• Hogyan jutott el a hetvenes évek legnagyobb teniszsztárja a sport csúcsáról a teljes összeomlásig?
• Miért döntött úgy a Jégember, hogy 26 évesen hátat fordít a tenisznek?
• Mit árul el frissen megjelent önéletrajzi könyve a bajnokról?

1983 januárjában a sportvilágot sokkolta a hír: a tenisz legnagyobb sztárja, az akkor 26 éves Björn Borg bejelentette, hogy visszavonul a profi sporttól. A dolog nem volt előjelek nélküli. Borg, aki az 1981-es szezonban három Grand Slam-döntőt is játszott, az azévi US Open-finálé elvesztése után szó nélkül lesétált a pályáról.

Szándékai szerint örökre: nem ment vissza a díjátadóra sem, és a következő időszakban elvétve lépett csak pályára. Végül 1983 elején hivatalosan is bejelentette visszavonulását.

A rajongók és szakértők értetlenül álltak a jelenség előtt, főleg, mert Borg sem akkor, sem később indokolta meg döntését. Így maradt a találgatás. Egyesek kiégésről suttogtak, mások magánéleti okokat vagy egészségügyi problémát sejtettek a háttérben. Az évtizedekig tartó hallgatást végül csak most, legújabb önéletrajzi könyvében törte meg az egykori teniszsztár.

Bjorn Borg Wimbledonban, 1977-ben, pályája csúcsán (Fotó: Sjöberg Bildbyrå/ullstein bild, Getty Images)

Björn Borg, az üstökös

Borg a hetvenes évek elején egy pillanat alatt robbant be a tenisz élvonalába. Tizenöt évesen már a svéd Davis-kupa csapat tagja volt, 18 évesen pedig megnyerte első Grand Slam-tornáját Párizsban. Pályafutása hét évig tartó csúcsidőszakában (1974 és 1981 között)

összesen 11 egyéni Grand Slam címet gyűjtött be, amivel minden korábbi rekordot megdöntött.

Összesen 109 héten át vezette a világranglistát, és zsinórban ötször nyert Wimbledonban, amit azóta csak Roger Federer tudott megismételni. A szakértők szerint szokatlan játéktechnikájával forradalmasította a sportot, cool megjelenése pedig a sportvilágon messze túlmutatva növelte népszerűségét.

Míg a pályán a hűvös nyugalom megtestesítője volt (a sajtó fifikás szójátékkal hamar Iceborgnak, Jégembernek kezdte nevezni), civilben inkább rocksztárnak tűnt. A szőke, hosszú hajú, jóképű teniszezőt tinédzserlányok rajongói hada követte mindenhová, Borg pedig (úgy tűnt) jól viselte a körülötte kialakult hisztériát. A felszín mögött azonban komoly belső feszültségek dolgoztak.

Nemrégiben megjelent Heartbeats című önéletrajzi könyvében Björn Borg feltárja a látszólag tökéletes karrier mögötti küzdelmeket. A memoár kapcsán nemrégiben a Guardian készítette el a sztár részletes portréját, és Borg interjút adott a People magazinnak is. A könyvből napvilágot látott részletek és a tartalmas beszélgetés alapján kirajzolódnak a sztár karrierjének mélységei és magasságai. 

Björn Borg első feleségével, Mariana Simionescuval, 1982- ben (Fotó: Alain MINGAM/Gamma-Rapho, Getty Images)

Nincs életem!

A munkából hamar kiderül a legfontosabb. A váratlan visszavonulás oka az volt, hogy a sztár egyszerűen kiégett. Nem is annyira a sport, mint inkább a hírnév tette próbára. A rajongók és fotósok állandó jelenléte, valamint a privát szféra teljes hiánya fokozatosan felemésztette. Mindennapjai éveken át a tenisz köré épültek – evés, alvás, edzés, meccsek –, míg egy ponton ráébredt: nincs élete a sporton kívül.

Saját bevallása szerint burokban, hotelszobákba zárkózva élt, és bár szerette a játékot, a nyomást nem tudta tovább elviselni.

Visszavonulásakor nemcsak a versenyzést hagyta abba, de minden kapcsolatát is megszakította a teniszvilággal,

amit utólag óriási tévedésnek él meg.

