Nem sok olyan orvosi beavatkozás van, amelyhez annyi érzelem, bizonytalanság és tévhit kapcsolódik, mint a méheltávolításhoz. A szó önmagában is súlyos, sokak számára egyet jelent a veszteséggel, miközben az orvosi gyakorlatban gyakran éppen egy jobb életminőség felé vezető lépés. Van, aki halogatja a döntést, mások túl gyorsan mondanak igent. Pedig a válasz ritkán fekete-fehér.
Mikor javasolják a méh eltávolítását?
– A méheltávolítás a méh egészének vagy csupán egy részének, a méhtestnek az eltávolítását jelenti – mondja dr. Pernyész Marcell. – Utóbbit méhtestamputációnak vagy részleges méheltávolításnak is nevezzük, ekkor a méhnyak visszamarad a hüvelyben (bizonyos tanulmányok alapján ez jobb medencefenék-statikát és szexuális életet eredményezhet, mint a méh teljes eltávolítása).
Mindkét műtéttípus elvégezhető a has megnyitásával, minimál invazív módon hastükrözés segítségével, illetve robotasszisztált módon egyaránt. Bizonyos betegségek esetén lehetőség van hüvelyi méheltávolításra is, ebben az esetben azonban csak teljes méheltávolítás végezhető.
Méheltávolításra szükség lehet jó- és rosszindulatú betegségek esetén egyaránt.
Leggyakoribb javallat a leiomióma (méhmióma), amely becslések szerint akár a nők hetven százalékát is érintheti. Természetesen nem minden felfedezett mióma jelent műtéti indikációt. Gyakori ok még a gyógyszeres kezelés ellenére fennálló vérzészavar, illetve az adenomiózis, amely a méhet érintő endometriózistípus.
Méheltávolítással kezelhető a süllyedéses betegségek egy része, ilyenkor sokszor a hüvelyi beavatkozás a megfelelő választás. Daganatmegelőző állapotok, illetve rosszindulatú daganatok esetén nem kérdéses a műtét javallata. Általánosságban elmondható, hogy méhtest-, méhnyak- és petefészekdaganatok esetén mindenképpen javasolt a méh teljes eltávolítása.
Ez is érdekelhet: Dr. Balázs Anna orvos igazgató: Változókor és a makacs hasi zsír
A petefészkek eltávolításáról mindig szakmai elvek alapján döntenek az orvosok. Általánosságban elmondható, hogy jóindulatú betegségek esetén, ha nincs egyéb ok a petefészkek eltávolítására, és a páciens még a menopauza előtt áll, a petefészkek visszahagyása javasolt, így elkerülhető a sebészi menopauza, és annak minden negatív következménye.
Menopauza után a petefészkek már nem működnek, így javasolt azok eltávolítása. A döntés mindig egyénre szabottan történik, az életkor, az egyéni és családi kórtörténet, valamint a műtéti javallatot képező betegség ismeretében.
Mennyi idő a felépülés?
– A felépülési idő a műtéti behatolástól függ – folytatja nőgyógyász szakértőnk. – Minimál invazív technikák (laparoszkópia és robotasszisztált eljárás, hüvelyi eltávolítás) esetén a kórházi tartózkodás rövidebb, gyorsabb a mobilizálhatóság, kevesebb a műtét utáni szövődmény, így összességében kedvező mind az egészségügyi ellátórendszer, mind a páciens számára.
Általánosságban elmondható, hogy négy-hat hét fokozottabb odafigyelés javasolt, mely során azonban lehetőség van a munkába való visszatérésre, az aktív életmód folytatására. Nem ajánlott azonban a teljes gyógyulási idő alatt olyan sportokat végezni, amelyek a hasizmok fokozott igénybevételével járnak, valamint kerülendő a szexuális élet és az ülőfürdő is a hüvelycsonk teljes gyógyulásáig.
