Vajon mennyire alkalmas a jelenleg alkalmazott érdemjegy-rendszer a diákok teljesítményének mérésére, illetve visszatükrözésére? „Az iskolai osztályozás mostani gyakorlata rendkívül szűk keresztmetszetet ad egy diák képességeiről” mondja Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola tanára. „A szakirodalomban számos kutatás támasztja alá, hogy illúzió azt képzelni, hogy az érdemjegyekkel valóban mérni lehetne a mögöttes tudást.
Arról a fejlődési folyamatról pedig végképp nem adnak képet, amelynek az értékelése valójában értelmes lenne. Ha megvizsgáljuk, hogy mit értékelünk, azt látjuk, hogy a rendszer szinte kizárólag az IQ-jellegű teljesítményre fókuszál, azaz arra, hogy a diák megértette-e, és valamilyen formában vissza tudta-e adni a tananyagot. Azonban az, hogy a megszerzett tudás hosszú távon megmarad-e, és hogy a diák képes lesz-e azt a gyakorlatban hasznosítani, szinte kizárólag az érzelmi intelligencia készségein múlik. Erről a kulcsfontosságú területről azonban a bizonyítványaink semmilyen visszajelzést nem adnak. Egyszerűen fogalmazva:
a jelenlegi rendszer egy torz tükröt tart a gyerekek elé, amelyben rendszeresen egy hiányos és félrevezető képet látnak önmagukról.”
Poroszos oktatás
A 19. század közepe előtt nem létezett egységes, számokon alapuló osztályozás. Az értékelés alapja a szöveges minősítés volt, amely elsősorban két dologra fókuszált. Egyrészt az előmenetelre és szorgalomra (diligentia), aminek értékelésekor a tanár részletesen, szövegesen leírta, hogy a diák mennyire volt szorgalmas, hogyan haladt a tananyaggal, mennyire volt figyelmes az órákon.
Másrészt az erkölcsi magaviseletre (mores), aminél a tanárok azt értékelték, hogy a diák mennyire volt tisztelettudó, engedelmes, jámbor vagy éppen engedetlen. Ezeket az értékeléseket félévkor és év végén beírták a diákok „erkölcsi bizonyítványába”. Az értékelés tehát sokkal személyesebb és szubjektívebb volt, nem a tantárgyi tudás mérésére, hanem a diák általános magatartásának, szorgalmának, közösségi normákhoz történő illeszkedésének a minősítésére szolgált.
A mai értelemben vett, államilag szabályozott, számokon alapuló osztályozási rendszert a 19. század közepi Poroszországban alkalmazták először. A kibontakozó ipari társadalom igényeire reagálva hozták létre az első modern, központosított oktatási rendszert, ahol a diákok teljesítményének mérése és összehasonlítása kulcsfontosságúvá vált.
Kapcsolódó: Egy új oktatási rendszer küszöbén – Interjú Halácsy Péterrel
Ez a porosz modell terjedt el aztán Európa-szerte, és a Habsburg Birodalom is ezt vette át, amelyen keresztül Magyarországra is eljutott. Az 1849-ben bevezetett tanterv már egytől ötig terjedő skálán osztályozta a gyerekeket, csak éppen a maihoz képest fordított logikával: az egyes volt a legjobb, és az ötös a legrosszabb. És ez így is maradt egy évszázadon keresztül, amikor 1950-ben szovjet mintára bevezették a ma ismert és használt rendszert. Ha kicsit rosszmájúan szeretnénk fogalmazni, a mai értékelési rendszerünknek egyszerre vannak poroszos és sztálinista gyökerei.
Kevés bukás, sok jeles
Természetesen ahogy minden, úgy az iskolai értékelési rendszer is változik, alakul. Ennek kapcsán két érdekes tendenciára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az egyik, ami mindenképpen örömteli, hogy viszonylag alacsony a bukásból fakadó évismétlések aránya. Konkrét bukás statisztikája nincs a KSH-nak, közvetett adatsorokból, illetve különböző oktatási kutatóintézetek elemzéseiből azonban következtetni lehet a nagyságrendre. Ezekből az derül ki, hogy az évismétlők száma valószínűleg nem haladja meg a 20-30 ezret.
Az arányuk tehát 1-2% körül mozoghat, de ez az átlag erősen torzít, mivel az évismétlők a szakképzésben koncentrálódnak. A szakemberek szerint a tényleges évismétlésnél sokkal nagyobb probléma az iskolarendszerből való lemorzsolódás, vagyis amikor a diák tankötelezettségének megszűnése után végzettség nélkül hagyja el az iskolát. A statisztikák azt mutatják, hogy a lemorzsolódás a szakképző iskolákban és technikumokban a legmagasabb, különösen a 9. és 10. évfolyamokon, ugyanott, ahol az évismétlés is a leggyakoribb.
