Azoknak az iskoláknak egy jó része, ahová az állam iskolaőröket rendel ki, törvénysértően működő, szegregáló intézmény, amit dokumentumok támasztanak alá. Ez felveti azt a kérdést, hogy ha a kormány tisztában van azzal, mely iskolákban lenne szükséges érdemi beavatkozásra, akkor a törvényes rend helyreállítása helyett miért iskolarendőrökkel kísérletezik.

A napokban tette közzé az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI), hogy mely intézményekbe rendel iskolai rendőröket, azaz „iskolaőröket”. A listán 491 helyszínt jelölt meg a minisztérium, köztük 288 általános iskolát és 203 szakképző középiskolát. Budapestre is jutnak őrök: 13 köznevelési és 20 szakképzési intézményben kezdik el szeptembertől a tevékenységüket. Az őrök úgymond „kérésre” kerülnek az iskolákhoz: az állami intézményfenntartók felmérték, hol kérik a tantestületek a rendőri segítséget. Az iskolaőrök a Belügyminisztérium, a rendőrség égisze alá tartoznak, kényszerítő eszközzel rendelkeznek, feladatuk pedig az intézmények belső rendjének fenntartása.
Az, hogy az iskolák listájával valami nem stimmel, elsőként Glonczi László roma polgárjogi aktivistának, a Hátrányos Helyzetű Családok Országos Egyesületének elnökének szúrt szemet. Álláspontja szerint az érintett iskolák egy jelentős része szegregált, cigány többségű intézmény, ezért az egész intézkedéscsomag sértheti az egyenlő bánásmód követelményét. – Az iskolaőrséget egy népcsoportra dolgozták ki, ezért tetten érhető az intézkedés mögött a hátrányos megkülönböztetés – állítja. Utánajártunk, mi is a helyzet.

Káros és törvénytelen

Magyarországon a parlament által jóváhagyott törvények tiltják, hogy gyerekeket származásuk, szociális helyzetük miatt megkülönböztessék. Vagyis nem lehet őket a bőrszínük alapján egymástól elkülöníteni. Ez káros hatással lesz ugyanis az elkülönített gyermek fejlődésére. Könnyű belátni, hogy milyen rombolást végez egy kisgyermek lelkében, ha csak azért, mert roma származású, elkülönítik a többségi gyerekektől. Káros azért is, mert a szegregált iskolák döntő többségében az oktatás sokkal alacsonyabb szintű, mint egy átlagos iskolában. Hazai és nemzetközi tapasztalatok alátámasztják, hogy azokban az osztályokban, ahol szinte csak hátrányos családi körülmények közül érkező gyermekek tanulnak, a kortárs csoport hatása – hiszen a gyerekek egymástól is tanulnak, jót is, rosszat is – és az alacsonyabb hatékonyságú pedagógusi munka miatt az oktatás színvonala rendkívül alacsony. (Arról, hogy mikortól szegregált egy iskola vagy egy osztály, lásd keretes írásunkat.)

Iskolán belül vagy iskolák között

A szegregációnak két típusa van, az egyik, amikor a párhuzamos osztályok, vagy párhuzamos óvodai csoportok között alakítanak ki roma többségűeket. Például: az „A” osztály a jobb helyzetű tanulók, a „B” pedig a zömében cigány tanulók osztálya. A „zömében” pedig azt jelenti, hogy a roma, cigány tanulók átlaga legalább 25 százalékkal meghaladja az évfolyam átlagát. A másik változat az iskolák közötti szegregáció: ez akkor alakul ki, ha egy településnek több közoktatási intézménye van, és az egyikben a cigány gyermekek átlaga legalább 25 százalékkal meghaladja az adott település cigány tanulóinak átlagát.

