– Én csak azért is itt nyugszom majd, kisfiam! – üvöltötte.
– Nyugi már, anya, mindenki minket néz. – A mondat igencsak ismerős volt, ötéves koromtól rengeteget mondogattam, mikor anyám váratlanul teljes erővel vetette bele magát az amatőr színjátszásba, és óvodába menet rajtam próbálta ki a szerepeit, megpróbált megtanítani végszavazni.
– Pont ezt akarom, itt leszek, és kész! – rikoltotta.
– Ja, majd a Susan Sontag mellett – tudtam, nem kéne nevetni, de a jókedve kezdett átragadni rám.
– Mindig is oda vágytam, de neki persze az a hülye Leibovitz kellett.
– Jól van, anyám, nyugodj már le, temetőben vagyunk. Gyere, nézzük meg a térképet, elmondhatod személyesen Sontagnak, hogy mi a kínod.
– Őt nem akarom ezzel zavarni – legyintett –, különben is, majd ráérek megbeszélni vele, ha tényleg idekerülök.
– De ezt, ugye, nem mostanában tervezed? Még hatvan se vagy.
– Azt sose lehet tudni, pláne, ha sírba viszel a szemtelenségeddel.
Akkor már két napja Párizsban voltam nála. Amikor megtudta, hogy megint kirakott a barátnőm, azonnal küldött egy repülőjegyet. Két éve Franciaországban élt, Jean-Michellel, az új pasijával, és akárhogy néztem, határozottan megfiatalodott.
Kapcsolódó: Párizsban olcsón: költséghatékony tippek megfontolt utazóknak
– Áruld már el, mért hoztál ide? – kérdeztem, a kipirult arcát néztem.
– Azért, hogy kulturálódj, fiam. Meg akarom mutatni neked, hol nyugszik Baudelaire. Ne csak annak a szerencsétlen Jim Morrisonnak a sírját nézd meg te is, mint az összes többi hülye turista.
– Komolyan, ezért jöttünk ide?
– Ha tudni akarod, azért, hogy a friss levegőn sétálj. Nem ülhetsz egész nap cigarettázva valami bisztró teraszán.
– Mért ne? Ha egyszer az pihentet a legjobban? Nézem az embereket, próbálom kitalálni, kicsodák.
– Fantáziálgass csak, de azért mozognod is kell.
– Hagyjál már, a lábam lejártam a Musée d’Orsay-ban meg a Quai Branlyban.
– Az nem rendes mozgás, kisfiam. Minden kép előtt megállsz, a nyakad nyújtogatod, hogy átláss a többi turista válla fölött, az csak arra jó, hogy tönkrevágd a derekad. Ott csak műélvezet van, műélet! Itt, az ég alatt, itt az igazi élet, itt az igazi élvezet.
Kapcsolódó: 5 dal, ami a világirodalom legszebb verseiből született
– Mekkora nagy carpe diem kéjenc lett belőled, mióta új barátod van! – mondtam.
– Jót tett nekem a kaland, az egyszer biztos. Ide is ő hozott el először.
– Romantikus lehetett.
– Hát az is volt. Azért hozott ide,
