Réka hosszú utat járt be, mire igazán otthonra talált a könyvek világában. A multinacionális cégek közegében – a táblázatok, számok és monoton feladatok között – alig maradt hely a kreativitásnak. Kisfia születése hozta el számára a fordulópontot: anyaként egyre idegenebbnek érezte magát ebben a közegben. Ekkor kezdett új lehetőségek után kutatni, és lassan kirajzolódott előtte egy olyan élet, ahol a szenvedélyei és a mindennapjai végre összhangba kerülhettek.

Az olvasás mint terápia

„Az olvasás mindig is része volt az életemnek” – meséli Réka a kezdetekről. „2017 végén, 2018 elején a férjem, aki programozó, egyszer csak megjegyezte: ha már ennyit olvasol, miért nem írsz a könyvekről? Ő készítette el a konyvmoly.com blogot, majd az Instagram-oldalamat is.

A Könyvkritika név azóta teljesen összefonódott a személyiségemmel. Volt, hogy még a kisfiam is így emlegetett az óvodában.”

Réka ekkor még teljesen offline élte az életét, nem volt Facebook-oldala sem és a digitális világ kívül esett a komfortzónáján. „A pörgős multiélet után óriási váltás volt lelassulni egy kisgyerek mellett, és közben próbáltam újra megtalálni önmagam.” Edith Eva Eger A döntés című könyve volt az első ajánló, amelyet megírt, és amely számára is egy nem várt új kezdetet jelentett.

A magyar származású pszichológus sikerkönyve több szempontból is inspirálóan hatott Rékára (Fotó: Fábián Réka)

„Természetesen az én nehézségeim eltörpültek ahhoz képest, amin ő keresztülment, mégis óriási erőt adott.

Akkoriban terápiás jelleggel olvastam és írtam – ez segített átlendülni a nehezebb napokon.”

Az olvasás menekülőutat jelentett – Réka úgy érezte, levegőhöz jutott és új perspektívák nyíltak meg előtte. „Erről a könyvről született az első bejegyzésem. Egyszerűen csak letettem a könyvet a parkettára, lefotóztam, a feltöltést pedig a férjem intézte. Innen indult el minden.”

2019 végén aztán egy 120 könyvet felsorakoztató évzáró poszt hozta meg az áttörést, amely lassan megnyitotta az utat az önazonosabb szereplés felé. „2020-tól kezdtem fokozatosan megmutatni magam. Én vagyok Fábián Réka: dolgozó nő, édesanya, feleség — én állok a könyvkritikák mögött.”

Negyvenes bookstagrammer

Réka számára az olvasás iránti szeretet mindig is egyfajta belső erőforrást jelentett. Őszinte, kitartó lendületét pedig hamar felfedezték maguknak az olvasók, akik lassan közösséggé formálódtak körülötte. Idővel ugyan tudatosabban tekintett a tartalomgyártásra és autodidakta módon fejlesztette magát, hitelessége, szorgalma és pozitív szemlélete mit sem változott az évek során. 

„A személyiségem és az életem is a tudatos tervezésről szól: precízen, kitartóan élek

– nem mereven, de egyfajta menetrend szerint. Ezt a hozzáállást viszem a tartalomgyártásba is. Gyorsan alkalmazkodom és reziliensnek tartom magam. Megtanultam pontosan felmérni, mennyi időbe telik egy-egy feladat elvégzése. Ahogy a hosszú túrákon vagy futás közben, a munkában is mindig csak a következő lépésre koncentrálok: még egy bejegyzés, még egy fotó, még egy feladat.”

Fotó: Fábián Réka

Ma már maga készíti az igényes képeket, következetesen építi a közösségét, és bátran vállalja a bookstagrammer szerepét. Mosolyogva meséli, hogy a bloggertalálkozókon többnyire huszonévesek veszik körül.

„Néha nagyon idősnek érzem magam közöttük, mégis mindig nyíltan vállalom a koromat.

