A brit királyi család sötét titka: a királynő elmegyógyintézetbe zárt unokatestvérei

A brit királyi család története, akárcsak sok más uralkodóházé is a történelem során, tele van sötét titkokkal, eseményekkel, titkolt, kiiktatott vagy nemkívánatos családtagokkal. Hiszen amint azt A korona című, II. Erzsébet uralkodását feldolgozó sorozatból egyszer, s mindenkorra megtanulhattuk, „a Koronának mindig győzedelmeskednie kell” – ebbe pedig nem férnek bele érzelmek és hibák, vagy éppen mentális betegségekkel küzdő családtagok. II. Erzsébet királynő unokatestvérei, Nerissa és Katherine Bowes-Lyon az utóbbi kategóriába tartozott.

Nerissa és Katherine Bowes-Lyon örökletes rendellenességgel jött a világra, így kivetette őket a brit arisztokrácia. Sorsuk remek példája annak, hogy a királyi családban nincs helye a tökéletlenségnek: a família puszta létezésüket is megpróbálta eltitkolni, és ez majdnem sikerült is nekik. Ki volt ez a testvérpár, hogy kerültek elmegyógyintézetbe, és a királynő hány rokona jutott még hasonló sorsra? Ha egy kicsit beleássuk magunkat a témába, ismét beigazolódik, hogy az élet írja a legszomorúbb meséket, és hogy a királyi család törvényei annál is ridegebbek, mint gondolnánk.

Kegyetlen szabályok, kitörölni vágyott események 

A Netflix itthon is nagyon népszerű sorozatának, A koronának nagy erőssége, hogy egész közel hozza a nézőhöz azt a dilemmát és törvényszerűséget, ami a brit királyi család működését jellemzi, pontosabban azt, hogy a hagyományok, szabályok és az érzelmek harcából az előbbiek kerülnek ki győztesen. II. Erzsébet királynő csaknem 70 éve tartó regnálása során rengeteg minden változott, a brit királynő távolságtartó, mégis alapvetően szeretetre méltó személye azonban nem. És ez az állandóság (még táskából is ugyanazt a modellt hordja évtizedek óta) a korona mint szimbólum lényege, ezért nem engedheti meg magának senki, aki a család tagja, hogy az érzelmeit nyilvánosan kimutassa, és biztosak lehetünk benne, hogy a dinasztia rosszallásával találja szemben magát, ha mégis megteszi. (Ahogy az történt Harry herceg és Meghan Markle Oprah Winfrey-nek adott interjúja után is.) Az emberek pont azért szerették meg annyira Diana hercegnét, mert ő a családból oly fájón hiányzó emberi oldalt, a kedvességet csempészte be a Windsor-házba, legalábbis a külső szemlélők számára. És a nézők ezért szeretik annyira A korona című sorozatot, mert (részben) beláthatnak általa a tökéletesség álarca mögé.

A kor legünnepeltebb párja valójában boldogtalan házasságban élt, de a Korona érdeke azt kívánta, hogy együtt legyenek. (Fotó: Getty Images)

Az említett sorozat számos szakértőt, kutatót és történészt alkalmazott és alkalmaz a látvány hitelességének érdekében, mégis fontos észben tartani, hogy A korona nem követi minden esetben pontosan a valóságot, néhány jelenetben a drámai elemek a szórakoztatás céljából íródtak. A sorozat tehát abban a zónában mozog, ahol a történet nagyon sok eleme valóban megtörtént, viszont az ismeretlen és dokumentálatlan részek a forgatókönyvírók fantáziájával vannak színezve, ezért ugyan azt az illúziót kelti, hogy a közelmúlt történelmét mutatja be, ez nincs teljesen így. Sokan nehezményezik például, hogy a Netflix nem hajlandó felhívást intézni a részek elején azzal kapcsolatban, hogy a történet csupán alapjául veszi a valóságot, nem pedig fedi azt. Hogy milyen különbségek voltak a való élet és a sorozat között, arról a nőklapja.hu-n is írtunk.

Mindenesetre a sorozatban látottak közül sok minden valóban megtörtént, és ezek közül a történések közül olyanokat is megmutat A korona, amelyet a királyi család leginkább feledni szeretne.

