- A maladaptív álmodozás során az ember akár napi több órát is a saját fantáziavilágában tölthet.
- Gyakran kapcsolódik magányhoz, traumákhoz, ADHD-hoz vagy szorongáshoz.
- A szakemberek szerint nem a képzelőerő a probléma, hanem amikor elveszítjük felette az irányítást.
Mégis igaza volt Vörösmartynak, amikor A merengőhöz című versében azt írta: „Ábrándozás az élet megrontója, Mely, kancsalúl, festett egekbe néz”? A pszichológusok szerint sem mindegy ugyanis, mennyi időt töltünk egy nap álmodozással.
Persze teljesen normális, sőt hasznos dolog elbambulva álmodozni időnként. Segíti a kreativitást, a problémamegoldást, az önreflexiót és még az érzelmek feldolgozásában is szerepet játszik. Viszont van egy pont, ahol a fantázia már nem kikapcsolódást jelent, hanem átveszi az irányítást. Ezt nevezik maladaptív álmodozásnak.
Amikor már nem mi irányítjuk a történetet
A szakértők szerint az ébren töltött időnk akár 30-50 százalékában is elkalandozhatnak a gondolataink. Viszont a maladaptív álmodozás egészen más kategória. Az érintettek nem egyszerűen elmerengenek néhány percig. Hosszú órákon keresztül építenek részletes, filmszerű történeteket a fejükben, amelyeknek visszatérő szereplői, bonyolult cselekménye és akár évtizedeken át fejlődő történetszálai lehetnek.
A különbséget Eli Somer izraeli klinikai szakpszichológus, a fogalom megalkotója egyetlen mondatban foglalta össze: a probléma akkor kezdődik, amikor már nem az ember használja a fantáziát, hanem a fantázia használja az embert.
A maladaptív álmodozók többsége pontosan tudja, hogy a történetek nem valósak. Mégis erős késztetést éreznek arra, hogy újra és újra visszatérjenek hozzájuk, nem tudnak szabadulni az álomvilágtól.
Ez is érdekelhet: melyik az a három csillagjegy, akik leginkább hajlamosak elveszni az álomvilágukban?
Miért olyan nehéz abbahagyni az álmodozást
Sokan a függőségekhez hasonlítják ezt az állapotot. A fantáziavilágban ugyanis minden könnyebb. Ott pontosan azok lehetünk, akik szeretnénk. Elismernek bennünket, szeretnek minket, sikeresek vagyunk, és olyan érzelmi szükségleteink is teljesülhetnek, amelyek a valóságban hiányoznak.
A BBC által megszólaltatott érintettek közül többen arról számoltak be, hogy gyerekkoruk óta építik ezeket a belső világokat. Egyesek magány, kiközösítés vagy családi nehézségek idején találtak menedéket bennük.
A probléma az, hogy a fantáziavilág idővel egyre vonzóbbá válhat, mint a hétköznapok.„Miért dolgoznék keményen egy előléptetésért, ha a fejemben már most megkaphatom?” – fogalmazott egy érintett nő.
@demiery maladaptive daydreaming. #euphoria #lexihoward #euphoriedit #observer
Milyen jelek utalhatnak maladaptív álmodozásra?
A pszichológusok szerint nem az álmodozás gyakorisága a döntő, hanem az, hogy mennyire befolyásolja az életünket.
Figyelmeztető jel lehet, ha:
- rendszeresen órák telnek el álmodozással;
- nehezen tudunk kiszakadni a fantáziákból;
- az álmodozás miatt halogatjuk a feladatainkat;
- romlanak a kapcsolataink vagy a munkahelyi teljesítményünk;
- szégyent, bűntudatot érzünk miatta;
- a való élet egyre érdektelenebbnek tűnik a képzeletbeli történetekhez képest.
A kutatások szerint sok érintett különféle rituálékat is kialakít. Gyakori például a zenehallgatás, a fel-alá járkálás, a ringatózó mozgás vagy más ismétlődő tevékenység, amely segít fenntartani az álmodozó állapotot.
Vajon hány órát vesz el a napjainkból az álmodozás?
Kiknél alakulhat ki maladaptív álmodozás?
A szakemberek szerint a maladaptív álmodozás hátterében gyakran több tényező áll egyszerre. Gyakrabban fordulhat elő azoknál, akik:
- gyermekkorukban traumát vagy érzelmi elhanyagolást éltek át;
- magányosnak érzik magukat;
- ADHD-val élnek;
- szorongással vagy depresszióval küzdenek;
- OCD-re, vagyis kényszerbetegségre jellemző tüneteket mutatnak.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy a maladaptív álmodozás nem azonos ezekkel az állapotokkal, ugyanakkor jelentős átfedések figyelhetők meg közöttük.
Mikor kérj segítséget?
Bár a maladaptív álmodozás jelenleg még nem szerepel önálló diagnózisként a legfontosabb pszichiátriai diagnosztikai rendszerekben, a kutatások biztatóak. A szakemberek szerint a cél nem az, hogy megszüntessük a képzelőerőt. Sokkal inkább az, hogy visszaszerezzük felette az irányítást.
Segíthet például a kognitív viselkedésterápia, de nagyon hasznos lehet a fantázia kordában tartására a mindfulness gyakorlása is. Elengedhetetlen lépés, hogy felismerjük, milyen okok vezettek a maladaptív álmodozás kialakulásáig. Hasznos eszköz lehet a kezünkben, ha tudatosan nyomon követjük az időt, és új hobbikkal, emberi kapcsolatokkal erősítjük a kötelékünket a való világgal.
A szakértők szerint a gyógyulás egyik legfontosabb lépése annak felismerése, hogy a fantáziavilág nem ellenség, de nem is megoldás. A probléma nem a történetek létezése, hanem az, amikor azok helyettesítik az életet.
Kapcsolódó: olvasd el, milyen tulajdonságra utalhat az álmodozásra való hajlam!
Fotó: Unsplash/Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!