A másik érdekes jelenség, hogy az általános iskolások körében az elmúlt évtizedben folyamatosan és jelentősen nőtt a kitűnő és jeles tanulók aránya.
Pontos statisztika itt sem áll rendelkezésre, de az biztos, hogy ez az arány lényegesen magasabb, mint 10-15 évvel ezelőtt volt. Azonban sem a szülők, sem a tanárok nem dőlhetnek elégedetten hátra. A jelenség hátterében ugyanis nem a diákok tudásának ugrásszerű javulása áll, hanem sokkal inkább az úgynevezett jegyinfláció, ami a magyar oktatás egyik intenzíven kutatott és legtöbbet vitatott jelensége.
Ez azt jelenti, hogy a diákok ugyanazért a tudásszintért ma jobb jegyeket kapnak, mint évekkel vagy évtizedekkel ezelőtt.
Az okok között szerepel a tanárokra nehezedő nyomás a szülők és az iskolavezetés részéről, az a törekvés, hogy a diákokat ne érje kudarcélmény, valamint az iskolák közötti verseny a diákokért. Egy jó bizonyítvány megkönnyíti a középiskolai felvételit, így az iskolák és a tanárok is hajlamosabbak lehetnek a jobb jegyek adására.

Jegyinfláció, amikor a jó jegy kevesebbet ér 2025-ben, mint mondjuk 2005-ben (Fotó: Getty Images)
Romló kompetenciák
Miközben a felsősök bizonyítványai évről évre javulnak, az ugyanezen diákok által megírt országos kompetenciamérések eredményei stagnálnak vagy enyhén romlanak. A 2022-es PISA felmérésben a magyar diákok természettudományban javítottak a 2018-as eredményükön, viszont szövegértésben és matematikában minden idők legrosszabb eredményét produkálták.
Természettudományban és matematikában egy ponttal az OECD átlag felett végeztünk, szövegértésben viszont három ponttal a fejlett országok diákjainak átlaga alá kerültünk. Szakadék van tehát a bizonyítványban megjelenő egyre jobb jegyek, és a standardizált teszteken mért teljesítmény között.
Személyiségformáló értékelés
„A mai értékelési rendszer valójában nagyon keveset mond mind a szülőnek, mind a gyereknek, bárkinek. Sőt, bizonyos értelemben rombol is, mert az osztályzat mélyen beépül a gyerek énképébe. Különösen igaz ez általános iskolás korban, amikor még alig, vagy csak alakulóban van az önreflexió. A gyerek úgy látja magát, amilyen tükröt kap a külvilágtól, például a bizonyítványán keresztül. Ebben a korban még nem képes elválasztani azt, hogy a jegy egy konkrét teljesítményre – például a betűkerekítésre – vonatkozik, nem pedig a személyisége egészére.
Ennek hosszú távon súlyos következményei lehetnek, hogy egy gyerek végigmegy az iskolarendszeren, és 18 évesen egy olyan énképpel lép ki, ami nem valós. Ezért fordulhat elő, hogy valakinek végig kitűnő bizonyítványa volt, de az életben mégsem boldogul, mert az érzelmi intelligencia területe nem fejlődött, mivel nem kapott visszajelzést, és így nem volt, ami fejlessze. Ennek következményei már látszanak egy ideje, ugyanis egyre több fiatal és fiatal felnőtt küzd önértékelési zavarral, szorongással, azzal az érzéssel, hogy „nem vagyok elég jó”. Mert éveken át olyan tükröt tartottak eléjük, amely nem a valódi teljesítményüket vagy személyiségüket, hanem csak egy leegyszerűsített, szűkített képet mutatott róluk” fogalmaz Pécsi Rita.
A szakember szerint az lenne a cél, hogy a gyerekek valódi visszajelzést kapjanak, úgynevezett személyiségformáló értékelést, olyan szöveges értékelést, ami nem pusztán annyit jelent, hogy az ötöst meg az egyest más szavakkal jelesnek meg elégtelennek mondjuk.
„Ez persze sok munka, de ha komolyan gondoljuk, hogy formálni szeretnénk a gyerek személyiségét, akkor nem elég csak jegyeket adni.
A valódi visszajelzésnek ki kellene térnie az érzelmi intelligenciára is. Például, hogy figyelmes-e, van-e humora, következetes-e, hogyan kommunikál és hasonlók. Ezek mind olyan készségek, amelyeket fontos lenne észrevenni és értékelni. Ráadásul ezt tantárgyanként és helyzetenként másképp kellene visszajelezni, mert minden gyerek másképp viselkedik különböző környezetekben, és ezekből a mozaikokból áll össze a valós kép róla. Ez lenne a reális visszajelzés a személyiségéről.”
Kapcsolódó: Ez volt Vekerdy Tamás véleménye az iskolai osztályozási rendszerről
Kiemelt kép: Getty Images