanulmányokba kezd azért, hogy bebizonyíthassa, a tudósok tévednek.

Kapcsolódó: Eileen Collins, az első női űrhajóparancsnok: „Egy nő nem hibázhat”

18 évesen Londonba költözött, ahol az egyetemen genetikát kezdett tanulni, különös figyelemmel az evolúcióra. Remekül teljesített, és saját bevallása szerint úgy érezte magát, mint egy beépített hívő, aki beszivárog a tudomány világában. Hamarosan azonban szembesülnie kellett a ténnyel, hogy tanárai nem hazudnak. Ők valóban hisznek abban, amit tanítanak. Ha meg akarta cáfolni őket, mélyebbre kellett ásnia.

Szorgalmas hallgatóként Ella folyamatosan tanult, adatokat gyűjtött, és nem vitatkozott a tanáraival. Eleinte hajlandó volt annyit elfogadni, hogy az evolúció mégis létezett, de csak az ember megjelenéséig. Idővel azonban a bizonyítékok elsöpörték minden kétségét: a rétegtani vizsgálatok, az anatómiai egyezések, a gyümölcslegyekkel végzett kísérletek mind ugyanarra mutattak.

A végső bizonyosságot a retrotranszpozonok hozták meg – azok a DNS-ben megbújó genetikai „maradványok”, amelyek ősi élőlények nyomait hordozzák. Ella ekkor értette meg: az evolúció nem puszta teória, hanem tény.

Az ember című új sorozat az emberi evolúció 300 000 éves történetét tárja fel (Fotó: BBC)

Mindent újra kellett tanulnia

Ella összeomlott lelkileg: ha elfogadja az elméletet, mit jelent ez számára, a közössége számára? Hogyan érinti mindez a kapcsolatát családjával, a barátaival, a férjével? A paleoantropológus ugyanis ezidőtájt három, kísérő jelenlétében folytatott beszélgetést követően beleegyezett egy közösségén belüli házasságba.

Ám egy reggel, amikor a zuhany alatt hangosan kimondta, hogy hisz az evolúcióban, minden megváltozott. Tudta, hogy nem folytathatja az addigi életét. Aznap délután a fejkendője nélkül ment el otthonról. Testvérei nem értették a döntését, annyit kérdeztek tőle, hogy miért nem tud egyszerűen csak hinni.

„A sorozatban az egyik dolog, ami annyira érdekelt, az az volt, hogy az emberi fogalmat visszahelyezzük az emberi evolúcióba. Mert számomra ez nagyon személyes dolog” – nyilatkozta Ella a sorozattal kapcsolatban, és egyáltalán nem túlzott.

Újra kellett tanulnia a létezést, például hidzsáb nélkül, ugyanis lecserélte a ruhatárát, megváltoztatta a frizuráját.

A közösségéből való kiszakadás traumatikus folyamat volt számára, nem titkolta, hogy komoly depresszióba zuhant.

Megrázó volt az első alkalom is, amikor egy férfi barátja öleléssel köszöntötte, hiszen vallása tanításai szerint az ellenkező nemmel kapcsolatban még a szemkontaktus is tiltott.

Mindent megtett, hogy beilleszkedjen, próbált barátokat szerezni, randevúkra járni, de többnyire nem járt sikerrel. Fájdalmát a humor segítségével próbálta enyhíteni, és Ella felcsapott stand-up komikusnak, hogy viccet gyártson az életét meghatározó, szörnyű élmények sorozatából.

2015-ben a National Geographic az év felfedezői közé választotta, és ekkor osztott meg először nyilvánosan egy fotót magáról. „Tudatosan tettem. Ez volt az első alkalom, hogy megmutattam, ki is vagyok valójában.”

A tudomány mindenkié

Ma már úgy látja: azzal, hogy elhagyta közösségét, nem elveszített, inkább tanult valamit. Az empátia mélyebb elsajátítása mellett megértette, hogy az ember alapvetően törzsi lény. „A DNS-ünkben van” – mondja.

„Ez az egyik oka annak, hogy fajként ilyen sikeressé váltunk.

Tényleg hiszem, hogy javarészt a véleményünk csak a törzs véleménye.” Ez bizonyos szempontból reménykeltő, hiszen ahogy Ella rámutat, az emberek igenis meg tudják változtatni a gondolkodásukat. Erre pedig ő a legjobb példa.

A volt kreacionista, aki azért ment egyetemre, hogy cáfolja az evolúciót, most pedig az emberi evolúció legnagyobb sorozatát vezeti – így gondol magára Ella, aki szerint nem szabad hagyni, hogy a tudomány pusztán törzsi kérdés legyen. Úgy véli, hogy az ő esetében a legtöbb ember egyszerűen felhagyna a tanulmányaival és hazugságban vagy kognitív disszonanciában élné az életét.

Szerinte a tudomány viszont akkor működik igazán jól, ha mindenki helyet kap benne: hívők, szkeptikusok, jobboldaliak, baloldaliak, nők és férfiak, különböző hátterű emberek. „Hisz a tudomány mindannyiunké.”

Ez is érdekelhet: Rabszolga, feleség, felfedező, családanya – Sass Flóra regényes élete

Kiemelt kép: BBC