A tudósok a közelmúltban kezdték tanulmányozni, hogy mit is jelent, ha egy mentálisan egészséges ember magában beszél – ami többféle módon történhet.

• Az első és legáltalánosabb az úgynevezett belső hang, amikor némán, fejben, esetleg hangosan mondunk ki gondolatokat. Ez történhet filmnézés vagy olvasás közben, de lehet például egy hangos beszélgetés is önmagunkkal a napi programról: mikor, hova, kivel és hányra kell mennünk – kicsit olyan, mintha fixálnánk az elménkben a tudnivalókat.
• Az egyszerre spontán, egyszerre tudatos öntársalgás meghatározott célokra irányul. Ilyesmi történhet munkavégzés vagy tanulás közben, például hangos megjegyzést teszünk a megoldandó feladatra. („Ez hülyeség/nehéz/gyerekjáték lesz!”)
• A célvezérelt önbeszéd konkrét szándékkal történik, amit jellemzően viselkedésünk irányítására használunk. („Maradj összeszedett, koncentrálj, különben sosem érsz a nap végére.”)
• A spontán öntársalgás anélkül történik, hogy bármit is elterveznénk – azaz kicsúszik valami a szánkon. Ilyen például, ha káromkodunk vagy valami nagyon szépet látunk.
• A mantrák előre meghatározott vezényszavak, melyeket jellemzően önnyugtatásra használunk a nagyobb kihívást jelentő helyzetekben. („Sikerülni fog, jó leszel!”)

A tudósok szerint nem kell mentális betegséggel küzdenünk ahhoz, hogy alkalomadtán hangosan beszéljünk magunkban. Tehát bármelyik fenti példáról is legyen szó,

teljesen természetes, ha olykor magunkkal is társalgunk,

vagy kiszaladnak a szánkon olyan gondolatok, amik épp foglalkoztatnak. (Baj akkor van, ha túlzottan, gyakran megesik nyilvános helyeken is, de mai cikkünkben most nem erről lesz szó.)

Kommunikáljunk őszintén akkor is, ha nem vagyunk egyedül: ezért ne halogassuk a nehéz beszélgetéseket!

Figyelembe véve vizsgálatainak eredményét, Charles Fernyhough pszichológus szerint nyugodtan tekinthetünk magunkra a legjobb beszélgetőpartnerünkként, hiszen számos előnnyel járhat a folyamat. Bár nem egészen ugyanaz, mintha mással kommunikálnánk, mégis hasonlóan hasznos folyamatok mennek végbe közben az agyunkban.

4 ok, amiért ne bánjuk, ha néha magunkban beszélünk

Általánosságban elmondható, hogy a mérsékelt öntársalgás hasznos eszköz lehet a teljesítményfokozásban, a motivációban és az érzelmek megértésében. Ha néha magunkban is beszélünk, az az egészséges, reflektív elme jele lehet, de

fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, és figyelemmel kísérjük a minőségét (például vannak-e hangosan kimondott, bántó gondolataink magunkkal szemben),

valamint az általános jólétre gyakorolt hatását. De nézzük meg, mennyiféle előnnyel jár még az önmagunkkal folytatott „párbeszéd”!

1. Fokozott teljesítmény

Egy 2019-es tanulmány az önbeszéd hatásait vizsgálta élsportolók körében, és arra a megállapításra jutott, hogy a hangosan, szinte tudattalanul kimondott gondolatok valamennyire

• csökkentik a szorongást, ezzel egyidejűleg 
• növelik az önbizalmat,
• a hatékonyságot,
• az általános teljesítményt.

A nem elfojtott, magunkból kimondott gondolatok pedig nemcsak a sport, hanem a munkával kapcsolatos feladatok és a tanulmányok területén is hasznos segítségünkre lehetnek, hiszen azt jelzik, hogy aktívan töprengünk valamin, amire megoldást keresünk.

2. Az érzelmek szabályozása

Egy 2017-es kutatás szerint nagyszerű önkontroll-stratégia is lehet – különösen stresszes, szorongást előidéző helyzetekben –, ha alkalomadtán önmagunkkal is „elbeszélgetünk”, vagy hangosan mantrázunk valamit. Ha például hangosan kimondjuk a nevünket (akár többször is), és megnyugtatjuk magunkat, hogy „Jóska Pista, ne aggódj, meg fogod oldani”, extra mentális erőfeszítés nélkül csökkenthetjük a stressz-szintünket.

3. Önelfogadás

Egy nem is olyan régi, 2022-es tanulmány eredményei arra jutottak, hogy az az egyén, aki pozitív, elismerő vagy bátorító gondolatok formájában társalog önmagával, nagyobb önreflexióra, illetve önelfogadásra hajlamos, mint azok, akik negatívan nyilatkoznak magukról („Ezt megint eltoltam, nekem sosem sikerül semmi” és a többi…). Ha együttérző és támogató módon szólunk önmagunkhoz („Semmi baj, most már legalább tudom, mire kell jobban figyelnem”), az esetleges tévedéseinkből is hatékonyabban tanulhatunk.

Fontos, hogy pozitívan szóljunk magunkhoz (Fotó: Getty Images)

4. Motiváció

Ha a fenti módon pozitívak vagyunk, nagyobb fókusz helyeződik a vágyainkra is, különösen, ha gyakran emlékeztetjük magunkat azokra a képességekre, amelyeknek már korábban is hasznát vettük. A legkönnyebben vizsgálható, leglátványosabb kutatási eredményeket elérő réteg az élsportolóké. A kosárlabdázókat és a sportlövészet képviselőit vizsgálva így derült fény arra, hogy

a hangosan, önmagunknak kimondott gondolatok összefüggésben állnak a kognitív funkciók megfelelő működésével, az összpontosítási képességgel és az önreflexióval,

amelyek egytől egyig hozzájárulnak ahhoz, hogy tudat alatt fenntartsuk az érdeklődésünket és motivációnkat egy elérni kívánt cél iránt. Hajrá!

A pozitív, építő kommunikáció egy párkapcsolatban is hasonlóan fontos.

Kiemelt kép: Getty Images