Aki nem tud tanulni, az nem képes szűrni a beáramló információk közül, és esetleg azt kockáztatja, hogy lemarad. Aki tud tanulni, az térben és időben strukturált: rendezett íróasztalhoz ül le tanulni, tudatosan tervezett időkeretet szán a felkészülésre, mert így lesz számára garantált, hogy gyorsan, hatékonyan és eredményesen tud felkészülni az iskolai feladatokra.

A szerencséseknek mindez megy magától, sokaknak azonban nem. A tanulás megtanulására is létezik módszertan? Bizony. És minden azzal kezdődik, amit Kozsánné Tóth Marianna szaktanácsadó, tanulásszakértő, magyar és finn nyelv- és irodalomtanár, tehetségfejlesztő és mentortanár tanulási önismeretnek nevez. 

Melyik tanulási stílusba tartozik?

Először is a diáknak érdemes megfigyelnie, ő milyen módon képes a leginkább befogadni a tananyagot. 

Auditív tanulói típus

 A gyerek hallás után sajátítja el leginkább az anyagot. Az órán figyel, még a jegyzetelést is hanyagolja. „Miért nem írod, amit mondok?” – szegezi esetleg neki a kérdést a tanár, ő azonban a munka nagy részét – a tanulást – ott helyben elvégzi, a jegyzetelés csak zavarná ebben.

Vizuális tanulói típus

Rajzokban, képekben gondolkodik, kiváló a tájékozódási képessége. Abból tanul, amit leírva vagy képekben, ábrákon lát: neki nagyon fontos a tankönyv, a jegyzet, a digitális vagy képes kiegészítések az órákon. Később gyakran arra is emlékszik, hogy az adott kérdésre az ötvenhatodik oldalon, a lap alján, a kép mellett volt a válasz.

Neki fájó, ha ráripakodnak, hogy ne firkálgasson órán.

Ilyenkor jó, ha a tanár engedi, hogy rajzokat, emlékeztető képeket készítsen a tananyaghoz, hiszen így rögzíti a hallottakat. 

Logikus tanulói típus

Az ok-okozati összefüggéseket keresi, azt tudja megtanulni, ami számára értelmezhető. Írásban általában jobban szeret számot adni tudásáról. Nehezebben boldogul az elvont anyagokkal, például számára kín lehet besorolni egy irodalmi alkotást a műnemek valamelyikébe. 

Kapcsolódó: Bizonyítványosztás: mit tükröznek valójában a jegyek?

– A logikus tanulói típusú diáknak először definiálnom kell, hogy a líra műnemébe az az alkotás tartozik, amelyikre leggyakrabban úgy ismerünk rá, hogy versszakokra tagolódik, a sorok rímelnek, a lélek és az érzelmek állnak a középpontban – nyújt példát az elmondottakra Kozsánné Tóth Marianna. – Ha a diák megtanulja ezt a fogalmat, utána már fel fogja ismerni a verset, de természetesen

új kihívást jelentenek majd számára a formabontó lírai művek, a rímtelen sorok, a tagolatlan szövegek: ott új kapaszkodót kell majd találnunk.  

Verbális tanulói típus

Ő nagyon szeret olvasni, nagyszerűen fejezi ki magát szóban, gazdag a szókincse, akár maga is ír verset, novellát, kedveli az érvelő játékokat, őrá mondjuk sokszor, hogy minden helyzetből kimagyarázza magát. Szívesebben felel, mint hogy dolgozatot írjon. Neki pont az jelent nehézséget, hogy ne legyen verbálisan túláradó. 

Mozgásos vagy kinetikus tanulói típus

Akire azt mondjuk: állan­dóan „be van sózva”. Izeg-mozog, billeg a széken, nem bír megülni egy helyben, és nem azért, mert „rosszalkodni akar”, hanem mert számára a mozdulatlanság az igazi kihívás a tanórán. Elemi igénye a mozgás, jobban fog az agya, ha egy-egy tanulási egység között futhat egy kört, sőt, esetenként maga a tanulnivaló is jobban rögzül, ha mozgáshoz kötődik, például egy memoritert futás közben ismételget.

– Finnországban láttam példát arra is, hogy a tanterem hátsó részében bordásfalak, a földön pedig matracok voltak elhelyezve, amelyekhez óra közben is odamehettek a gyerekek, kicsit megmozgathatták magukat, természetesen a többieket nem zavarva, majd visszamentek, és folytatták a megkezdett tevékenységet – meséli lelkesen a mentortanár.

Ezek a tanulási stílusok gyakorta együttesen, átfedéssel jelennek meg. Az is lényeges, hogy a diák egyedül vagy közösségben szeret és tud-e jobban ­tanulni.

Hamar elunják magukat

Szakértőnk fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a mai gyerekek koncentrációs képessége is egészen más, mint a korábbi generációké.