A rendelkezésre álló kutatási eredmények szinte egytől egyig azt támasztják alá, hogy a szegregált iskolából a gyerekek sokkal gyengébb tudással kerülnek ki, azaz az írás, olvasás és számolási alapkészségeik rosszabbak, mint az átlag iskolákból kikerülő tanulóké. Rossz alapkészségekkel pedig manapság még szakmát sem lehet tanulni, nem hogy érettségizni vagy a felsőoktatásba kerülni. A szegregált iskolák tanulóinak nagy része szakiskolás lesz, ahonnan sokan – az iskolai kudarcaikkal szoros összefüggésben – végzettség nélkül zuhannak ki. Az pedig, akinek nincs, vagy csak papíron van szakmája, csak napszámba tud elhelyezkedni, esetleg közmunkásnak áll. (A közmunka és a segély azt is jelenti, hogy a szegregált iskolákból kikerülő fiatalok eltartása az ország gazdaságára nehezedik, ahelyett, hogy adófizető polgárokká válnának.) A szegregált iskola lényegében „garantálja” az odajáró gyerekeknek a felnőttkori szegénységet és a kiszolgáltatottságot.

Sokszor hallhatjuk azt, hogy „felzárkóztató” osztályok kellenek, vagyis a szegregáció valójában nem hátrányos megkülönböztetés, hanem felkészítés az integrációra.

Erre vonatkozóan is támaszkodhatunk a hazai tapasztalatokra. A felzárkózás nem működik pedagógiailag, mert nem csökkenti a hátrányukat, hanem épp ellenkezőleg, növeli a lemaradásukat. Erről Tuza Tibor pedagógus beszélt egy iskolai szegregáció miatt 2012-ben indított perben. – Már a 90-es évektől kezdődően felerősödtek azok a pedagógiai törekvések, hogy minden gyerek egy közös, vegyes csoportban kapja meg a személyre szóló egyéni fejlesztést annak érdekében, hogy egészséges tagjává válhasson adott esetben az osztályközösségnek, később a társadalom egészének.

Azért is nagyon fontos az, hogy együtt legyenek a többiekkel, ne különítsük el őket, mert ezekben a korrekciós (felzárkóztató – a szerk.) osztályokban óhatatlanul – s ezt bizonyítani lehetett mindenhol – leszállítja a pedagógus a követelményeket. Ezzel pedig nem csökkenti a különbséget, az eltérést a többiekkel szemben, hanem növeli – szögezte le a perben Tuza Tibor, hozzátéve: erre vonatkozóan vizsgálatok is születtek. A felzárkóztató cigány osztályok tanulói és a vegyes osztályok tanulói között az ugyanolyan képességű és társadalmi helyzetű roma gyerekek fejlődése teljesen eltérő képet mutat. – De ha együtt vannak ezek a gyerekek a többségiekkel, az eredmény jóval kedvezőbb, és ehhez hozzá kell tennem azt is, mert rendkívül fontos, hogy a gyereket nem érdekli, hogy a pedagógus mit tud. Majd, ha ő is olyan szép lesz, okos lesz, ő is tudni fogja. De az rendkívüli módon érdekli, hogy az osztálytársa mit tud. Mert ha az osztálytársa tud valamit, akkor azt ő is tudhatja, s ez motiválja. Ha nincs ilyen motiváló erő, mert nagyjából egy szinten vannak, akkor nem fog fejlődni a gyerek. Én negyven éves pedagógus pályám alkalmával egyszer, még a ’70-es években próbaként megcsináltam azt – akkor épp egy általános iskolában tanítottam –, hogy 5. osztályban úgy válogattam össze a gyerekeket a 4.-ből, hogy egy gyengébb és egy jobb képességű osztályt alakítottam az előző évi teljesítményeik alapján.

Tulajdonképpen szegregált osztályokat hoztam létre, s így tanítottam őket, nagy óraszámban – magyar nyelvet, irodalmat, történelmet és még mást is –, négy éven keresztül. Életem 40 éves pályafutásának legkeservesebb négy éve volt ez, és megfogadtam, hogy soha többé ilyet nem teszek, mert egyikkel sem lehetett haladni, sem a jobbakkal, sem a gyengébbekkel.

