A férfiak fele sosem olvas könyvet, a nők tartják életben a regényeket

A magyar férfiak több mint fele saját bevallása szerint szinte soha nem olvas könyveket. A nők közül többen olvasnak, többen járnak rendszeresen könyvtárba és könyvesboltba is. De miért alakult ez így? Mennyire befolyásolja a könyvkiadást, hogy az olvasók nagyobb része nő?

 „Abban a pillanatban, hogy a nők eltűnnek a föld színéről, a regény is meghal” – így foglalta össze a Vágy és vezeklés Booker-díjas írója, Ian McEwan egy különös kísérlet során szerzett tapasztalatait. McEwan néhány évvel ezelőtt fogta magát és a fiával kiment az egyik londoni parkba, ahol elkezdtek ingyen könyveket osztogatni az arra tévedőknek. Az író elbeszélése szerint rövid idő alatt szétosztottak harminc könyvet, de szinte kizárólag nők között. A nők ugyanis lelkesen és hálásan fogadták a könyveket, míg a férfiak inkább gyanakvóak vagy elutasítóak voltak. 
Ian McEwan furcsa kísérlete csak megerősítette azt, amit a kutatók régóta hangoztatnak: a nők több könyvet olvasnak, mint a férfiak. Ha pedig csak a fikciós műveket nézzük, akkor különösen nagy a különbség a két nem között. Pedig a nők hatalmas hátrányból indultak, hiszen sokáig nem tanulhattak meg olvasni. Persze kivételek mindig akadtak, de általában egészen a 19. századig a nők között sokkal több volt az analfabéta, mint a férfiak körében. 

Az olvasáshoz kedvet kapó nőket többek között olyan akciókkal próbálták eltántorítani, mint az a 18. századi szokás, mely szerint a regények fedelébe fonalat és tűt illesztettek, hogy a nőket emlékeztessék: olvasás helyett inkább tartsák rendben a háztartást, főzzenek, mossanak, varrjanak.

Persze akadtak olyanok is, akiket jóval keményebb eszközökkel akartak elriasztani a betűk szeretetétől. Mindennek ellenére a 19. századtól aránylag gyorsan eltűnt (a nyugati világban legalábbis) a női analfabétizmus, a 20. században pedig a nők fokozatosan a többet olvasó nemmé váltak. Mára az olló a két nem között még szélesebbre nyílt, és kijelenthető, hogy például a regények piacát valóban a nők tartják el.

Mohó és lassú olvasók

Egy 2009-es brit kutatásban kétezer embert faggattak az olvasási szokásaikról. A válaszadókat négy kategóriába sorolták, aszerint, hogy milyen intenzitással és milyen gyakran olvasnak. A mohó olvasók körébe sorolták azokat, akik addig olvasnak egy könyvet, amíg be nem fejezik, nem hagyják félbe a könyveket, szabadidejük viszonylag jelentős részét az olvasásra áldozzák. Ők évente akár több tucat könyvvel is végeznek. A válaszadó nők közel fele, 48 százaléka ide tartozott, míg a férfiaknak csak 26 százaléka volt mohó olvasó.
Udvariasan lassú olvasónak nevezték azokat, akik a fenti csoporttal szemben évente csak néhány könyvet olvasnak el, mert sokkal hosszabb ideig tart nekik egy-egy könyv befejezése. A férfiak 32, a nők 18 százaléka tartozott ebbe a csoportba. A kutatásban megkülönböztettek még két kategóriát: azokét, akik folyton új könyvekbe fognak, de nem kitartóak, hamar elveszítik a türelmüket, és félreteszik a könyveket. Itt nem volt különbség a nemek között, a férfiak és nők kicsit több mint tizede tartozott ide. És végül voltak azok, akik vesznek ugyan könyveket, de saját bevallásuk szerint alig olvasnak el közülük párat. Ez a szokás a nők 17, míg a férfiak 20 százalékát jellemezte. 

Több nő a könyvtárakban és a könyvesboltokban

A magyarországi vizsgálatok hasonló eredményekre jutottak. Itthon a hatvanas évek óta rendszeresen készülnek olvasáskutatások, amelyekből rendre kiderült, hogy a nők nagyobb arányban olvasnak könyveket, mint a férfiak. A nyomtatott újságolvasási szokásokban egy ideje már nem találnak jelentős különbséget a két nem között, az online sajtót viszont még mindig a férfiak olvassák kicsivel nagyobb arányban. Könyvtárba egyértelműen a nők járnak többet, és ők vásárolnak nagyobb arányban a könyvesboltokban is.