– A mai negyvenes-ötvenes korosztály számára egy negyvenöt perces tanóra úgy nézne ki, hogy figyel 20 percet, kihagy 5 percet, majd megint figyel 20-at. A mostani gyerekek 8-10 percig képesek figyelni, aztán szünetelnek 5-8 percre, majd megint koncentrálnak 8-10 percig, utána megint nem figyelnek, és így tovább. Ha a leállásokat összeadjuk, akár 20 perc veszteség is összejön.  

Azt sem hagyhatjuk ki a számításól, hogy a mobiltelefon-használat miatt a gyerekek a gyors ingerekhez szoknak, így hamar elunják magukat.

Ha lanyhul a figyelem, akkor a pedagógusnak feladattípust kell váltania, ha hatékony szeretne maradni. Kozsánné Tóth Marianna éppen ezért az általa jegyzett, tanulási önismeretet és tanulásmódszertant fejlesztő munkafüzetekben is váltogatva helyezte el a feladatokat a számítógépes teszttől az elméleti anyagon át a mozgásos gyakorlatokig.

Szervezés kérdése

Az tud jól tanulni, aki képes jól tervezni, ez a Kozsán-módszer alapja. Ne másnapra tanuljunk, hanem az aznapi leckét nézzük át, mert arra az anyagra még valamennyire emlékszünk. Figyeljünk az órán, így utána még 15-20 percig benne van a rövid távú memó­riánkban a teljes anyag, és valamilyen minőségben még délután is megtalálható a középtávú memóriánkban.

Jó tudni, hogy mindennap az anyag mintegy 10 százalékát elfelejtjük. Tehát ha aznap tanulunk, mindig csak ezt a 10 százalékot kell visszapótolni, ami tantárgyanként körülbelül 5-6 perc az írásbeli leckék nélkül, ha valóban figyeltünk. A másnapi anyagot pedig tárgyanként 1-2 perc alatt elég átnézni, hiszen megtanultuk már azon a napon, amikor feladták a leckét.

Ha mindig csak egy picit engedünk, ha csak ezek a 10 százalékok mozognak, akkor nem lesz pánikoló gyerek a témazáró dolgozat előestéjén. Végezetül szakértőnk kiemeli: hétvégén feltétlenül szükséges ismételni, hogy friss maradjon a tudás a következő hétre is. 

– Miután ezt a struktúrát a gyerekek elsajátítják, onnantól felelősséget tudnak vállalni a saját tanulásukért – mondja. – Fontos, hogy megértsék, ez az ő feladatuk, természetesen a szülők és a tanárok támogatása mellett, de érdemes önálló tanulásra nevelni gyermekeinket.

Így látja Jocó bácsi

Azt gondolom, a tanároknak és a szülőknek más-más felelősségük van abban, hogy a gyerek mennyire tanul hatékonyan, miközben maga a tanulás a gyerek dolga – mondja Balatoni József (Jocó bácsi) történelemtanár, író, tréner. – Szerintem a pedagógusok feladata lenne megtanítani a diá­kokat tanulni, és kicsit finomhangolni a tanulási szokásokon, különösen a szakaszhatárokon, vagyis alsóból felsőbe, általánosból a középiskolába lépve.

Ennek tantárgyanként is meglehetnek a külön-külön szakaszai. Amikor történelemtanárként egy-egy új osztályban kezdtem tanítani, mindig az volt az első, hogy megpróbáltam átadni nekik, hogyan kell „töriül” gondolkodni, jegyzetelni. Például szakítottunk a „csak az évszámok a fontosak” hozzáállással, és nagyon sok videós tartalmat is ajánlottam nekik, amelyek tele voltak olyan érdekességekkel, amik biztosan megragadtak a fejükben.

Jó, ha értik, hogy jegyzetelni nem egész mondatokat kell, csak a legfontosabb fogalmakat, összefüggéseket leírni.

(És szabad a királyt csak egy koronával jelölni.) Az sem ördögtől való, ha otthon a mesterséges intelligencia segítségével ellenőrzik, elég frappáns jegyzetet írtak-e. A szülőknél gyakran tapasztalom, hogy úgy érzik, őket minősíti az, hogyan tanul a gyerekük, ezért nagyon rágörcsölnek a dologra.

Sokan maguk a gátjai annak, hogy a gyerek megtanuljon tanulni, mert ők mindig jobban tudják, majd ők aláhúzzák, majd ők kijegyzetelik, majd ők megmondják, mi a frankó. Amikor tanulástechnikai konzulensként segítek új tanulási szokásokat kialakítani, előfordul, hogy becsúszik egy-két rosszabb jegy.

Ilyenkor a szülők megijednek, holott ez teljesen természetes: a gyerek most lép az önállóság útjára a tanulásban. Ám ezt követően általában rohamos javulás következik be, már egy-két intenzív beszélgetés és a személyre szabott tanulási technikák elsajátítása után.  

Kapcsolódó: Okosabb vagy, mint egy negyedikes? – Ezekből a feladatokból kiderül

Illusztráció: Getty Images