Bjorn Borg 1979-ben, szállodai szobájában (Fotó: Sjöberg Bildbyrå/ullstein bild, Getty Images)

Szabadságból rabság

Borg a visszavonulás utáni első évben élvezte a sportolóként korábban ismeretlen szabadságot: végre azt tehette, amit akart. Az Egyesült Államokba költözött, rengeteget bulizott, igazi sztáréletet élt. Csakhogy a versenyzés izgalma és a győzelem adrenalinja hiányzott: ezt semmi más nem tudta pótolni számára. Egészen 1982 nyaráig.

Björg ekkor egy partin megismerkedett a kokainnal, és ez az esemény átírta élete forgatókönyvét. 

„A kokain ugyanazt a fajta pörgést adta, mint a tenisz: hirtelen azt éreztem, ismét tele vagyok energiával – azonnal rákattantam” – emlékszik vissza könyvében első drogos élményére. Az első alkalmat második, majd harmadik követte, és rövid idő alatt menekülés lett a felszabadult bulizásból. Björg egyre mélyebbre került személyes válságában, és ezzel párhuzamosan egyre gyakrabban nyúlt tudatmódosítókhoz.

Magánéleti válság

A nyolcvanas évek közepén aztán magánélete is válságba került. Első feleségével, Mariana Simionescuval 1984-ben elváltak, miután egyik kapcsolatból a másikba menekült. Még házassága vége előtt viszonyt kezdett egy fiatal svéd modellel, Jannike Björlinggel, akitől 1985-ben fia született. Bár Robin „az egyetlen jó dolog volt, ami a nyolcvanas években történt” vele,

a sztár azt is beismerte, hogy függősége miatt ebben az időszakban alkalmatlan volt apának.

Björn Borg és Jannike Björling 1984-ben, fotósok kereszttüzében, Dániában (Fotó: Laurent SOLA/Gamma-Rapho, Getty Images)

Nem sokkal később Jannikével való kapcsolatának is vége szakadt. 1989-ben Milánóba költözött, ahol összeházasodott az olasz popdívával, Loredana Bertéval. Üzleti vállalkozása, a Björn Borg ruházati márka eközben a csőd szélére került, és Svédországban pedig adóelkerülő „hazaárulónak” bélyegezték a később Monte-Carlóba menekült sztárt. 1989 februárjában Borg antidepresszánsok, nyugtatók és alkohol veszélyes keverékétől eszméletét vesztette.

El a falig

Borgot életveszélyes állapotban szállították kórházba, és csak a gyors orvosi beavatkozásnak köszönhette, hogy életben maradt. A rendőrség öngyilkossági kísérletként kezelte az esetet. Bár Borg a mai napig tagadja, hogy szándékosan próbált volna véget vetni az életének, azt elismeri, hogy abban az időben nem bánta volna, ha mindennek vége lesz…

Ez a majdnem tragikus eset ébresztette rá először, hogy változtatnia kell.

Azonban még évekig küzdött a démonaival. A ’90-es évek elején is előfordultak visszaesései és bár az 1989-es túladagolásnál súlyosabb helyzet már nem adódott, 1993-ban azonban ismét a drogok kapcsán került kórházba. Ez ezzel az esettel kapcsolatos szégyenérzet (elmondása szerint máig nem tud szabadulni édesapja fájdalmas tekintetének emlékétől) segített végleg felismernie, hogy nem okozhat több fájdalmat szeretteinek önpusztító életmódjával. A kilencvenes évek közepére a visszaesések egyre ritkábbá váltak, Borg pedig elhatározta, hogy végleg leáll.

Visszatérés önmagához

A mélypont után Borg a teniszhez fordult enyhülésért. 1989 végén újra edzésbe állt, és megpróbált visszatérni a profi mezőnybe. 1990-ben Londonba költözött, elvonókúrára járt, és titokban készült a visszatérésre. Barátai őrült ötletnek tartották, de Borg hajthatatlan volt. 1991 tavaszán – közel tíz év kihagyás után – bejelentette, hogy elindul a Monte-Carlo Openen.

A teniszvilág döbbenten és vegyes érzelmekkel figyelte a különös visszatérést, például azt, hogy makacsul ragaszkodott régi, fából készült ütőjéhez, ami a kilencvenes évek teniszében már versenyképtelen volt.

Borg az első mérkőzésén két szettben simán kikapott a spanyol Jordi Arrese ellen, és a későbbi versenyeken is sorra vereséget szenvedett – 1991 és 1993 között 12 profi meccset játszott és mindet elveszítette.

