A legrosszabb vizsgázó voltam annak idején: vagy elkaptam a fonalat, és akkor minden fényesen összejött, vagy leblokkoltam, és a végén szomorúan elkullogtam. A vizsgák előtt a pulzusom kétszázötven volt, vert a víz, és a legszívesebben valami egészen más helyen lettem volna. Huszonöt-harminc éve erre nem sok megoldást találtam – a tanuláson kívül –, ma viszont már tudnám, hogy érdemes pszichológiai segítséget kérni, hogy a vizsgaláz csökkenjen. Budapesten, az ELTE Egyetemi Könyvtárban idén ezt a segítséget terápiás kutyák adják meg a hallgatóknak.
„Régen járt könyvtárban!”
A könyvtár a Belváros kellős közepén várja vizsgaidőszakban, és azon kívül is az egyetemi hallgatókat. Az intézményt négyszázhatvanöt éve alapították, az épület maga azonban „csak” százötven éves. Ha erre nem mondhatni, hogy patinás, akkor nem tudom, mire lehet. Kétmillió könyvet őriznek itt.
Ebből tizennégy darab a híres, Mátyás király korabeli kódex, a Corvina. Erről már dr. Kulcsár Szabó Ernőné Gombos Annamária, az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltár főigazgatója mesél, amikor kör alakú, varázslatos irodájában fogad.
– Ekkora médiaérdeklődésre nem számítottunk a terápiás kutyákkal kapcsolatban – mondja mosolyogva, hiszen ezen a napon tényleg egymásnak adjuk a kilincset újságíró kollégákkal és tévéstábokkal. – Arra igen, hogy a hallgatók előreláthatóan fognak ennek örülni, hiszen Magyarországon mi vagyunk az első egyetemi könyvtár, amelyik kipróbálja ezt – de nemzetközi szinten már évtizedes sikereik vannak a hasonló programoknak.
Kapcsolódó: Ezért lehet a kutyád a legjobb barátodnál is sokkal jobb
Egy munkatársuk ötletelt arról, milyen szolgáltatásokat tudnának még a hallgatók javára bevezetni. Elsősorban „alacsony küszöbű”, emberközeli megoldások jöhettek szóba, így vetődött fel a kutyák gondolata. Nemzetközileg, elsősorban az Egyesült Államokban, de Nyugat-Európában is ez már teljesen bevett gyakorlat:
egyetemi könyvtárakban vizsgaidőszakban terápiás kutyák segítik a hallgatókat a stressz leküzdésében.
Az osztrák lányok jókedvre derültek Tangó látványától
Magyarországon viszont még nem volt rá példa. A könyvtár hallatán rögtön a szigorú rendre, a csendes, múzeumi légkörre gondolok, ahol ha hangoskodnék, a könyvtárosok úgy lepisszegnek, mint annak a rendje. A kutyák megjelenése hirtelen ugrásnak tűnik a lazaság irányába.
– Régen járt könyvtárban! – mondja erre a főigazgató. – Nálunk például tíz éve nem ül könyvtáros az olvasótermekben – teljesen felesleges lenne. Csend meg csak azért van, mert a hallgatók egymást pisszegik le. Egy egyetemi könyvtár ma már amúgy sem csupán a tanulás helyszíne: nemcsak asztalt és széket kell biztosítanunk a tanuláshoz, kutatáshoz, hanem közösségi tereket is – kreativitásra, együttlétre alkalmas helyeket. És támogató környezetet.
A kutyás ötlet pontosan ebbe a szemléletbe illeszkedik, a modern egyetemi könyvtári működésbe. Azt a közösségi teret például, ami most helyszínt ad a programnak, két évvel ezelőtt kifejezetten a hallgatókkal együttműködve alakították ki, a nemzetközi diákok ötleteit, kulturális impulzusait is figyelembe véve.
