Gondolom, az a fogalom, hogy lipogramma, aligha mond valamit azoknak, akik ritkán használnak irodalmi szakszavakat, magam is csak mostanában hallottam róla, pontosan Wright úr miatt, aki a Gadsbyt (vigyázat, A nagy Gatsby másik, jóval tágabb hírű író munkája) a második világháború indulása táján adta ki, saját maga, Kaliforniában.
Nagyjából háromtucatnyi példányt vásároltak belőle. A mű óriási bravúr. Ugyanis, ahogyan induló soraimból én, az ábécé bizonyos tagját ő is határozottan kihagyta a mondataiból.
Idáig bírtam példáját utánozni. Azaz nélkülözni az e-ket. Wright kollégának az ötvenezer szó (azaz átlagos) hosszúságú regényben végig sikerült. Amúgy sem a műfaj, sem a szerző keresztnevei – Ernest Vincent – nem írhatók le emezek híján.
Mostanában kezdik emlegetni az ő híres lipogrammáját, azaz betűt következetesen kihagyó szövegét. Az íróról igazán kevés tudható, még a születési és halálozási évszáma sem biztos. Tekintettel arra, hogy a Gadsby 1939-ben jelent meg, és Wright ugyanabban az esztendőben valószínűleg meg is halt, a szerzői életvégtől számított hetvenéves jogi védettség letelt, ennek köszönhetően a neten ingyenesen hozzáférhető e különleges produktum.
Kapcsolódó: Kvíz: Tudod, hogy mit jelentenek a régi magyar kifejezések?
Őszinte kíváncsisággal olvastam bele. Legnagyobb csodálkozásomra van füle-farka, egy képzeletbeli kisváros megnyomorodásának, majd újjáéledésének a története. Tisztelettel jelzem, hogy az e betűk kerülése kifejezetten megterhelő mutatvány, próbálják csak ki. Wright az előszavában jelzi, hogy az írógépén „lekötözte” az e billentyűt, nehogy véletlenül megszegje vállalt fogadalmát.
(Fotó: Getty Images)
Ahhoz képest, hogy milyen nehéz kiötölni a mondatokat e-k nélkül, Wright regényét egészen könnyű olvasni, s ez szinte érthetetlen. Ugyanakkor jogos kérdés, hogy egyáltalán mire jó az efféle izmozás a nyelv lehetőségeivel. Természetesen játszani mindig és mindenhogyan jó, különösen annak, aki enélkül unatkoznék.
Ami engem illet, kora ifjúságom közepén szoktam rá, hogy igyekezzem ritkítani az e betűket a saját munkáimban. Mert hallottam egy külfölditől, történetesen egy francia költőtől, hogy a magyar nyelvet kifejezetten mekegésnek hallja a tömérdek e miatt. Később más külföldiek is mondták. Nahát, gondoltam sebzetten (hm, máris három darab), akkor én majd kerülöm, amennyire lehet.
Bántam, hogy nem szögediesen beszélek, írok. Törekedtem valamennyi helyen inkább az ö alkalmazására, például a „fel” helyett a „föl”-re, de ez olykor visszatetszést keltett, a „föladat” és a „fölösleges” kritikai megjegyzéseket kapott a szövegeimben, ahogyan a néha bedobott „köll” is, bár azt inkább csak párbeszédben, s inkább vidékiek szájába adva használtam. Ahol mód nyílott rá,
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!