Viszont bár sportügyileg kudarcnak bizonyult a visszatérés, ezt az időszakot élete egyik legboldogabb fejezetének érzi a sztár. „Ez volt a rehabilitációm” – fogalmaz.

Björn Borg 1992 -es visszatérésének egyik meccsén (Fotó: Frank Leonhardt/picture alliance, Getty Images)

Patricia, a védőangyal

A versenyszerű tenisztől 1993-ban végleg elköszönt, de a sporttal nem szakított. A kilencvenes évek végén pedig ismét új fejezet kezdődött az életében: 1999-ben megismerkedett Patricia Östfeldttel, aki nem sokkal később a harmadik felesége lett. Borg könyvében arról is ír, hogy Patricia „a kezdetektől határozott korlátokat állított” fel neki, és távol tartotta őt a rossz befolyást jelentő ismerősöktől. Helyette az egészséges és családcentrikus élet felé terelte.

A recept működött: Borg 1999-től tiszta, és ismét visszatért legegészségesebb örömforrásához, a teniszhez is. 2000-ben elfogadott egy meghívást Wimbledonba, ahol az ezredfordulós bajnokság keretében az összes korábbi bajnokot bemutatták a közönségnek. Amikor Borg nevét bemondták, a centerpálya közönsége ovációban tört ki – senkit nem ünnepeltek olyan hangosan azon a napon, mint őt. „Ismét otthon érzem magam”– emlékezik vissza a könyvben.

Révbe érve

Az elmúlt két évtizedben Björn Borg élete kiegyensúlyozott mederben zajlik. Stockholmban él harmadik feleségével, fiatalabb fia, Leo Borg édesapja nyomdokaiba lépve profi teniszező lett, sőt a 2017-es Borg/McEnroe című filmben ő alakította fiatalkori apját egy múltidéző jelenetben.

Borg egy ideig kapitányként segítette a svéd Davis-kupa válogatottat, és rendszeresen feltűnik jótékonysági vagy gálamérkőzéseken is. 2017 óta ő irányítja az európai csapatot a Laver Cup elnevezés tornán, ahol barátja, John McEnroe az egyik legnagyobb riválisa. 

Emellett üzleti téren is újjáépítette önmagát: az egykor csődbe ment Björn Borg divatmárkát új befektetők élesztették újjá, és ma a sportoló a nevével fémjelzett ruházati cikkek jogdíjaiból ismét jelentős vagyonra tett szert. 2014-ben óriási megtiszteltetés érte: hazájában, egy szavazáson minden idők legnagyobb svéd sportolójának választották.

Bjorn Borg és Patricia Ostfeldt a Roland Garroson, 2009 -ben (Fotó: Matthew Stockman/Getty Images)

Küzdelmek

Borgnak elmondása szerint ma is ügyelnie kell mentális egészségére. Minden ősszel megküzd a szezonális depresszió tüneteivel, ezért ezeket a hónapokat Ibizán tölti, távol a komor skandináv időjárástól. Testi egészségét illetően pedig nem tagadja meg önmagát: máig extrém edzésprogramot követ.

Saját bevallása szerint naponta közel 20 kilométert sétál, hogy levezesse a benne felgyülemlő feszültséget. 

Néhány éve újabb élet-halál harccal kellett szembenéznie. Egy 2023-mas rutinvizsgálaton rendkívül agresszív prosztatarákot diagnosztizáltak nála, 2024 februárjában pedig megoperálták. A tumor eltávolítása sikeres volt, ám a rák természetéből fakadóan bármikor kiújulhat.

„Most új ellenfelem van – a rák. Ez egy olyan ellenfél, akit nem én irányítok. De le fogom győzni. Nem adom fel. Úgy harcolok, mintha minden nap egy wimbledoni döntő lenne. Azok általában egész jól szoktak menni, nem igaz?” – írja a könyvében, a tőle megszokott bajnoki mentalitással.

Azóta szerencsére tünetmentes; Björn Borg legfrissebb, 2025 augusztusi vizsgálatai is negatívak lettek.

Kapcsolódó: Tudtad, hogy a tenisz a legegészségesebb sport?

Kiemelt kép: Björn Borg Wimbledonban,  2025 nyarán (Fotó: Karwai Tang/WireImage)