A legfrissebb vizsgálat idén készült: nyáron a Tárki a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése és a Petőfi Irodalmi Múzeum támogatásával készített egy nagyobb kutatást a magyarok olvasási és könyvvásárlási szokásairól. A szomorú eredmények szerint az előző kutatásuk óta, mindössze másfél évtized alatt 12 százalékponttal esett vissza a könyvolvasó felnőttek aránya. Ez azt jelenti, hogy 2020-ban már csak a felnőttek 13 százaléka olvas könyvet rendszeresen, legalább heti gyakorisággal. 

Ma már kimondják: nem szeretnek olvasni

A kutatásban arra is rákérdeztek, hogy azok, akik saját bevallásuk szerint soha nem olvasnak könyvet, miért nem teszik. A legtöbben a lehető legegyszerűbb választ adták: 45 százalékuk azt mondta, hogy nem szeret olvasni. A soha nem olvasók második legnagyobb csoportja, 33 százalékuk pedig az időhiányt okolta. Feltűnő különbség a korábbi évek kutatásaihoz képest, hogy mára az emberek mintha őszintébben ki mernék mondani, hogy nem szeretnek olvasni. Régebben sokkal többen okolták emiatt az időhiányt, mint manapság. Megdöbbentő adat, hogy a férfiak 59 százaléka szinte soha nem olvas könyvet.

Ami a nőket illeti, köztük továbbra is többen vannak a rendszeres olvasók. 15 százalékuk állította magáról, hogy hetente olvas könyvet.

Ugyanakkor köztük is csökkent a rendszeresen olvasók aránya, csak kisebb mértékben, mint a férfiak között. (15 év alatt a férfiaknál 17 százalékponttal, a nők körében 6 százalékponttal csökkent az olvasók aránya.) A nők továbbra is több könyvet olvasnak el, mint a férfiak: az aktív olvasók között a nők évente átlagosan 38, míg a férfiak 33 könyvet olvasnak ki. Könyvesboltba is többet járnak még mindig: a nők kétszer nagyobb arányban vásárolnak legalább negyedévente könyvet, mint a férfiak.

 Hihetetlen előny a nőknél

„Az önbevallásokon alapuló szociológiai kutatásokat, így az olvasási szokások kutatását is befolyásolja, hogy az emberek fejében milyen társadalmi elvárások élnek – figyelmeztet Nagy Attila olvasáskutató. Vagyis a válaszadók önkéntelenül is próbálnak megfelelni valamilyen a fejükben élő ideális képnek. Mivel a megfelelési vágy a nők esetében erősebb, ez is befolyásolhatja a válaszaikat. „Ugyanakkor az ilyen kutatások mellett a könyvvásárlási és a könyvtárhasználati adatok is megerősítik, hogy a nők többet olvasnak, így ezt kezelhetjük tényként” – teszi hozzá.  
Szerinte a két nem betűkhöz, olvasáshoz való viszonya gyerekkorra, vagy még korábbra, a magzati fejlődésre vezethető vissza.

„A lányok hamarabb tanulnak meg beszélni, hamarabb tanulnak meg olvasni. Felnőttként is általában nagyobb szókinccsel, árnyaltabban érvelnek, például egy-egy vita során. Az olvasás és a beszéd pedig ugyanannak az agyi folyamatnak a két része. A nők azért olvasnak többet, mert jobban beszélnek, és azért beszélnek jobban, mert többet olvasnak” – magyarázza a kutató.

Ez pedig szerinte hihetetlen előnyt jelent a nőknek, amit sosem szabad lebecsülni.
Ugyanakkor hozzáteszi, hogy a genetika mellett a kulturális kódok legalább ennyire fontosak. Hiába szüleik lánynak valaki, ha a családjában nem olvasnak a felnőttek, ha nem látja, hogy az olvasás, a könyvek a mindennapok részét képezik, akkor nagy eséllyel belőle sem válik olvasó felnőtt. 

Aki többet olvas, jobbat is fog

Az olvasás mennyisége mellett a kutató szerint minőségi különbségek is akadnak a két nem szokásai között. „Furcsa asszimetria figyelhető meg a kiskamaszok olvasási szokásaiban. A lányok szinte mindent olvasnak ebben a korban, az indiános történetek, a fantasyk éppen úgy érdeklik őket, mint a kifejezetten lányoknak szánt történetek, amilyenek régebben a pöttyös és csíkos könyvek voltak, és ma például A Szent Johanna Gimi könyvei. A fiúk viszont szűkebb területről választanak olvasmányokat”. 