Ilyen történet volt az is, hogy II. Erzsébet nagybátyja, VIII. Eduárd lemondott a trónról, hogy egy elvált amerikai nővel élhessen, illetve a nem elhanyagolható mellékszál is, hogy VIII. Eduárd egykor náciszimpatizáns is volt. A sorozat feldolgozta Fülöp herceg édesanyjának történetét is: Aliz battenbergi hercegnő (akinek édesanyja Viktória királynő egyik unokája volt) skizofréniában szenvedett, ami miatt kényszergyógykezelték. A kor híres neurológusa és pszichiátere, Sigmund Freud is kezelte: ő úgy vélte, hogy Aliz hercegnő vallási megvilágosodása (1928-ban felvette a görög ortodox vallást) szexuális frusztráció mellékterméke, ezért a méhét röntgensugárzásnak vetették alá, hogy megszüntessék a nemi vágyát. Ez a kezelés állítólag korai menopauzát váltott ki nála, és terméketlenné tette. 

Az eltitkolt kisherceg

Aztán ott van János brit királyi herceg, V. György király fia (II. Erzsébet apjának. VI. Györgynek legfiatalabb öccse), akinél négyéves korában epileptikus rohamok jelentkeztek, illetve állítólag szellemileg is visszamaradott volt.

János herceg és dadája, Charlotte Bill, akit mindenki csak Lallának becézett (Fotó: PA Images/Getty Images)

Ő csak említésképpen kerül szóba a sorozatban, akkor, amikor a címben is említett testvérpár kevéssé dicső sorsát veszik górcső alá. János herceg fizikai állapota tizenkét esztendős korára már annyira megromlott, hogy szülei és orvosai jobbnak látták, ha eltüntetik a nyilvánosság elől a kisfiút, ezért a királyi család sandringhami birtokára, az úgynevezett Wood Farmra vitték, ahol két évvel később, egy erős roham után bekövetkezett haláláig élt egy néhány tagot számláló személyzettel, például az őt nagyon szerető dadájával, Charlotte Bill-lel. A világ elől való elrejtését sokan tekintették a királyi család embertelenségének legfőbb bizonyítékaként, pedig az igazság az, hogy a feljegyzések szerint szülei nagyon is szerették Jánost, sokkal gyengédebben bántak vele, mint testvéreivel, mondhatni megkülönböztetett bánásmódban részesült. Illetve csak állapotának rosszabbodása után, 12 évesen vitték le a farmra, korábban a királyi család teljes jogú tagjaként élt, gyakran megjelent a nyilvánosság előtt is. Mindenesetre a betegség és a szellemi visszamaradottság, vegyítve azzal, hogy egy távoli farmra „száműzték” a gyereket, a nyilvánosság szemében egyfajta sötét titokká komorult. A sorozatban az anyakirályné megemlíti III. György királyt is, mint a Windsor-ághoz köthető kellemetlen emléket: az 1738. június 4. – 1820. január 29. között élt III. György király idős korára előbb időszakosan, majd véglegesen elmebeteg lett. Betegsége okaként egyes szakértők az örökletes porfíriát jelölték meg, amit mások azóta is vitatnak. Egy 2005-ös vizsgálat nagy mennyiségű arzént talált a király hajában, ami talán gyógyszer vagy kozmetikum révén jutott a szervezetébe, így azt mondják, mérgezés is okozhatta betegségét, aminek kezdeti tünetei már 1765-ben jelentkeztek. 1788 nyarától kezdve már hosszabb és súlyosabb szakaszok kezdődtek a betegségében, végül állapota csak 1810 után fordult olyan rosszra, hogy legidősebb fiának, a leendő IV. Györgynek régensként kellet irányítania az országot. A királynőnek ez a két felmenője pedig már bőven elég indok volt arra, hogy a modern időkben is titkolni kellett azt, ha egy családtagnak problémái voltak.

