Mit tehetünk annak érdekében, hogy a munka ne kellemetlenség és a kiégéshez vezető út, hanem a kiteljesedés színtere legyen, és senki ne érezze úgy, hogy csak a két hét nyári szabadság az „igazi élet”?
Klasszikus internetes mémnek számít „már megint hétfő” jeligével szomorkodni: ismét kezdődik egy fárasztó munkahét, amelynek során végig a péntek délutánt várjuk. És ugyanígy „nagyban”: egész évben a jól megérdemelt nyaralásról álmodozunk, abban bízva, hogy egy-két alatt feltölthetjük kimerült testi-lelki energiaraktárainkat, hogy aztán újult erővel vágjunk neki a kihívásoknak.
Mindennapok nyomás alatt
De a tapasztalatok mást mutatnak: a WHO szerint a kiégés (burnout szindróma) globális problémát jelent, és a fejlett országokban belátható időn belül vezető halálokká léphet elő. A fizikai, mentális és érzelmi kimerülést magában foglaló tünetegyüttes ráadásul nem csak az egyén életét teheti tönkre. Egyetlen cégnek sem jó, ha a munkavállalók motiválatlanok, és a munkahelyről leginkább csak szabadulni szeretnének.
„Érdemes rögtön az elején eloszlatni egy tévhitet – kezdi dr. Füredi Júlia szervezetpszichológus, a kiégés szakértője. – Nevezetesen azt, hogy kiégni csak a munkában lehet. A kiégéshez, vagyis a fizikai, mentális és érzelmi kimerültséghez a hosszú időn át fennálló érzelmi stresszhelyzet vezet, és ilyet nem csak a munkában élhetünk át. Olyan élethelyzet is lehetséges, amikor a munka kifejezetten a felüdülés terepe: gondoljunk csak a kisgyerekes anyára, akinek öröm, ha végre felnőttekhez szólhat, vagy a magányosan élő emberre, akinek a szociális élet terepe a munkahely. Tény viszont, hogy kiégéshez vezet, ha a munka miatt nem vagyunk képesek élvezni az élet más területeit. Ehhez pedig a mai, erősen teljesítménycentrikus munkafelfogás komolyan hozzájárul.”
Nem tudunk kikapcsolni
A koronavírus-járvány idején kialakult otthoni munkavégzést követően kérdés, hogy van-e ebből visszaút a hagyományos, munkahelyi jelenlétre épülő szemléletbe, vagy a hibrid munkavégzés (a home office és az irodai munka kombinációja) továbbra is velünk marad. A járvány és a tartósan bizonytalanná váló helyzet pszichésen is megviselte az embereket. Volt, aki elvesztett valakit a járványban, másnak a megélhetés bizonytalansága, vagy épp a bezártság, a családban és a munkában betöltött szerep összemosódása tépázta meg az idegeit. Egyre irreálisabb az az elvárás, hogy a „professzionális magatartás” jegyében a munkahelyre ne kerüljenek be ezek az érzelmek, és biztosítható legyen a folyamatos teljesítés és csúcsforma. Ráadásul az utóbbi évtized technikai fejlődése sok más változást is hozott.
„A mobiltelefonok, laptopok elterjedésével egyre gyakoribbá válik, hogy ha a dolgozó ki is veszi a szabadságát (sajnos az is megtörténik, hogy erre akár évekig nem kerül sor), mentálisan nem tud kikapcsolni a munkából. Folyton elérhető, esetleg a laptopon még a tengerparton is dolgozik, telefonál, válaszol a folyamatosan ömlő üzenetekre. Ez pedig minden, csak nem pihentető. Hiszen a szabadságnak épp az lenne a célja, hogy fizikailag és mentálisan is eltávolodjunk a munkától, új élményeket szerezzünk, kicsit kikapcsoljuk a munkahelyi énünket” – mondja dr. Füredi Júlia.