 
A gyöngyöspatai kártérítési per: megérkezett a pénz fele

Az, ha gyerekeket bőrszínük, származásuk alapján elkülönítenek egymástól, jogsértés. A gyöngyöspatai Nekcsei Demeter Általános Iskolában ez történt 2003 és 2017 között: a diszkriminációt és az egyenlő bánásmód megsértését három bírói fórum egyhangúlag mondta ki. Amikor jogerős bírósági ítélet szerint valakit hátrányos megkülönböztetés ér, annak egy újabb perben a konkrét kára miatt vagyoni, illetve az elszenvedett sérelemért nem vagyoni kártérítést állapíthat meg a bíróság. A gyöngyöspatai gyerekek ezért indíthattak kártérítési pert, és hatvan tanuló esetében a bíróság összesen 99 millió forint kártérítést állapított meg. Átlagosan 1,65 millió forint jut egy gyerekre, ami tekintettel arra, hogy többek között a szegregáció káros következményei miatt nem tanultak meg írni, olvasni, számolni, zömük szakmát szerezni sem tudott, nem nagy összeg, arra viszont alkalmas, hogy az ellenérdekelt pártok indulatokat szítsanak. Friss hír: a kártérítési összeg fele július 24-én megérkezett az érintett fiatalok számlájára.

Nem lehetett úgy haladni, mintha heterogén összetételű lett volna az osztály, hiszen ez az összetétel sokkal inkább inspirálja a gyerekeket: a jókat azért, mert ott tudnak igazán tündökölni, a gyengéket azért, mert van előttük példa – foglalta össze tapasztalatait a pedagógus, hozzátéve: az 1960-as években tömegesen hoztak létre „felzárkóztató” cigány óvodákat, cigány iskolákat. Ezek úgy tíz évig küszködtek azzal, hogy megfelelő szintre tudják fejleszteni a gyerekeket. Aztán a hetvenes években már nyilvánvalóvá vált, hogy ez zsákutca, ezért el is indult az a törekvés, hogy újra integrált csoportokba szervezzék a cigány óvodákat, iskolákat, napközis csoportokat. – Ha elkülönítem, kirekesztem a gyerekeket, akár a csillagot is lehozhatom nekik az égről, akkor sem tudnak majd beilleszkedni a többségi társadalomba. Gondoljuk el, hogy 14-15 éves koráig ott van a gyerek az általános iskolában, elkülönítve. Ő már ellenségének tekint mindenkit, aki az iskoláján kívül létezik – foglalta össze.
Mindezzel talán érzékelni tudtuk, mennyire káros a szegregáció a gyerekek szempontjából. És most e helyütt nem térünk ki arra, hogy az elszigetelés növeli a társadalmon belüli etnikai feszültséget is. Ezért tiltják a magyar és európai uniós jogszabályok is a szegregációt. Ez a tilalom azt is jelenti, hogy a mindenkori oktatási kormányzatnak figyelnie kell egy tankerületen belül a folyamatokat, és intézkedéseket kell tennie annak érdekében, hogy cigány többségű iskolák, osztályok ne alakulhassanak ki.