A könyvtári terek manapság inkább a csend és a zaj mentén különülnek el egymástól. A nagy olvasóterem – éppen úgy fest amúgy, mint az amerikai filmekben, sőt, kicsit Harry Potter-es benyomásom is van róla – az egyéni tanulásé, a csendes koncentrációé. Ma is tele van. A közösségi tér viszont alkalmas arra, hogy a diákok csoportosan tanuljanak, megbeszéljék egymással az anyagot, vagy kicsit kikapcsolódjanak. A hallgatók szabadon foglalhatják le: társasjátékklubtól kezdve mindenféle saját szervezésű összejövetelre használják, és nagyon kedvelik.
Az örökzöld izgulás
Óvatosan kérdezek rá régi, vizsgákkal kapcsolatos emlékeimre.
– Manapság is nagyon nagy a terhelés – mondja a főigazgató. – Nekem is két egyetemista fiam van, mindkettő az ELTE-re jár, rajtuk is látom, mennyire szükségük van a lazításra.
A főigazgató befogadta a segítő kutya ötletét
Erről már a teakonyha melletti közösségi térben beszélgetünk, ahol hirtelen egyre többen leszünk, és hosszú sor alakul ki. Christina norvég Erasmus-hallgató jogot tanul az ELTE-n.
Azt mondja, éppen az imént értesült a kutyás programról – a könyvtár olvasótermének képernyőin hirdették meg. Őt nem annyira a vizsgastressz hajtotta ide, hanem egyszerűen hiányzik az otthoni kutyája. Az Erasmus-időszak nem különösebben megterhelő számára, de nagyon örül a lehetőségnek, és azt mondja, a saját egyetemének is ajánlaná ezt a kezdeményezést.
A kanapén három vidám osztrák lány üldögél. Már a bemutatkozáskor is fülig ér a szájuk: úgy hívják őket, hogy Sophie, Emma és Emma-Sophie. Közel két éve Budapesten élnek és tanulnak – egyikük irodalmat, a többiek orvostudományt. Szinte mindennap bejárnak a könyvtárba, és egy hete hallottak a kutyás programról. Emma-Sophie egy Salzburg melletti kisvárosból jött, ahol szerinte fiataloknak nem sok látnivaló akad, Budapestet ezzel szemben nagyszerűnek tartja a felszabadult légkör és az általános hangulat miatt.
Kapcsolódó: Till Attila a terápiás kutyáknak segít, hogy segíthessenek
– Tíz perccel ezelőtt még nagyon le voltunk lombozva a vizsgaidőszak stresszétől, de amint megpillantottuk a kutyát, azonnal felvidultunk – mondja. – Folyamatos a nyomás, úgyhogy különösen jólesik ez a kis pihenő. Az állatok pedig általában is óriási hatással vannak az ember közérzetére. Otthon is van mindenféle állatunk: cica és kutya is. Emmának van a legtöbb: az ő családja egy szamarat is tart.
Tangó, a golden retriever
Bodor Janka elsőéves pszichológushallgató. A tanulás mellett egy pékségben dolgozik. Ő a rádióban hallotta, hogy az ELTE-n terápiás kutyasimogatást szerveznek a vizsgaidőszakra.
– Mi inkább a Szabó Ervin- könyvtárba szoktunk járni, de amikor megtudtuk, hogy mi lesz itt ma, inkább ide jöttünk – mondja. Szerinte a kutyákat szinte mindenki szereti, és a program nemcsak stresszoldó hatása miatt hasznos, hanem azért is, mert kicsit pozitívabb fényben láttatja magát a tanulást is. A vizsgaidőszakot nem érzi nagyon stresszesnek. – Persze mindent az utolsó pillanatra hagyok, de eddig mindig meg tudtam oldani a vizsgahelyzeteket. Izgulok természetesen, de van néhány bevált tanulási módszerem.
Jankának teknőse van, kutyát hiába szeretett volna a testvéreivel, a szülei nem engedték, mert „kicsi a kert”. A stresszt heti két-háromszori sportolással vezeti le, nagyon feszült időszakokban pedig légzőgyakorlatokkal és meditációval. Vizsgán nem blokkol le – a stressz inkább teljesítményre serkenti.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!