Tavaly nyár végén kezdtem együtt dolgozni ezzel a párral. A nő jelentkezett be telefonon, és elmondta, hogy annak ellenére, hogy a család egész évben a közös nyaralást várja, az végül mindig nagyon rosszul sül el. A rendelőmbe négyen jöttek el a férjével és két, tíz év körüli kislányukkal – fontosnak tartottam, hogy a gyerekek is jelen legyenek, miután az édesanyjuk jelezte, hogy a vakáción ők is mindig „csinálják a fesztivált”.
Miért várunk túl sokat a nyaralástól?
Elmesélték, hogy Budapesten élnek, egy városszéli lakótelepen, kétszobás panellakásban. A férfi ügyfélszolgálatos egy közszolgáltatónál, a felesége pedig tanárnő. A terápiás folyamat elején mindig feltérképezzük az erőforrásokat. A pár elmesélte, milyen büszkék a gyerekeikre, és arra is, hogy sikerült – ha nem is fényes, de – stabil egzisztenciát teremteniük, így nem szorulnak segítségre.
Mint mondták, ragaszkodnak ahhoz, hogy minden évben szervezzenek egy nagy, közös nyaralást. Egész évben spórolnak, hogy el tudjanak menni vakációzni tíz napra, a gyerekek pedig lelkesen készülnek, utánaolvasnak az adott úti célnak, rajzaikban is megjelenik a várakozás.
Ez is érdekelhet: 7 rejtett költség, amit gyakran nem tüntetnek fel előre a szálláshelyek
Bosszankodva-nevetve vázolták fel, hogy januártól júliusig mennyire készülnek a nyaralásra, ami aztán alulmúlja az álmaikat, de ahogy telik az idő, ősszel és télen növekvő nosztalgiával nézik vissza a fotókat, és év végére újra feltámad bennük a lelkesedés. Az tartja bennük a lelket, hogy jövőre majd jobb lesz.
Közösen megpróbáltunk utánajárni, mi teszi akkor hát tönkre ezt a várva várt alkalmat.
Részben talán rögtön ez: hogy óriási tétje van. A párnak az volt a magáról alkotott története, hogy az ő életük merő küzdelem, kivéve a nyaralást. És amit ennyire várunk, amiért ennyit küzdünk, amivel kapcsolatban ennyire felfokozott érzéseink keletkeznek, ami iránt olyan nagy elvárásokat támasztunk, az végül könnyen csalódást okoz.
A családfa feldolgozása is hozott komoly felismeréseket. Az asszony tolnai sváb családból származik, amelynek legfontosabb értéke a takarékosság volt. Ez abban is megmutatkozott, hogy úgy vélték, nyaralni csak az urak járnak, az valami úri luxus, arra nincs semmi szükség. Egy átlagember keményen végigdolgozza az életét. A nő szülei, nagyszülei így éltek, a férfiak általában hamar el is mentek. Felnőttként már rálátott arra, hogy ez nem biztos, hogy jó irány.
Ez is érdekelhet: Olcsón utaznál? Ebben az országban 80 euróból milliomosnak érezheted magad
Mosolyogva idézték fel a férjével a történetet, hogy amikor a középiskola végén megismerkedtek, a férfi az udvarlás hevében többször is kijelentette: „Majd elviszlek ide vagy oda!” Imponálni akart a lánynak, és nem sejtette, mennyire felbosszantja. Hiszen a nő családjában az utazás, nyaralás, üdülés szitokszónak számított.
A családi nyaralás rejtett stresszforrásai
A férfi Budapesten nőtt fel egy panelben, szerény körülmények között, ő viszont ezzel együtt azt a mintát hozta, hogy a családnak nagy örömforrást jelentett, amikor el lehetett utazni a vállalati üdülőbe. Megismerkedésük után a nő végül beadta a derekát – „hagyta magát rábeszélni”, ahogy ő fogalmazott –, hogy mégiscsak menjenek el időnként nyaralni, hiszen a kollégái körében is úgy látta, ez a szokás.
Kozma-Vízkeleti Dániel klinikai szakpszichológus
Közben azért ambivalens érzésekkel küzdött, és amikor most megpróbáltunk ezek mögé nézni, kiderült, hogy az asszony tulajdonképpen úgy érzi, nem lojális a szüleihez – amit tesz, az ellene megy a családból hozott értékeknek. Még egy kis bűntudata is volt, mintha tilosban járna.
Amikor tovább boncolgattuk, miért fűződik rossz érzése a vakációhoz, a takarékosság belső parancsa is felszínre bukkant. A család a hétköznapokban nagyon odafigyel a költésekre, spórolnak, Excel-táblában vezetik a bevételeket-kiadásokat, előre meghatározzák a keretet, ameddig nyújtózkodhatnak.
Mindig jól beosztják a keveset, de ez a tudatosság, tervezés a nyaralás alatt valahogy elúszik. Mindig vittek tartalékot – mert a tartalékképzés is a rendszerük része –, és mindig hozzá is kellett nyúlniuk.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!