Néhány nappal ezelőtt, Albert Györgyi halálának 14. évfordulóján szembejött velem egy idézet tőle, amelyben arról beszél, hogy bár azon kevesek közé tartozott, akik felvállalták és nyíltan beszéltek depressziójukról, a közvélemény nagy részének szemében alkoholista, labilis férfifaló volt. Az elmúlt 14 év hozott kisebb-nagyobb változásokat ebben a témában. Mára a mentális egészség fogalma beépült a köznyelvbe, létező tényezővé vált nagyon sok ember szemében, de sajnos az igazi áttöréstől még nagyon messze vagyunk. Voltak azonban olyan mérföldkövek, amelyek bizonyára közelebb viszik a társadalmat ahhoz, hogy egy kicsit mindenki jobban törődjön saját, és elfogadóbb legyen más lelki egészségével kapcsolatban, és ítélkezés, megbélyegzés vagy legyintés helyett az emberek méltó helyén kezeljék egymás mentális problémáit.
Együttérzés 15 év késleltetéssel
15 éve történt, hogy többtucat fotó és videó került nyilvánosságra Britney Spearsről, aki egy repülőtéren kopaszra nyírta a saját fejét. A bulvár imádta ezt az eseményt, hiszen vég nélkül lehetett csámcsogni rajta.
És lehetett rajta nevetni is. Akkoriban egészen kevesek fejében fordult meg, legalábbis azok között, akik a nagy nyilvánosság előtt reagálhattak a történésekre, hogy Britney Spears élőben közvetített idegösszeomlása nagyon súlyos betegség, amelyről ő nem tehet, és amelyben mindenképpen segítségre szorul. Másfél évtizede még benne volt a közvélekedésben az, hogy aki őrültségeket csinál, azt ki lehet nevetni, arról ítéletet lehet mondani, és persze akkor is sokan voltak, akik sajnálták az énekesnőt, magyarázat híján a közmegítélés inkább ott maradt, hogy Britney Spears megbolondult, neki vége van, mint a botnak.
Akkoriban még az a vélekedés is elfogadott volt, hogy aki a nyilvánosság előtt éli az életét, annak „kötelessége” jól lenni.
Aki színész, énekes, sportoló vagy bármilyen más világsztár, annak nem lehetnek mentális problémái, mert akkor szétszedik őt.
Azóta tudjuk, hogy ez nem így van. Amikor 2014 augusztusában Robin Williams felakasztotta magát, a rajongói (és ki ne lett volna a rajongója?) egy kicsit talán még becsapva is érezték magukat, hogy ez a végtelenül rokonszenves ember, boldog családapa és férj, a vígjátékok (és persze komoly filmek) egyik koronázatlan királya képes volt ezt megtenni. Aztán kiderültek a halálának körülményei és öngyilkosságának valódi okai, miszerint az Oscar-díjas színész Lewy-testes demenciában szenvedett, amely rendkívül gyors kognitív hanyatlást okoz, és gyógyíthatatlan. Robin Williams személye a nagyközönség zömének elég meggyőző volt ahhoz, hogy legalább egy kicsit árnyalja a képet az öngyilkosság megítéléséről.
Sztárok mentális extrákkal
Abban, hogy ma már nem számítanak tabunak a mentális problémák, nagy szerepe van a hírességeknek és a közösségi médiának. Azáltal, hogy világhírű, népszerű és sokak által csodált emberek elkezdtek lelki egészségükről beszélni, hogy a streamingszolgáltatókon egyre több olyan dokumentumfilm látható, amely fogyasztható, közérthető, sőt akár szórakoztató formában szól ezekről a dolgokról, nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy válaszaink lettek bizonyos kérdésekre, hogy magyarázatot kaptunk számos olyan dologra, amely 10-15 évvel ezelőtt még olyasminek tűnt, amit jobb távolról elkerülni. A Britney Spearsről készült dokumentumfilm, amelyben kiderült, mekkora elnyomás alatt él gyerekkora óta, hányszor és hányan akarták folyamatosan az irányításuk alatt tartani, miközben azt várták tőle, hogy dollármilliókat termeljen, árnyaltabb képet adott arról, hogy miért esett neki a hajának a nullás géppel, és mozgalmak születtek a pop-ikon megmentésére.
Talán ez volt az internet korának első és egyik legmeghatározóbb szembesülése azzal, hogy a látszólag tökéletes, a közönség számára az álmok álmát élő világsztárok is emberek, akik nemcsak képesek a teljes összeomlásra, de joguk is van hozzá. Ahogyan mindenki másnak.
