A Kúria jogerős ítéletet hozott a gyöngyöspatai cigány gyerekek iskolai elkülönítésével kapcsolatos kártérítési perben.

Ezzel a döntéssel a legfelső bírói fórum egy hosszú és keserves politikai-jogi vita végére tett pontot. A bíróság döntése kedvező ugyan a roma gyerekeknek, ennek az ügynek mégis ők a vesztesei.

De mi is ez az ügy?

2011-ben állapította meg a kisebbségi ombudsman, hogy a gyöngyöspatai Nekcsei Demeter Általános Iskolában a roma és nem roma gyerekeket elkülönítve oktatják. Az elkülönítést úgy oldotta meg az intézmény vezetése, hogy a földszinten tanultak a roma, az emeleten a nem roma gyerekek. Az iskolában a sajátos nevelési igényű tanulókat (SNI) – szintén jogsértő módon – összevont osztályokban tanították. El lehet képzelni, mennyire volt hatékony a tanítás egy olyan osztályban, ahol csak roma származású, 10 és 15 év közötti, sajátos nevelési igénylő gyerekek vannak összezsúfolva. Semennyire. A roma és nem roma gyerekek az iskolai étkezésnél sem találkoztak, mert külön ebédeltették őket. Ezen kívül a roma gyerekeket kizárták az úszásoktatásból és a legtöbbjüket a délutáni tanulószobából is. Az ombudsmani jelentés világossá tette, hogy a roma tanulók ugyanabban az iskolában alacsonyabb szintű oktatást kaptak, mint a társaik.
Emiatt az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány pert indított az iskola fenntartójával szemben, Magyarországon ugyanis – a civilizált világhoz hasonlóan – a hatályos jogrend szerint nem szabad etnikai alapon különbséget tenni gyerek és gyerek között. Az alapítvány munkatársai nem szerettek volna pereskedni, próbáltak az iskola vezetésével és a fenntartóval megegyezni az elkülönítés felszámolása érdekében, de azok semmilyen nyitottságot nem mutattak arra, hogy a törvénytelen helyzetet megszüntessék. Így került az ügy első, majd másodfokra, végül a Kúriára, amely jogerősen kimondta: e gyöngyöspatai iskolában megsértették a roma gyerekek egyenlő bánásmódhoz fűződő jogait.
E döntés nyomában indult a kártérítési per, amelyben a bíróság az elkülönítő oktatásban eltöltött idő függvényében határozott a kártérítés mértékéről.

Az elv egyszerű: a károkozásért kártérítés jár. Ha egy állami intézmény okozza a kárt, akkor az államnak kell végső soron felelősséget vállalnia.

A bírósági határozat ennek szellemében előírta, hogy összesen 99 millió forint jóvátétel jár annak a 60 roma diáknak, akiket 2004 és 2017 között a gyöngyöspatai általános iskolában elkülönítettek a többiektől. Ezen a ponton lépett közbe be a kormányfő, aki – jogállamban nem megszokott módon – elutasította a jogerős ítélet végrehajtását. Indoklásképpen azt mondta, hogy szerinte igazságtalan, ha „egyébként valamilyen okból a velem egy közösségben, egy faluban élő, etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül. Miközben én meg itt keccsölök egész nap”. Rengetegen adtak igazat Orbán Viktornak, hiszen mi végre kapnak cigányok milliós kártérítést azért, mert cigány osztályokba kellett járniuk. A kormány felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához, azt kérve, ne pénzben, hanem természetben, azaz valamilyen képzés felajánlásával fizessék ki a kártérítést. Így jutottunk el a Kúria ítéletéhez, amely a több éve zajló vitát végleg lezárta: a kártérítést pénzben kell odaadni. Pontosan úgy, mint minden más esetben, amikor nem roma gyerekek a sértettek.

A törvény szava

Nézzünk egy példát: egy vak embert nem engednek be egy bevásárlóközpontba a segítő kutyájával. A bíróság megállapítja a jogsértést: az áruház hátrányosan különböztette meg, ezért 500 ezer forintos kártérítést írt elő a sérelem kompenzálására. (Megtörtént eset.) A bevásárlóközpont sem úszhatta meg a jóvátétel kifizetését ingyenes parkolás vagy vásárlási utalvány felajánlásával. Ha egy nőt bizonyíthatóan azért rúgnak ki a munkahelyéről, mert várandós, akkor az elszenvedett súlyos diszkriminációért – az elmaradt keresetéért, a megalázó bánásmódért – nagy valószínűséggel sikerrel követel kártérítést. Mit szólnánk, ha a pervesztes munkahely egy nőket célzó átképzési programmal akarná kiváltani a készpénzes kártérítést?