A családi album üres oldalai

A sorozat a negyedik évadban érkezett el a hetvenes-nyolcvanas évekhez, amikor már Diana hercegné is színre került (emiatt aztán még többen megszerették a sorozatot, illetve még kényelmetlenebbé vált a képzelet és valós történetek határának elmosódása, hiszen ez az időszak nemcsak a királyi család számára van tele fájdalmas emlékkel, de a nézők közül közül is sokan éltek már ebben az időszakban és nyomon követték az eseményeket). A nyolcvanas évek vége felé több kellemetlen affér is nehezítette a korona makulátlansága látszatának a fenntartását: Károly herceg és Diana házassága megromlott, előbbi fiatalkori szerelmével, a házas Camilla Parker-Bowlesszal kezdett viszonyba, míg Diana a lovasoktatójával. És ha mindez nem lett volna elég,

a The Sun nevű lap 1987-ben lehozott egy cikket II. Erzsébet eltitkolt unokatestvéréről, akit 1941-ben elmegyógyintézetbe zártak, majd egyszerűen halottnak nyilvánítottak.

A cikkhez, amely a Queen’s Cousin Locked in Madhouse (a Királynő unokatestvére őrültek házába van zárva) címen futott, illusztráció is volt: a fotón a már idős Katherine volt látható, amint ráncosan, rongyokba öltözve, üres tekintettel bámul maga elé.

(Fotó: képkocka a Netflix sorozatából)

Természetesen hatalmas botrányt okozott a sztori, amelyet más bulvárlapok is átvettek, és az újságírók igen gyorsan ki is derítették, hogy nemcsak ő volt az elmegyógyintézetben, de bizony nővére is, sőt három további rokonuk is.

Nerissa és Katherine II. Erzsébet elsőfokú-, míg Idonea Elizabeth Fane (1912–2002), Rosemary Jean Fane (1914–1972), és Etheldreda Flavia Fane (1922–1996) harmadfokú unokatestvérei voltak, mindannyian ugyanattól a betegségtől szenvedtek. 

Nerissa Bowes-Lyon (1919. február 18 – 1986. január 22.) és húga, Katherine Bowes-Lyon (1926. július 4. – 2014. február 23.) John Herbert Bowes-Lyon (ő Elizabeth Bowes-Lyon, vagyis II. Erzsébet édesanyjának a bátyja volt), és Fenella Hepburn-Stuart-Forbes-Trefusis házasságából született. A család 1963-ban a brit nemesség évkönyvének, a Burke’s Peerage-nek azt nyilatkozta, hogy Nerissa 1940-ben, Katherine pedig 1961-ben elhunyt, hivatalosan is halottnak nyilvánították őket. Csak 1987-ben derült ki, hogy a fogyatékossággal született nővéreket 1941-ben (Nerissa 22, Katherine 15 éves volt ekkor) a Londontól délre fekvő Redhill város Royal Earlswood nevű elmegyógyintézetébe zárták a három másik rokonnal együtt. 

A Royal Earlswood elmegyógyintézet, ahol II. Erzsébet rokonai éltek. (Fotó: PA Images/Getty Images)

A rendszer, ami önvédelemből kitaszítja családtagjait

Noha soha, egy forrás sem nevezte meg a genetikai rendellenesség nevét, az szinte biztos, hogy a betegség nem a királynő vérvonalából ered, hiszen az érintettek anyai ágán öröklődött, mégpedig Fenella Trefusis apjától, Charles Hepburn-Stuart-Forbes-Trefusistól, Clinton 21. bárójától. A betegség a fiúgyermekek számára valószínűleg korai halálozással járt, a lányok pedig középsúlyosan értelmi fogyatékosok lettek tőle (akkoriban még nem a politikai korrektség jegyében zajlott a kategorizálás, és hivatalosan is imbecileknek diagnosztizálták őket).

A korona vérvonalának tisztaságát tehát nem veszélyeztette a nővérek és unokatestvérek betegsége (hiszen a királynő a lányok apjával állt rokonságban), de az uralkodóház nem akart kockáztatni.

A The Sun cikkének megjelenése után a Buckingham-palota csak annyit fűzött az ügyhöz, hogy az a Bowes-Lyon családra tartozik. A Bowes-Lyon családból a testvérpár unokahúga, Lady Elizabeth Anson juttatott el egy közleményt a BBC-nek, amelyben azt írta, hogy a családnak soha nem állt szándékában eltitkolni a nővérek létezését, és hogy a rokonok mindig is látogatták őket. Ez, ha igaz is volt, csak egy ideig volt az. A Macleans’s magazinban megjelent korabeli cikk szerint Fenella egészen 1966-ban bekövetkezett haláláig látogatta lányait az intézetben, utána azonban nem maradt fenn bejegyzés családi látogatókról – így ha mégis látogatták is, valószínűleg álnéven tették. Nerissa 1986-os temetésén alig páran vettek részt, sírján csak egy kis műanyag tábla jelzi a Bowey-Lyon nevet, mellette egy sorszámmal.