A közösségi médiával kapcsolatban erősen él bennünk az a nézet, hogy életének mindenki csak a tökéletes pillanatait igyekszik rajtuk bemutatni, tehát amit ott látunk, az nem feltétlen a valóság. Ez részben nyilván igaz is, de közben pont a híres emberek azok, akik elkezdték ezeket a felületeket arra is használni, hogy megmutassák emberi oldalukat. Számukra a közösségi média oldalak pont azt a platformot kínálják, ahol saját szemszögükből, saját szempontjaik szerint nyilvánulhatnak meg, nincsenek riporterek és paparazzók. Tavaly novemberben Bella Hadid megosztott az Instagram-oldalán egy képsorozatot. A képek mind más helyen és más időpontban készültek, és a topmodell mindegyiken sírt. A képaláírásban arról vallott, hogy többször kiégett, és több idegösszeomláson van túl, de hisz abban, hogy saját traumáinak felismerésével és azzal, hogy foglalkozik magával, tud dolgozni ezeken. Biztosan így is vannak millióan, akik azt gondolják, hogy aki gazdag és szép, annak nincsen oka sírni, de az is biztos, hogy
ezek a posztok segítenek annak a tévhitnek az eloszlatásában, hogy akit kívülről tökéletesnek látunk, az belül is maximálisan rendben van.
Demi Lovato, aki először függőségéről, majd bipoláris zavaráról kezdett nyíltan beszélni, az elmúlt tíz évben három dokumentumfilmet, illetve sorozatot szentelt annak, hogy közelebb hozza állapotát az emberekhez. Egy nemrég készült interjúban elmondta, hogy ma már bánja, hogy ilyen bőbeszédű volt a témában, saját bevallása szerint jobb lett, volna, ha megvárja, míg rájön, hogyan tudja valóban mederbe terelni az életét, mielőtt ennyit beszél róla, de az is tény, hogy ezek a kitárulkozások és közben a visszaesései azt is megmutatták a nagyközönségnek, hogy ha mentális problémákról beszélünk, akkor semmi sem fekete-fehér. Lovato, aki szintén gyerekkora óta a nyilvánosság előtt éli az életét, ma már büszke rá, hogy bipoláros zavarral küzd, legfőképpen azért, mert nyíltan beszélhet róla. Sokszor elmondta, hogy a hangját és a hírnevét most már arra is használja, hogy másokon is segítsen.
Billie Eilish, a legújabb generációs pop ikon, aki 18 éves koráig 4 Grammy-díjat nyert, 21 évesen pedig egy Oscart is bezsebelt, szintén egy dokumentumfilmben (The World’s a Little Blurry) beszélt először nyíltan a mentális problémáiról. Elmondta, hogy 14 és 15 éves kora között rendszeresen vagdosta magát, és öngyilkos gondolatai is voltak, és hozzátette, sosem hitte volna, hogy megéri a 21 éves kort.
Traumák új megvilágításban
Miközben egyre többen vállalják fel nyíltan, hogy mentális problémáik vannak, úgy lesz egyre több tudásunk is arról, hogy mi zajlik mások lelkében, mi zajlik saját lelkünkben. Az úttöröknek mindig nagyon nehéz dolguk van, mert át kell verekedniük magukat a kétkedőkön, de mások traumáit megismerve mégis nagyobb esélyünk van, hogy felismerjük sajátjainkat, és válaszokat találjunk azokra a kérdéseinkre, amelyeket korábban esetleg megfogalmazni sem tudtuk.
Egy ideális világban traumáinkat nem szabadna tabuként kezelni, és a segítség is mindenki számára elérhető lenne.
Többek között ezen dolgozik a Traumaambulancia Egyesület, amely a Lelki Egészség Világnapja alkalmából egy négy részes videósorozatot készített Trauma Tudatosak címmel. Az interjúsorozattal szeretnék felhívni az emberek figyelmét saját jólétük, valamint az egyéni traumák tudatosításának és feldolgozásának fontosságára. Ennek kapcsán olyan érintettekkel beszélgettek, akik inspirációként szolgálhatnak sokaknak, mert vagy maguk is valamilyen traumatikus eseményből épültek vagy még éppen épülnek fel, vagy a munkájuk során találkoznak hasonló eseményekkel. ITT tekinthető meg.
Kiemelt kép: Getty Images