Nagyon örülök annak, hogy negyvenéves vagyok, és teljesen önazonosnak érzem magam ebben a korban. Soha nem cserélném el a húszas éveimre, amikor még elveszettnek éreztem magam. Nem hiszek abban, hogy korfüggő, mikor találja meg valaki a saját hangját. Én most érzem igazán nőként, anyaként, feleségként és vállalkozóként, hogy kiteljesedtem.”

Könyves bloggerből író

Réka sosem álmodott arról, hogy író legyen, ennek ellenére mindig is írt. Emlékszik, hogy már a ’90-es években is történetekkel és idézetekkel teli füzeteket vezetett. Azóta két könyve is megjelent (Az én titkos Velencém, Next21; Elveszett álmok között, Publio), és az írás lassan kinőtte a személyes kereteket. „Az írás számomra fejlődési lehetőség. Minden könyvemben visszatükröződik, hol tartottam éppen az életemben.

A történetek vezetnek, de az értékrendem az, ami biztos iránytűként szolgál. Sosem írnék le olyasvalamit, ami nem én vagyok.”

Ha neveket kellene mondania, kik azok az írók, akikre felnéz, és akiktől szerinte a legtöbbet lehet tanulni az írásról, akkor Guillaume Musso, Fredrik Backman és Bauer Barbara műveit említené. Mióta maga is ír, egészen más szemmel tekint a szerzők munkájára. Meggyőződése, hogy egyetlen könyv alapján nem lehet megítélni egy írót, ezért is törekszik arra, hogy afféle nagykövetként képviselje a kortárs magyar irodalmat.

Guillaume Musso kötetek Réka polcáról (Fotó: Fábián Réka)

„Sok könyv manapság szinte futószalagon készül, és valahol ez generálja azt a jelenséget, hogy az olvasók gyorsan ítélnek és kritizálnak. Egyre nehezebb így megtalálni a nekünk való olvasmányokat. Ezért is nagyon fontos a tudatosság: meg kell választani, ki mit olvas, és mire nyitott.”

5 tipp, hogy többet olvassunk a hétköznapokban

Rékát hétköznapi munkája is a szövegíráshoz köti, így gyakran megkapja a kérdést: hogyan tudja összeegyeztetni az olvasást az online jelenléttel.

„Amint feltettem egy posztot, leteszem a telefont, nem görgetek tovább.

Ez persze tudatos fegyelmet igényel, de gyakran eszembe jut, hétéves korom óta minden egyes nap a kezemben volt egy könyv. Egyetlen nap sem maradt ki, bármi is történt. Épp ezért nem hiszek abban, hogy valakinek nincs ideje olvasni – inkább a tudatosságon múlik, hogyan alakítjuk a mindennapokat.”

Íme Réka 5 bevált tippje, hogy beillesszük az olvasást a mindennapokba:

1. Mindig legyen nálad egy könyv

„Várakozás közben – legyen szó az iskola előtt, az orvosi rendelőben vagy a reptéren – a percek gyorsabban telnek, ha olvasol. Én mindig tartok magamnál egy könyvet, hogy bármilyen helyzetben elővehessem.”

2. Alakítsd ki a saját olvasási rutinodat

„Nem lehet arra várni, hogy egyszer csak kedved támad olvasni. Az olvasás olyan, mint a futás: ha rendszeresen gyakorlod, egyre jobb leszel benne. Érdemes tudatosan időt szánni rá – például beállítani egy emlékeztetőt, és minden este nyolctól húsz percet olvasni.

Ez az idő a tiéd: bárki bármit mond, te akkor olvasol.

Ha kis lépésekben kezded, hamar szokássá válik. Egy idő után már csak azt veszed észre, hogy hetente ötször húsz percet olvastál. Ez több mint másfél óra – óriási előrelépés ahhoz képest, hogy korábban egyáltalán nem olvastál.”

3. Használj alternatívákat

„A dugóban, séta közben vagy sorban álláskor a görgetés helyett hallgathatsz például hangoskönyvet. Ezek a rövid időszakok is összeadódnak, még ha nem is volt fizikailag könyv a kezedben. A nap végére több oldalt „elolvasol”, mint gondolnád.”

