- Mi is pontosan a víziszony?
- Mitől alakulhat ki, és milyen tünetei lehetnek?
- És hogyan győzhetjük le?
Egy viharos, mély és végtelennek tűnő víztömegen hánykolódva természetes, ha némi szorongást érzünk a zsigereinkben. Ez azonban közel sem egyenlő a fóbiával. Az egészséges félelem a veszély felismerését szolgálja, míg egy adott fóbia esetén a szorongás aránytalanul erős, és gyakran akkor is jelentkezik, amikor nem áll fenn valós veszély.
Az aquafóbia, vagyis a víziszony a leggyakoribb félelmek sorát erősíti. Az elmúlt évek statisztikái szerint a felnőttek közel fele különböző mértékig és módokon szoronghat a víztől. Vannak, akik csak bizonyos helyzetektől tartanak, például a nyílt óceántól és a hullámzó víztől (ami még nem feltétlenül fóbia), míg mások a kisebb tavakban, medencékben, sőt, specifikus fóbia esetén a fürdőkádban sem érzik komfortosan magukat.
Az aquafóbia tünetei széles skálán mozognak.
Vannak, akik egyszerűen „csak” félnek vízbe lépni, és megelégszenek azzal, ha a biztonságot jelentő parton maradnak, míg mások a nagyobb vízfelületek látványától is szorongani kezdenek.
Súlyosabb esetekben akár a víz fröccsenése is pánikszerű reakciókat válthat ki. Gyakori az úgynevezett anticipációs szorongás is, amikor az érintettek napokkal vagy hetekkel aggódni kezdenek egy vízparti program előtt, ami hosszú távon nemcsak fenntarthatja, hanem erősítheti is a félelmet – és a társas elszigetelődés esélyét.
Miért félünk a víztől?
A víziszony leggyakoribb oka általában a vízzel kapcsolatos negatív élményekben keresendő. Bárki, akinek volt már fulladásos élménye, csónakbalesetet szenvedett, rossz úszásoktatónál tanult, esetleg gyerekként váratlanul bedobták vagy belökték a vízbe, nagyobb eséllyel tapasztalhatja meg, mit jelent és mivel jár a víziszony.
A felnőttek közel fele különböző mértékig és módokon szoronghat a víztől. (Forrás: Getty Images)
Ám a jelenség nem minden esetben vezethető vissza konkrét eseményre. Az aquafóbia hátterében számos egyéb tényező is meghúzódhat, például társítás útján, szülőkön keresztül, kiknek félelmeit és szorongásait magunk is eltanultuk.
De ide sorolható továbbá az ismeretlentől és a mélységtől való félelem, esetleg a kontrollvesztés érzése, amikor nem is magától a víztől, sokkal inkább a helyzettől szorongunk. A fóbiákon persze nem segítenek a veszélyes tengeri élőlényeket bemutató horrorfilmek sem, amelyek fenyegető közegként ábrázolják a nyílt vizeket.
Kapcsolódó: Rémálom a vízben és a forgatáson – Így készült A cápa című filmklasszikus
Való igaz, jobb félni, mint megijedni, azonban a félelemnek is van egy egészséges mértéke. Segít felelősségteljes döntéseket hozni és elkerülni a kockázatos helyzeteket, ugyanakkor, ha tartósan eluralkodik rajtunk és önálló életre kel, súlyos korlátokat állíthat elénk, és olyan helyzetektől is visszatarthat bennünket, amelyek alapvetően biztonságosak lennének.
Kapcsolódó: Félni a gomboktól vagy a szőrtől – Bizarr fóbiák, amelyek valóban léteznek
Le lehet győzni a víziszonyt?
Kutatások szerint a víztől való félelem szorosan összefügg a gyenge vagy hiányos úszástudással is. Sokan a szorongató érzés miatt egész életükben kerülik a vízzel kapcsolatos helyzeteket, így soha nem tehetik magukévá az úszás alapjait – amin nem segít az sem, ha a környezet türelmetlenül reagál az érintett félelmeire. Mások ugyan megpróbálkozhatnak vele, ám a félelem miatt nehezen tudnak ellazulni a vízben, ami megnehezíti a helyes és biztonságos technika elsajátítását.
Jó hír viszont, hogy a víziszony eredményesen kezelhető
Az egyik legnépszerűbb módszer a kognitív viselkedésterápia (CBT), amely segít felismerni és átformálni a félelmet fenntartó mintázatokat. A terápiás folyamat apró, kontrollált lépésekből állhat a szorongás szintjétől függően – a légzésgyakorlatok elsajátításától és a víz megérintésétől kezdve a sekély medencében való ücsörgésen át egészen a lebegésig és az úszásig.
Az úszás az egyik legegészségesebb és legszórakoztatóbb sport, szinte minden életkorban végezhető mozgásforma, amiről nagy kár lenne lemondani. Sok kalóriát éget el, átmozgatja az egész testet, miközben kíméli az ízületeket, javítja az alvásminőséget, csökkenti a szívbetegség kialakulását, növeli a tüdőkapacitást, és kutatások szerint, ha rendszeresen végezzük, a demencia előrehaladását is képes lassítani. A vízhez való szoktatást már csecsemőkorban ajánlott elkezdeni, hogy a gyerekek megszeressék a vizet, és később magabiztosabban mozogjanak benne.
A víziszony szerencsére nem jelenti azt, hogy valaki soha nem fog lubickolni. Az úszás alapjai megfelelő szakmai segítséggel és fokozatos vízhez szoktatással felnőttként is elsajátíthatók. A biztonságérzet kialakítása mellett nem kevésbé fontos szempont a környezet támogató hozzáállása is. A sürgetés, a heccelés és a megszégyenítés nem segít, a biztatás és a türelem viszont önmagában is képes csökkenteni a szorongást.
Ez is érdekelhet: Mivel jár a babaúszás, és milyen gyümölcsöt terem a víz szeretete?
Kiemelt kép: Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!