A nőket évszázadokon keresztül félremagyarázta az orvostudomány és a pszichológia. A régi korokban a női testet és lelket misztikum, babonák és előítéletek övezték, mivel a tudományos megfigyelések helyett gyakran hiedelmek és kulturális normák formálták az orvosi gondolkodást.

Az ókori görög orvosok például úgy hitték, hogy a méh „szabadon mozog” a női testben, és amikor nyomást gyakorol más szervekre, különféle testi és lelki zavarokat idéz elő — ezt nevezték „vándorló méh” elméletnek. A középkorban és a kora újkorban a menstruációt is félreértelmezték:

a menstruációs vért sokan mérgezőnek, tisztátalannak tartották,

és számos testi panaszt is ehhez kötöttek. Más elképzelések szerint a férfi sperma „gyógyító” hatású, ezért a női „zavarok” kezelésére gyakran intimitást vagy gyermekvállalást javasoltak — nem pedig a szakszerű orvosi beavatkozást.

Kezelés: házasság vagy anyaság

A 19-20. század fordulóján Sigmund Freud új értelmezést adott a női pszichének: szerinte a nők „hisztériája” abból fakadt, hogy tudattalanul bánkódtak azon, hogy ők nem férfiak — ezt nevezte „péniszirigységnek”. A „kezelés” pedig kimerült a házasság, a szexuális élet és az anyaság előírásában, mintha ezek automatikusan megszüntetnék a lelki problémákat.

Bár ma már tudományosan meghaladottak ezek a nézetek, a társadalmi előítéletek tovább élnek — és gyakran ezek állnak a nemek közötti szorongásszintek különbségeinek hátterében. 

A „hisztérikus neurózis” nevű diagnózist 1980-ban hivatalosan is törölték a pszichiátriai kézikönyvekből,

és a modern orvostudomány ma már elismeri: a nők lelki egészsége ugyanolyan összetett és valós, mint a férfiaké, és nem vezethető vissza leegyszerűsítő biológiai vagy morális magyarázatokra.

Mégis, a társadalmi beidegződések napjainkban is éreztetik hatásukat. A nőket gyakran bélyegzik „drámakirálynőnek”, „túlérzékenynek” vagy „neurotikusnak”, amikor nyíltan kifejezik érzelmeiket — miközben a férfiak hasonló viselkedését inkább „stressznek” vagy „határozottságnak” tekintik. Ez a kettős mérce nemcsak félreértésekhez vezet, hanem hozzájárulhat ahhoz is, hogy a nők mentális problémáit később ismerik fel, vagy kevésbé veszik komolyan.

Miért szoronganak a nők gyakrabban?

A statisztikák szerint a nők kétszer gyakrabban kapnak szorongásos diagnózist, mint a férfiak. Ennek oka azonban nem hormonális vagy „hisztérikus” eredetű, hanem összetett társadalmi és pszichológiai tényezőkben keresendő. A nők 75%-kal nagyobb valószínűséggel szenvednek el fizikai támadást, és tízszer gyakrabban válnak szexuális erőszak áldozatává. A szorongás tehát sok esetben nem „ok nélküli”, hanem valós veszélyekre adott természetes válasz.

A női szorongás történelmi előítéletekből és a mai társadalmi terhekből fakad, folyamatos belső nyomást és stresszt okozva (Fotó: Getty Images)

Emellett a nők kétszer olyan gyakran fordulnak pszichológushoz, és kétszer akkora eséllyel fontolnak meg gyógyszeres kezelést, mint a férfiak. Ez részben annak is köszönhető, hogy a társadalmi elvárások szerint a nők „könnyebben kérnek segítséget”, ugyanakkor gyakran nagyobb belső nyomás nehezedik rájuk a megfelelés miatt. Ráadásul az egészségügyben sokszor meg sem kapják a szükséges figyelmet – tüneteiket gyakran alábecsülik vagy a pszichére hárítják, ami tovább növelheti a bizonytalanságot és a szorongást.

Kapcsolódó: 10 alattomos jel, hogy tested már a végkimerülés felé tart

Dr. David Rosmarin, a Harvard Medical School pszichológusa szerint a nők sokszor önmagukat hibáztatják: „Ha egy férfi szorong, gyakran a külső körülményeket okolja.

A nők viszont sokszor azt gondolják, valami baj van velük”

– mondta a szakértő a YourTango magazinnak. Ez az önhibáztatás élethelyzettől függetlenül megjelenik: legyen szó tanulmányi eredményekről, munkahelyi kudarcokról, szülői szerepekről vagy párkapcsolatokról — a nők hajlamosak befelé fordítani a felelősséget, ami folyamatosan táplálja a szorongást. 

Nem segít a mai helyzet 

A női szorongás nem pusztán a történelmi örökség következménye, egyúttal tünete is a rendszerszintű terhelésnek. A mai társadalmi berendezkedésben ez a minta tovább él, miközben újabb és újabb terhek tetézik a nők érzelmi és mentális nehézségeit. Gyakran aránytalan felelősséget cipelnek: ők az alapértelmezett szülők, a családi logisztika motorjai, miközben karriert építenek és számos szerepben egyszerre kell helytállniuk.

Ez a tartós túlterheltség idővel szorongáshoz és mentális kimerüléshez vezet.

A magasabb szorongásszint sok esetben tehát egyszerűen annak a jele, hogy a nők túl sokat vállalnak, mert a társadalom ezt természetesnek veszi. Ugyanakkor mindez nem csupán egy belső folyamat: jelentős hatással van a párkapcsolatokra, a karrierre és a mindennapi döntésekre is. Mindez együttvéve pedig hosszú távon állandósíthatja a belső nyomást, a stresszt és a bűntudatot, hiszen a nők gyakran a rendszerszintű problémákat is a saját hibáikként élik meg.

Ez is érdekelhet: Az aggódás a lételemed? Ha így neveltek, nem csoda, hogy szorongó lettél

Kiemelt kép: Getty Images