Hasmegnyitással járó méheltávolítás esetén még nagyobb odafigyelés javasolt, ennek elsődleges oka a műtéti hegben való sérvképződési hajlam. A kórházi tartózkodás is hosszabb néhány nappal, nehezebb és elhúzódóbb a mobilizálás, amely miatt nagyobb valószínűséggel alakulhatnak ki a műtét után szövődmények.
Méheltávolításra szükség lehet jó- és rosszindulatú betegségek esetén egyaránt (Forrás: Getty Images)
Mi változik a testben, és mi nem?
– A méheltávolítás következtében megszűnik a panaszokat okozó betegség, így az életminőségre kedvező hatással van – emeli ki dr. Pernyész Marcell. – A műtétnek köszönhetően megszűnik a hüvelyi vérzés, az esetleges fájdalom, a vizelési zavar. Tanulmányok szerint nem változik, vagy akár javulhat is a szexuális élet.
Amennyiben a petefészkeket is eltávolítják menopauza előtt, olyan klasszikus tünetek alakulhatnak ki, mint az alvászavar, hőhullámok, hüvelyszárazság. Hosszú távú következményekkel is számolhatunk, hasonlóan a természetes menopauzához, melybe beletartozik az emelkedett szív- és érrendszeri megbetegedési kockázat, a csontsűrűségvesztés, depresszió, kognitív hanyatlás.
Ha lehetséges, menopauza előtt álló nőknél végzett petefészek-eltávolítás után érdemes mérlegelni a menopauzális hormonpótlás lehetőségét.
Ez is érdekelhet: Megelőzéssel a méhnyakrák ellen – HPV-oltással 90%-os a védelem
A méheltávolítás hatására a petefészkek visszahagyása ellenére is hamarabb bekövetkezhet a természetes menopauza, ez azonban általában nem jelent komoly problémát. A műtét életminőségre gyakorolt pozitív hatása mellett azonban ismert, hogy gyakoribbá válhatnak a süllyedéses és inkontinenciával járó betegségek, melyek legtöbbször medencefenék-tornával javíthatók, ritkán azonban újabb műtétet igényelnek.
„Kevésbé leszek nő?” – a leg-nagyobb félelem nyomában
– A nőiség elvesztésétől, csökkenésétől való félelem természetes a műtét előtt álló nők körében, mellyel sokszor találkozunk – árulja el szakértőnk. – A nőiséget a pszichológia a bio-pszicho-szociális modell alapján értelmezi, amelyben meghatározó szerepe van a genetikai nemnek, a petefészkek jelenlétének, a másodlagos nemi jellegeknek, a testképnek és önértékelésnek, a társadalmi szerepeknek és a kulturális normáknak.
A legfontosabb ilyenkor azt hangsúlyozni, hogy nem lesz valaki kevésbé nő azáltal, hogy kikerül egy olyan szerv, mely már az életminőséget rontó panaszokat okozott. A veszteség feldolgozásához érdemes pszichológus segítségét igénybe venni.
Mit kérdezzen a páciens az orvosától döntés előtt?
A műtét előtt részletes tájékoztatást kell adni a betegségről, az egyéb kezelési lehetőségekről, azok sikerességéről, a műtét menetéről és technikájáról, az érzéstelenítés módjáról, a lehetséges műtéti szövődményekről, a gyógyulási időről és a kórházi tartózkodás hosszáról, a fizikai kímélet jelentőségéről és az esetleges kései szövődményekről, hisz csak így lehet jól átgondolt döntést hozni.
Az orvosnak bátorítania kell a kérdések feltételét, majd részletesen, akár képi illusztrációk bemutatásával megválaszolni azokat, hisz ezáltal csökken a műtét kapcsán érzett szorongás. Nincs rossz kérdés, minden, a páciens által fontosnak tartott, őt foglalkoztató és esetleg félelmet keltő dilemmát meg kell vitatni.
Illusztráció: Getty Images