Iskolaőrség: szégyenbélyeg a szegregált iskolákon

De mi is a helyzet azokkal az iskolákkal, amelyeknél iskolaőrök kezdik el a munkát? Megkerestük a Rosa Parks Alapítvány vezetőjét, Kegye Adél ügyvédet, aki több, iskolai szegregáció miatt indított perben is részt vett. – Megnéztem azt a listát, ahová az iskolaőröket kirendelik. Összevetettem azokkal az iskolákkal, amelyek szegregáció miatt érintettek voltak korábbi perekben. Illetve megnéztem azt a listát, amelyet 2016-ban az Oktatási Hivatal (OH) bocsájtott a rendelkezésünkre arról, hogy egyes iskolákban, országosan, mekkora a cigány gyerekek becsült aránya. (Az OH évenként méri Magyarország összes általános iskolájában a hatodikos és nyolcadikos gyerekek matematikai, illetve szövegértési kompetenciáit. E mérésnél az iskolaigazgatók becslést adtak arról, hogy az osztályokban mekkora a cigány gyerekek aránya. Ezt a becslést 2017 óta ki az OH – a szerk.) A listán szereplőket azokkal az iskolákkal is összevetettem, amelyekkel kapcsolatban született már jogerős bírósági ítélet vagy hatósági határozat szegregáció miatt. Ezek alapján azonosítottam, hogy

a 288 általános iskolából 162 biztosan szegregált. Ez tény. A többi iskolával kapcsolatos adatokat is bekérjük, félő, hogy még magasabb a roma többségű, vagy a szegregálódás útjára lépett, iskolaőrt foglalkoztató iskolák száma.

A listán szerepel nyolc olyan iskola is, amellyel kapcsolatban a bíróság kötelezte a minisztériumot, hogy szüntesse meg a szegregációt, és segítse a gyerekek iskolai integrációját. Ám hiába a jogerős bírósági ítélet, az iskolák egyikében sem indult el a deszegregációs folyamat. Viszont ezekben is lesznek iskolaőrök. Ezt az intézkedést tehát egyértelműen azokra az intézményekre szabták, ahol magas a hátrányos helyzetű gyerekek aránya, így az érintett intézmények újabb stigmát kapnak. Nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy az iskolaőrökről szóló kormánydöntés a gyöngyöspatai kártérítési ügyre (lásd keretes írásunkat – a szerk.) reflektál. Emiatt is kap az egész intézkedés etnikai színezetet. Megint ott tartunk, hogy a szegregált roma gyerekeket teszik meg az iskolai erőszak bűnbakjaivá – fejti ki Kegye Adél, hozzátéve, hogy a szegregációt bizonyító adatok az oktatásért felelős kormányzat birtokában is ott vannak.
Az ügyvéd ugyanakkor hangsúlyozza azt is, hogy megértő azokkal a pedagógusokkal szemben, akik eszköztelennek érzik magukat azokban az iskolákban, ahová szinte csak rossz szociokulturális hátterű gyerekek járnak. Hozzáteszi: ezekben az iskolákban jellemzően az országos átlagnál is nagyobb a tanárhiány.

– Az iskola azonban nem csak a pedagógusok munkahelye, hanem a gyerekek második otthona is. Nem azért küldjük iskolába a gyerekeinket, hogy ott féljenek, hanem, hogy tanuljanak.