Egy ország akkor élhető, ha a jog alkalmazása nem szimpátiákon, előítéleteken, indulatokon múlik. Ezért mindegy, hogy melyik politikus mit gondol a roma gyerekek integrációjának kérdéséről.

A Magyarországon hatályos alaptörvény és különféle nemzetközi egyezmények tiltják az etnikai alapú iskolai elkülönítést. Ez a törvény. A törvényt pedig be kell tartani. Gyöngyöspatán a bíróság szerint nem tartották be, ezért kell az államnak kártérítést fizetnie. Ha ezt megtagadja, miközben olyan esetekben, amikor nem romákról van szó, kifizeti a kártérítést, akkor az etnikai alapú megkülönböztetés nem csak az iskolában jelenne meg, hanem a kormányzati döntések szintjén is.
Rendben van, ez a törvény, de amúgy miért probléma a szegregáció? – tehetik fel sokan a kérdést. Miért diszkrimináció az, ha a roma gyerekeket elkülönítve oktatják szerető pedagógusok?

Talán azt nem kell külön magyarázni, hogy mennyire megviselne bárkit, ha bőrszíne miatt elkülönítve ebédeltetnék, ha kizárnák a közös iskolai programokból, a közös úszásoktatásból.

Az emberi jogi szempontokon túl azonban a szegregáló oktatásnak vannak egyéb jellegzetességei, például a súlyos teljesítményromboló hatása. Számos nemzetközi és hazai kutatás bizonyítja, hogy az elkülönített oktatás gyengébb minőségű tudást nyújt. Aki ilyen körülménynek között tanul, az gyengébben fog tudni írni, olvasni, számolni. Az egyik dominó dől a másik után: aki az alapkompetenciákat sem sajátítja el, az nem tud szakmát se szerezni. Ha viszont valakinek még szakmája sincs, az tartósan munka nélkül marad, és élete végéig rákényszerül, hogy az állam segítségét (segély vagy közmunka formájában) elfogadja. A szegregáció GDP-ben mérhető kárai elképesztően nagyok, ami a többségi társadalomnak sokkal többe kerül, mint a rendes oktatás biztosítása.
Magyar oktatáskutató közgazdászok (Kertesi Gábor és Kézdi Gábor) több kutatásban (itt és itt és itt) is rámutattak arra, hogy milyen okok állnak annak hátterében, hogy a nyolcadikos roma tanulók olvasás-szövegértési és matematikai teszteredményei átlagosan gyengébbek mint a nem roma nyolcadikosoké. Nagyon hasonló ez a teljesítménykülönbség ahhoz, amilyet az Egyesült Államokban az 1980-as években a fehér és fekete bőrű diákok között tapasztaltak. A lemaradásokat nem az etnikai különbözőség, hanem a társadalmi különbségek okozzák. Hátrányt okoz a szegénység, a rossz minőségű lakóhely, az egészségi állapot, és mindenekelőtt az, hogy az aluliskolázott szülők nem tudják a gyerekeiket az otthoni tanulásban támogatni. Ezeket a hátrányokat egy jól működő közoktatási rendszer valamennyire képes ellensúlyozni. Ezen a téren sajnos Magyarország nemzetközi összehasonlításban a legrosszabbak között van. 
Ha a roma és nem roma gyerekek már gyerekkorban elkülönülve ülnek az iskolapadban, nem tudnak egymástól tanulni, márpedig a kortárs csoport hatása igen nagy. A gyerekek egymást ösztönzik mindenféle területen.

A szegregált oktatási rendszerben nem kötődnek haveri kapcsolatok, barátságok romák és nem romák között. Miközben egy országban élünk, úgy megyünk végig a teljes iskolarendszeren, hogy nem találkozunk egymással.

A gyöngyöspatai károsultak ugyan meg fogják kapni azt a pénzt, amit a bíróság megítélt nekik, de mennyivel többet kereshetnének rendes szakmával, ha az iskola nem tagadta volna meg tőlük a tanulás és az integráció esélyét?

(Kiemelt képünk illusztráció. Forrás: Unsplash)

Próbáld ki most ingyen!

Regisztrációdért
5 előfizetői tartalmat
megnézhetsz. Te döntöd el, melyiket.