Ami a felnőttkori olvasmányokat illeti, itt Nagy Attila szerint a nőket elsősorban azok a könyvek érdeklik, amelyek középpontjában, műfajtól függetlenül az emberi kapcsolatok állnak, legyenek azok férfi-nő, szülő-gyerek vagy baráti viszonyok.

Jellemző még a nőkre a spirituális olvasmányok iránti érdeklődés, míg a férfi olvasók a tényirodalmat, az ismeretterjesztő könyveket kedvelik. Az olvasáskutató felhívta a figyelmet arra is, hogy ha valaki többet olvas, akkor jó eséllyel csiszolódik az ízlése, és egyre jobban megválogatja, hogy mit vesz le a könyvespolcról. Így a nőknek egyszerűen a számok alapján nagyobb esélye van arra, hogy ne csak lektűröket, hanem minőségi irodalmat is gyakrabban olvassanak. 

Nyitottak, hűségesek, de kritikusak

„Az olvasás mindig is a valóságból való kiszakadáshoz, a világ megértéséhez, a szórakozáshoz és az önfejlesztéshez nyújtott és nyújt ma is (főként ebben a pandémiás bezártságban) mindenki számára könnyen hozzáférhető segítséget. Feltehetően a férfiaknak még ma is több lehetőségük adódik minderre a lakás falain és egy könyv lapjain túli tágasabb, nagyobb önrendelkezést nyújtó világban, talán ezért olvasnak kevesebbet” – mondja Kuczogi Szilvia, az Európa Könyvkiadó igazgatója. 
„Könyvkiadóként természetesen szem előtt tartjuk, hogy a nők a jobb „fogyasztók”. Könyvvásárlás terén is jellemzőek rájuk az ismert marketinges megállapítások: nyitottak az újdonságokra, így kedvvel olvasnak új szerzőt, hűségesek, de kritikusak és igényesek is egyben, elvárják a megszokott minőséget, szívesen beszámolnak másoknak az olvasási élményeikről és hallgatnak is mások tanácsaira. Okosak, határozottak, érdeklődőek – és nagyon szeretnek olvasni. Olyan nincs, hogy valaki egy kicsit szeret olvasni. A nők (életkortól függetlenül) ugyan többet olvasnak, mint a férfiak, de nem olvasnak mást. Pontosabban, nem mást olvasnak, hanem másként olvasnak, ezt tapasztalatból tudom, hosszú ideig szerkesztettem női magazint és közéleti napilapot is, minden felmérés és olvasói reakció ugyanezt bizonyította” – teszi hozzá Kuczogi Szilvia, aki többek között a Népszabadság főszerkesztő-helyettese volt.

Kuczogi azt mondja, nem azt latolgatják, hogy hány nő és hány férfi fogja vajon megvenni az általuk tervezett könyvet, hanem azt, hogy el tudják-e érni a hazai vevőket, és ha elérték őket, elégedettek lesznek-e az olvasók. Nem keresnek női könyveket, szerinte ilyen kategória nincs is, viszont kiemelten figyelnek a nőszerzőkre.

„A jó könyv hetekig, de akár évtizedekig is dolgozik az olvasójában, gyakran meg is változtatja a gondolkodását, az érzelmeit. Éppen emiatt tudatosan bővítjük a kortárs nőszerzőink listáját, mivel a műveiken keresztül új – eddig akár tabunak számító – témák és hangok is eljutnak az olvasóinkhoz, legyen szó Csepelyi Adriennről, Miriam Toews-ről, Elif Shafakról, Celeste Ng-ről, Tayary Jonesról, Alice Walkerről, Anne Applebaumról vagy a csodálatos Szvetlana Alekszijevicsről, hogy csak néhányukat említsem. Segítenünk kell mindenkinek megtalálnia azt a könyvet, amelytől visszakapja (vagy megőrzi) a méltóságát. Jelenleg megbecsültség tekintetében az idősebb nők állnak a társadalmi ranglétra legalján – sőt legtöbbször a létra alatt, ezért éreztük fontosnak most karácsonyra megjelentetni a teslás Elon Musk 72 éves édesanyjának önéletrajzi könyvét (Maye Musk: Egy nőnek legyenek tervei). Reméljük, sokaknak erőt ad.”

(Kiemelt kép: Getty Images/nőklapja.hu)

Ha úgy érzed, az itt felvetett gondolatok közül néhány, vagy akár több is megszólított, gyere beszélgetni a Nők Lapja Szövegelő csoportjába!