Bevonni a szülőt, iskolai közösséget építeni – A resztoratív módszerről

Ha abban gondolkodunk, hogy az iskolában csendnek, rendnek, fegyelemnek kell lennie, akkor a konfliktusok gyors és tüneti kezelésére a rendvédelmi eszközök alkalmasnak tűnhetnek – magyarázza Deák Éva, a Partners Hungary Alapítvány igazgatója, akik számos iskolában megismertették már a pedagógusokkal a resztoratív módszereket. – Ha olyan iskolát szeretnénk, ahová a gyerekek szeretnek bejárni, ahol örömmel tanulnak egymástól és a tanáraiktól is, ahol a konfliktusok természetesek – hiszen nincs élet konfliktus nélkül –, és arra jók, hogy tanuljunk belőlük, ott nincs helye az az iskolaőrnek. Ha az iskolaőr parancsszóval beavatkozik egy konfliktusba, akkor az az agressziót csak pillanatnyilag szünteti meg. Tudható, hogy a elfojtott agresszió máshol tör majd utat. Az iskolaőr bevetése azt a nevelési funkciót sem tölti be, hogy az iskolaközösség feltárja, mi áll egy gyerek agresszív viselkedésének hátterében. Az agresszió belső feszültségből ered, amelynek az okát fel kell tárni, ha az agresszív viselkedést meg akarjuk a későbbiekben előzni – magyarázza Deák Éva. A resztoratív technikák ezzel szemben megtanítják a gyerekeket egymással együttműködni, segítik őket abban, hogy az érzelmeiket kifejezzék és egymást megértsék. A szakember azt mondja: nem kell ezekért a konfliktuskezelő módszerekért külföldre menni, mert a tudás itt van az országban. Az iskolaőrök jelenlétét azért is károsnak tartja, mert azt üzeni a gyerekeknek: az agressziót agresszióval kell kezelni. Ez lesz az irányadó minta. – A resztoratív szemlélet alapján közös beszélgetésekben kell választ kapnunk arra, hogy az agresszív viselkedést elkövető gyerek hogyan látja, értékeli, amit tett, hogyan érezte magát, amikor rosszat cselekedett. Meg kell kérdeznünk a többieket is, rájuk hogyan hatott társuk viselkedése. Nagyon fontos, hogy megszólaljon, aki ellen az agresszió irányult, hiszen sokszor ezek a gyerekek a legsebezhetőbbek. Aztán az érintett közösséggel együtt gondolkodva, közösen kell kitalálni, hogyan lehetne jóvá tenni azt, amit az agresszívan viselkedő gyerek tett. Így a gyerek és az egész közösség nemcsak megérti, hogy az agresszív viselkedés mit okoz másoknak, hanem közösen tudnak gondolkodni azon, hogy lehet a közösségen belül a jó kapcsolatot helyreállítani, megőrizni. Azt, hogy hogyan vigyázzunk egymásra. A konfliktus így nyugvópontra kerül, senkire nem kerül bélyeg, mindenki megélheti, hogy fontos tagja a közösségnek. Így lehet eredményesen tanulni. A resztoratív szemléletben különválasztjuk a gyerek tettét és a gyereket, nem azt mondjuk, hogy „te rossz vagy”, hanem azt, „te teljesen rendben vagy, ez a viselkedés most nem volt helyes” – világítja meg a módszer egyik alapvetését. Ez azért fontos, mert így nem sértjük meg a gyermek önbizalmát, ugyanakkor rávilágítunk egy a közösségben elfogadhatatlan viselkedésre. Rámutat arra is, hogy már rendszerszinten is kódolva van a hiba, ugyanis a gyerek iskolai karrierje sok esetben eleve úgy indul, hogy a pedagógusok nem tartják a szülőket partnernek. – Miközben ahhoz, hogy a gyerek jól tanuljon, jól fejlődjön, folyamatos párbeszédre lenne szükség tanár és szülő között. Nem csak akkor kellene hívni a szülőt, ha baj van. A gyerekek a megerősítéssel fejlődnek. Ha nem kapnak pozitív visszajelzéseket, csorba esik az önértékelésükön, azt érzik, nem elég jók. A konstruktív visszajelzés nagyon kellene a magyar iskolákba. Sulykolni kellene a tanárképzés során a leendő pedagógusoknak, hogy onnantól kezdve, hogy a gyerek belép az óvodába, iskolába, a szülőkkel ápolni kell a kapcsolatot, ez kulcsfontosságú. Nem várhatjuk el a szülőtől a pozitív kommunikációt az iskola felé, ha nem tekintjük partnernek őket – mutat rá egy másik rendszerszintű problémára Deák Éva. Szerinte mindezeken túl az iskolaőrök felbukkanása a tantestületekben strukturális konfliktusokat is hordoz: a pályakezdő pedagógusbéreknél jóval magasabb fizetésért fognak középfokkal vagy még ennél is alacsonyabb iskola végzettséggel az iskolában dolgozni olyan emberek, akiknek a munkáltatója (a rendőrség) nem ugyanaz, mint a tanároké (állami intézményfenntartó).