4. Találd meg a hozzád illő műfajt

„Válassz olyat, ami megszólít. Ha a terjedelem riaszt, akkor nulláról indulva

ne egy 600 oldalas regénnyel kezdd, hanem inkább egy novelláskötettel.

Így könnyebben belejöhet az ember, és hamar megízleli az olvasás örömét. Szerintem egyébként nincs univerzális könyv. Mindenkinek szüksége van egy kis kutatómunkára, hogy megtalálja a saját kedvenceit.”

5. Légy tudatos az időddel

„Sokan azt mondják, nincs idejük olvasni. Pedig látom a környezetemben, mennyi idő vész el haszontalan dolgokra, főleg az online térben. Nincs olyan, hogy valakinek ne lenne legalább húsz perce naponta. Dragomán György szavaival élve: Nem lehet olyan életünk, hogy ne legyen napi fél óránk olvasni.”

Réka régi-új kedvencei

1. Edith Eva Eger: A döntés

„Én Edith Eva Eger A döntés című könyvét ajánlanám, bár tudom, hogy sokak számára már kicsit klisévé vált, és nem könnyű olvasmány. Pont ezért tartom jó példának: ma már a közösségi médiában a bloggerek és könyves tartalomgyártók segítségével sokkal könnyebb információhoz jutni. Nem úgy van, hogy bemegyek a könyvtárba, és ott megmondják, mit olvassak ma. Érdemes nyitott szemmel járni.”

Kapcsolódó: Ezek az őszi könyvfesztivál legjobban várt újdonságai – Te melyiket viszed haza?

2. Nikki Erlick: Pipacsmező

„Erről most nagyon szeretek beszélni, mert pont ma ment ki a bejegyzésem a Pipacsmezőről. Az a könyv engem teljesen magával ragadott, sírtam is rajta.

Edith Eva Eger: A ​döntés (Open Books, 2025); Nikki Erlick: Pipacsmező (General Press, 2025); Marie Vareille: Az ​utolsó gyufaszál (Európa, 2025)

Érdekes, hogy kimaradt nekem a szerző első könyve, de ez egyébként jellemző rám: ha megszeretem egy szerző egyik kötetét, onnantól visszamenőleg mindent elolvasok tőle. Ha nem is azonnal, de biztosan megveszem a következőt. A Pipacsmező most pont ilyen volt számomra.”

3. Marie Vareille: Az utolsó gyufaszál

„Ha egész évben csak egy könyvet olvasnál el, akkor ez legyen az – ez a könyv felülírta az eddigi élményeimet. Mondtam is a férjemnek – itt mögöttem a polcon kb. 1200 könyv van –, hogy ha leégne a könyvtárszobám (Isten őrizz!), és csak három könyvet menthetnék ki, akkor A döntés lenne az egyik. A második pedig Az utolsó gyufaszál. A harmadikat nem mondom el – az maradjon titok. Szerintem, ha valaki szeretné beépíteni az olvasást, ezzel a könyvvel el lehet kezdeni, mert ez tényleg olyan, hogy odavág.”

Több, mint egyszerű könyvajánló

Réka számára az olvasás nem csupán örömteli élmény, hanem önkifejezési forma és személyes misszió is. „Sokkal fontosabb, hogy megéljem az olvasás élményét: hogy kapcsolatot alakítsak ki más olvasókkal, és tudjak nekik ajánlani valamit, ami számukra is annyit adhat, mint nekem.

Szeretném, ha a könyveken keresztül megismernénk egymást, kapcsolódnánk, és látnák azt az embert is, aki a tartalmak mögött áll.

Nem az számít, hány könyvet adtam el az ajánlóimmal, vagy hogy mennyire írok jól, hanem az, hogy ki vagyok a történetek mögött. Remélem, olyasvalaki, aki megszerettette velük az olvasást.”

Ez is érdekelhet: Már nem tudunk igazán jól olvasni – Így tanulhatod meg újra! 

Kiemelt kép: Fábián Réka