Janza Kata a menopauzáról, újrakezdésről és szerelemről

Mára a menopauza ügyének zászlóvivőjévé váltál, mindent megteszel, hogy segíts a nőtársaidnak ebben a nehéz élethelyzetben. Miért fontos ez neked?

Mert én is felszabadultam attól, amikor végre rájöttem, hogy erről a nőket súlyosan érintő témáról kérdezni is lehet. Azelőtt anyukámat se mertem megkérdezni, vidéki lányként úgyis csak azt mondta volna: „Kis Kató, vannak dolgok, amikről az ember nem beszél.”

Régen a nőket arra nevelték, hogy mindent ki kell bírniuk, összeszorított foggal viselték a változókor nehézségeit is. Majd csak túljutunk ezen is! Eleinte én is így álltam hozzá, csak szenvedtem magamban, még a barátnőim előtt is letagadtam hiúságból, hogy gyötörnek a tünetek.

Ráadásul, emlékszem, éppen az ötvenedik születésnapod körül több csapás is ért.

Életem legküzdelmesebb időszaka volt! Képzeld el, hogy az ember él egy biztonságosnak hitt, boldog párkapcsolatban, ami egyszer csak váratlanul véget ér. Úgy éreztem, kihúzták a lábam alól a talajt. Azt egy pillanatig sem gondoltam, hogy nem lesz többé senkim, mert örök reménykedőnek születtem, de azt igenis éreztem, hogy ezt most sokkal nehezebben viselem, mint harminc- vagy akár negyvenévesen viseltem volna.

Ez is érdekelhet: Janza Kata élete 5 mérföldkövéről mesélt

A másik tragédia, ami ezzel egy időben történt, hogy az Operettszínház új vezetést kapott, és én kétségbeesetten néztem, ahogy széthullik az addigi kis csapatom, akikkel imádtuk egymást. Huszonöt éven át ez a színház volt az otthonunk, az életünk közepe, és szinte egyik pillanatról a másikra elveszett a biztonság. Újra kellett kezdenem.

S mivel én tyúkanyó vagyok, és felelősséget érzek a társaim iránt is, meg kellett találnom azokat a pontokat, azt a formát, amiben újra összefoghatunk, együttműködhetünk immár a színházon kívül.

Janza Kata 3 éve a Nők Lapja címlapján (Forrás: Nők Lapja archívum)

Azóta már országszerte koncertezünk, kinyílt számunkra a világ, és én utólag boldog vagyok, hogy megmérethettem magam a Nagymező utcán kívül is. De akkor iszonyú küzdelmes volt. Gondold el: interpretálóból alkotóvá, szervezővé kellett válnom, és ebben enyhén szólva nem segített a folytonos kialvatlanság és a hőhullámok.

Azt mondod, már mersz kérdezni a változókor problémáiról, sőt, másokat is erre biztatsz. Mitől szakadt át benned a gát?

Akkor világosodtam meg, amikor beültem a Menopauza című zenés előadás egyik próbájára. Már korábban is hívtak, hogy nem vállalnám-e el az egyik szerepet benne, de én akkor még határozottan nemet mondtam. Csak nem fogom fényreklámmal kiírni a homlokomra, hogy ötvenéves lettem? Egyáltalán miért pont engem kerestek meg?

Ez is érdekelhet: A menopauza valóban átépíti az agyat? Dr. Lisa Mosconi exkluzív interjúnkban válaszol

Ennyire látszanának az úszógumik meg a kialvatlanság? Jaj, istenem! Aztán a második felkérésnél elgondolkodtam. De hiszen Hernádi Juditot kellene váltanom a darabban, és az azért nem semmi!

A másik érv az volt, hogy én mindig bátornak és őszintének tartottam magam, most meg nem merek szembenézni a valósággal? Végül rábólintottam a felkérésre. Azon az említett próbán pedig majdnem halálra nevettem magam, olyan szellemes tükröt tartott a négy menopauzás nő. Ráismertem a szorongásaimra, a képmutatásomra, a hiúságomra, és végre szívből kinevettem magam. Az is végtelenül felszabadítóan hatott rám, hogy ezek szerint mások is ugyanúgy szenvednek a menopauzától, akárcsak én.

Kértél szakembertől segítséget?

Igen, pszichológushoz fordultam, mert úgy éreztem, egyedül nem fogok tudni kimászni a gödörből. És ezt a lépést utólag mindenkinek csak ajánlani tudom. Merni kell a nehéz helyzetekben segítséget kérni! Én például végtelenül hálás vagyok Tapolyai Emőkének, akinek néhány ülés után sikerült teljesen átfordítania a fejemet. Volt néhány mondata, amit azóta is