Milyen hatása lesz a gyerekekre, ha a folyosókon az oldalukon gumibottal, bilinccsel sétálgató rendőröket látnak? Mit tanulnak akkor, ha azt látják, hogy az egymás közötti konfliktusaikat egy erőszakkal fenyegető hatalom oldja meg? – kérdezi Kegye Adél, aki emlékeztet arra: az UNICEF Magyar Bizottság kezdeményezésére életre hívott Gyermekjogi Civil Koalíció határozottan kiállt amellett, hogy az iskolaőrség intézménye alkalmatlan a rend fenntartására, ráadásul jogsértő is, ellentétben áll egyebek mellett az ENSZ Gyermekjogi Egyezményével, amely szerint „az iskolákban csak olyan bánásmód megengedett, amely nem sérti a gyermekek emberi méltóságát”.
– De nem csak jogilag, pedagógiailag is káros. Elveszi ugyanis a pedagógustól azt a lehetőséget, hogy pedagógiai eszközzel segítse a konfliktusok feloldását. Számos olyan technika van, ami megelőzhetővé, illetve kezelhetővé teszi az erőszakot. Azt a pénzt, amit iskolaőrökre fordít a kormány, resztoratív, más néven helyreállító szemlélet elterjesztésére is fordíthatná – összegzi véleményét. (A resztoratív módszerekről lásd keretes írásunkat – a szerk.) A hátrányos helyzetű roma gyerekek érettségihez juttatását célul tűző Dr. Ámbédkar Iskola alapítója és pedagógusa, Orsós János azt mondja: az iskolaőrök helyét meghatározó lista az állam önkéntes bevallása arról, hány elgettósodott, szegregált iskola működik ma Magyarországon. – Ezek mind-mind az állam által fenntartott iskolák. Az iskolalista pedig azt üzeni a nem roma szülőknek, hogy „kedves szülő, ide véletlenül se hozd a gyerekedet, itt rendőr van, méghozzá a cigányok miatt”. Az iskolaőrség szégyenbélyeg a szegregált iskolákon. Ez az intézkedés még a megmaradt integrációs utakat is elzárja a cigány gyerekek előtt – fogalmaz Orsós János, aki azt is szomorúan állapítja meg, hogy olyan iskolát is talált a listán, ahol 13 éve még ígéretes integrációs folyamat indult el. Hangsúlyozza: jó lenne, ha az elgettósodó állami iskolákban tanító pedagógusok kikényszerítenék az oktatási kormányzattól, hogy az ne iskolarendőrt küldjön, hanem tegyen meg mindent azért, hogy ne alakuljanak ki cigány többségű iskolák, segítsen mérsékelni a szaktanárhiányt, tegye lehetővé nagy számban iskolapszichológus, szociális munkás, pedagógusasszisztensek alkalmazását. Orsós János szerint az „iskolaőrös” iskolákban fokozódni fog a tanárhiány, egy rendőr által őrzött iskolából sok pedagógus elmenekül, s emiatt az oktatás színvonala tovább zuhan. Felhívja a figyelmet arra, hogy a kormány nem csak iskolaőrökben tud gondolkodni, ha a hátrányos helyzetű tanulók segítése a cél. – A mi iskolánkban például nem rendőrök, hanem nemzetiségi mentorok segítik a munkánkat. Ők olyan érettségizett roma fiatalok, akik hasonlóan szegény családban nőttek fel, mint a diákjaink. Sokkal hasznosabb a munkájuk, mint az iskolaőröké – szögezi le. A Dr. Ámbédkar Iskolának – lévén technikumként működik – az Innovációs és Technológiai Minisztériummal kell együttműködnie. A mentorok alkalmazását Palkovics László tárcavezető tette lehetővé.

(Kiemelt kép: nőklapja.hu)