Nem mindenki nő fel olyan környezetben, ahol a kudarc a tanulási folyamat természetes része. Még szeretetteljes szülők mellett is előfordulhat, hogy a túlzott elvárások és a folyamatos nyomás megterhelik a gyermekkort. Ha hibáink után inkább megszégyenítést, mintsem megértést kaptunk, annak felnőttként is maradandó nyoma lehet – például harag, szégyenérzet és önbizalomhiány formájában. Fontos azonban felismerni, hogy mindez nem végleges. 

3 módszer az érzelmi gyógyuláshoz

A rugalmas, érzelmileg tudatos felnőttek képesek megtanulni, hogyan adják meg önmaguknak azt, amit gyerekként hiányoltak – szeretetet, egészséges határokat és valódi megbecsülést. 

1. Legyél együttérző magaddal – de vállalj felelősséget is

Jonice Webb pszichológus és bestsellerszerző a YourTango magazinnak árulta el, a gyerekkori minták döntően meghatározzák, hogyan viszonyulunk a kudarcainkhoz. „Az a szülő, aki egy rossz döntés vagy félresikerült helyzet után leül a gyerek mellé, és azt mondja, nézzük meg együtt, mi történt, azt tanítja meg, hogy lehetséges egyszerre együttérzőnek és felelősségteljesnek lenni.”

Sokan azonban nem kapták meg ezt a fajta érzelmi útmutatást. Pedig a hibák feldolgozása – és az azokból való tanulás – a szakértő szerint egy tanulható, fejleszthető folyamat.

„A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az: mit tanulhatunk belőle? És mit csinálhatunk legközelebb másképp?”

Még ha gyerekként nem is tanultuk meg, felnőttként bármikor elkezdhetjük gyakorolni ezt a hozzáállást. Emlékeztessük magunkat: hibázni emberi dolog. Vizsgáljuk meg, mi történt, mit tanulhatunk belőle, és mi az, amiért valóban felelősek vagyunk. Legyünk együttérzőek saját magunkkal is, vegyük figyelembe az aktuális körülményeinket, terheltségünket, erőforrásainkat. A cél nem a tökéletesség, hanem a fejlődés. Ha levonjuk a tanulságot, majd el tudjuk engedni a hibát, máris tettünk egy lépést a valódi érzelmi érettség felé.

2. Gyakorold az önfegyelmet ott, ahol igazán számít

Az impulzuskontroll képessége nem velünk születik, hanem gyerekkorban tanuljuk meg – feltéve, hogy van, aki megtanít rá. Ha egy szülő következetesen és szeretettel állít fel határokat – például azt mondja, hogy csak akkor mehetünk ki játszani, ha elkészültünk a házi feladattal –, az segít kialakítani a belső szabályrendszert, amely hosszú távon támogatja az önfegyelmet. Ha úgy érezzük, nálunk ez nehezebben megy, az nem a gyengeség jele, hanem egyszerűen azért van, mert gyerekkorunkban nem sajátítottuk el az ehhez szükséges alapokat.

Az önfegyelem nemcsak belső munka – a támogató kapcsolatok segítenek meghúzni a határokat és kitartani akkor is, amikor egyedül feladnánk (Fotó: Getty Images)

Jonice Webb szerint a jó hír, hogy ezt bármikor pótolhatjuk. „Fontos, hogy ne hibáztassuk magunkat az önfegyelem hiánya miatt, hiszen az önvád csak erősíti a tehetetlenség érzését. Érdemes odafigyelni arra is, hogy ne ingadozzunk túlzottan a szigor és az engedékenység között, mert ez alááshatja a kitartást és az önkontrollt. A kulcs az együttérző felelősségvállalás: ha megszegjük a saját szabályainkat, ne büntessük magunkat, hanem tanuljunk a történtekből, és próbáljuk megérteni, miért történt így.”

Kapcsolódó: 5 jel, hogy te írod át a mérgező családi mintákat.

3. Tanuld meg szeretni az igazi önmagad

Az egészséges önszeretet gyerekkorban alakul ki – akkor, ha a szülők nemcsak formálisan, hanem valóban látják, értik és elfogadják a gyermeküket olyannak, amilyen. „Gyakran hisszük, hogy a szeretet önmagában elég, pedig annak minősége legalább ilyen fontos. Nem mindegy, hogy valaki csak szerepből szeret, vagy valóban képes meglátni és értékelni a gyermek egyéniségét” – tette hozzá a szakértő. „Ha gyerekként nem kaptuk meg a valódi elfogadást, az nem a mi hibánk, hanem a körülményeké.

Felnőttként viszont már a mi felelősségünk, hogy elkezdjünk figyelni önmagunkra.

Felfedezni, kik is vagyunk valójában: mi érdekel, mire van szükségünk, mi tölt fel bennünket.” A pszichológus úgy véli, különösen fontos, hogy tudatosítsuk a jó tulajdonságainkat, legyen az hűség, empátia, őszinteség vagy kitartás. Érdemes listát készíteni ezekről, és időről időre átolvasni. Mert ezek a belső értékek adják az alapját annak, hogy valóban el tudjuk fogadni önmagunkat.

Kapcsolódó: Ez az esti szokás arról árulkodik, hogy traumatikus volt a gyerekkorod.

Kiemelt kép: Getty Images