Nerissa Bowes-Lyon sírja a redhilli temetőben. (Fotó: PA Images/Getty Images)

A anyakirályné, vagyis Erzsébet, aki haláláig egy fogyatékkal élő felnőtteket és gyerekeket segítő alapítvány védnöke is volt, állítólag már 1982-ben is tudta, hogy testvérének lányai évtizedek óta élnek az intézményben. A Vanity Fair magazin cikkében az áll, hogy miután az információ birtokába került, pénzt küldött a lányoknak, hogy édességet vegyenek nekik, de soha nem látogatta meg őket, és a Burke’s Peerage-nek sem jelezte, hogy hibásan szerepel a testvérek halálozása az évkönyvben. Az 1987-es cikk után készült egy interjú az intézmény egy dolgozójával, aki azt állította, hogy a 60-as évek óta senki nem látogatta a testvérpárt. (Ez a látogató valószínűleg az 1966-ban elhunyt édesanyjuk volt.)

Hogy miért titkolták létezésüket annak ellenére is, hogy betegségük semmiképp sem érinthette az uralkodót és leszármazottait? Erre leginkább A koronából kaphatunk választ, a fantázia szülte jelenetben, amikor Margit hercegnő konfrontálódik a családi titok miatt édesanyjával, és az anyakirályné ezt válaszolta (ne feledjük, csak a sorozatban lett kimondva, mégis jó eséllyel ez volt az indok):
„A betegségük, a hivatalosan megállapított értelemhiányuk és gyengeelméjűségük miatt az emberek megkérdőjelezték volna a vérvonal feddhetetlenségét.” Majd azt kérdezi Margit hercegnőtől: „El tudod képzelni a címlapokat, ha kitudódik? Mit szólnának az emberek? Az örökösödési elv már így is egy hajszálon múlt. Vedd hozzá a mentális betegséget, és vége. Az elgondolást, hogy egyetlen családban öröklődik a születési jog a Koronára, már így is rendkívül nehéz igazolni. Ennek a családnak a génállománya mindenképpen tökéletesen tiszta kell legyen. Volt épp elég eset a Windsor-ágon, hogy aggódjanak az emberek. III. György, János herceg, a nagybátyád. Ha hozzávesszük ehhez a Bowes-Lyon lányok betegségeit is, félő, hogy fenntarthatatlanná válik a helyzet.”

Nerissa és Katherine története időről időre előkerült a médiában, például 2014-ben, Katherine halála után. A korona vonatkozó epziódja előtt 2011-ben a Channel 4 készített róluk dokumentumfilmet, abban szintén azt állították, hogy a Bowes-Lyon nővéreket senki nem látogatta évtizedek óta. A filmben megszólaló egyik kórházi nővér úgy fogalmazott, neki úgy tűnt, egyszerűen elfelejtették őket.

A sors fintora egyébként, hogy a Royal Earlswood kórházat – amelyet gyakran kritizáltak túlzsúfoltsága és higiéniás problémák miatt – miután 1997-ben bezárt, luxus lakóparkká alakították, ma is fényűző pompával kényezteti gazdag lakóit.

Az intézet zárása után a még életben levő Katherine-t és Idonea Elizabeth Fane-t a Surrey-ben található Ketwin House gondozóotthonba szállították, majd miután az is bezárt 2001-ben, egy szintén Surrey-ben található, másik otthonba kerültek. Mindketten ott haltak meg, Idonea 2002-ben, Katherine pedig 2014-ben, 87 éves korában.

Kiemelt kép: II. Erzsébet királynő, az anyakirálynő és a Royal Earlswood (Getty Images / nőklapja.hu), forrás: Wikipedia, Ophradaily, Variety, The Vanity Fair, Maclean’s, Los Angeles Time