Reggel nyolc óra, kint jeges hideg, a takarmánykonyhán viszont jó meleg és húslevesillat fogad bennünket. A munka már két órája tart, három-négy kolléga dolgozik egyszerre. A kiporciózott adagok rekeszekbe rakva folyamatosan kerülnek fel a „házhoz szállítást” végző járművekre, hiszen a finomságoknak délelőtt tízig meg kell érkezniük az állatházakhoz. A bálázott széna kivételével szinte minden típusú takarmány átmegy a konyhán dolgozó szakemberek kezén – tudjuk meg kísérőnktől, Hanga Zoltántól, a Fővárosi Állat- és Növénykert szóvivőjétől.

– Ugyan nem rendelünk mindennap, de egy bevásárlólistánk több mint háromszáz tételből áll – mutat a falra, ahol az élelmezéssel kapcsolatos jegyzetek lógnak. – Például almából évente több tíz tonna fogy nálunk, abból szép adagokat szoktunk betárazni. Nézzünk bele az emberszabású majmok menüjébe! Hozzájuk négy-öt ládányi étel is indul naponta: almából heti kilenc kiló, avokádóból nyolc darab, banánból öt kiló, de szerepel még itt egyebek között földimogyoró, túró, tojás, saláta vagy friss lomb is.

Az emberek fejében az rögzült, hogy a majmok imádják a banánt, de a természetben az orangutánok és a gorillák is rengeteg zöldséget esznek. Ráadásul ők nem a „háziasított”, hanem a vadon termő banánt fogyasztanák szívük szerint, azaz nem azt a verziót, amit mi meg tudunk vásárolni. Ezért ebből a magas cukortartalmúból igyekszünk kevesebbet adni nekik.

Zebra helyett marha

A budapesti állatkert takarmányköltsége évente több mint ötszázmillió forint, naponta csaknem kétmillió forintba kerül, hogy a hétezer állat jóllakjon. Majer Veronika „konyhafőnök” – aki 1989 óta dolgozik itt – már másnapra készül elő, épp kiméri a főtt tojást, főtt rizst, fagyasztott zöldborsót, és házanként szortírozza.

– Hét órától tízig ki kell adnunk az összes ládát – magyarázza, miközben meg nem áll a keze. – Utána fogadjuk a beérkező szállítmányokat: a nyulat, az egeret, a halat, a rovarokat, és ezeket is porciózzuk. Például a ragadozók egészsége szempontjából az a jó, ha a zsákmányállatot egészben kapják meg, szőröstül-­bőröstül – aztán ki-ki ízlése szerint fogyasztja. A kistigris, Pablo, akit egy tiszafüredi drograzzia során a rendőrök elkoboztak, és most nálunk lakik, nem bajlódik a nyúzással, az oroszlánok viszont már kényesebbek.

Majer Veronika „konyha- főnök” és Detreházy Albert hajnali hat óta dolgoznak

Talán csak a cápák nem esznek tojást – avat be –, ebből elképesztő mennyiség sorakozik Vera előtt: van, aki nyersen, más főzve kapja. A kiürült tojástartók sem mennek kárba, bennük egy kolléga tücsköket tenyészt, hiszen élő rovartáplálékra is jelentős mennyiségben van szükség (a kisemlősök, a madarak kedvence), így egy részét helyben tenyésztik.

Ahogy végignézünk a zöldségeken és a gyümölcsökön, fotós kolléganőmmel megállapítjuk, hogy gyönyörű a spenót, a sóska, a brokkoli, a karfiol vagy a szőlő is – ritkán látni ilyen szép darabokat az embereket kiszolgáló élelmiszer-áruházakban.

Ez is érdekelhet: 5 állatsimogató a téli hétvégékre

– Sokak fejében az a kép él, hogy az állatok azt kapják, amit az emberek már nem ennének meg, miközben ezek a termékek osztályon felüli minőségűek – fűzi hozzá Hanga Zoltán, ahogy átsétálunk a hentes részlegébe. – Mi mindig abból indulunk ki, hogy egy állat mit eszik a természetben, ám nem feltétlenül kell ehhez ragaszkodni. Az oroszlán remekül érzi magát, ha marhahúst kap – zebra helyett.

Az biztos, hogy a tigrisek nem zöldségmixet kapnak

Amikor koala is élt az állatkertben, neki külföldről hozattuk azt a típusú eukaliptuszlombot, amivel táplálkozik, mert ő nem eszik meg mást. Szerencsére Dél-Anglia botanikus kertjeiből meg tudtuk vásárolni, nem kellett Ausztráliából beszerezni. Az emberszabású majmokat táplálni drágának számít, mert nekik sokféle és aránylag költséges takarmány jár. A nagyemlősök, mint a víziló vagy az elefánt nem drága, viszont komoly mennyiségű táplálékot igényel: fejenként napi száz kiló takarmány fogy náluk.

A cápasuliba kerül jeges-tengeri garnéla, bébipolip, tintahal, hekk, makréla, hering, lazac, Szent Jakab-kagyló (utóbbi huszonötezer forint/kg). Ezen a Michelin-csillagos menün ötféle cápa és a ráják osztoznak.

Hanga Zoltán szóvivő seregszemlét tart a konyhán

Tézli Kálmán hentes az ötödik fő, aki a konyhához tartozik – elég sok ragadozó él az állatkertben, így a szerepe nélkülözhetetlen. Egy negyed marhát darabol éppen elektromos kézifűrésszel, a „falatok” a tigriseknek, oroszlánoknak, leopárdoknak, vadkutyáknak készülnek.

– Hetven kiló hús elfogy náluk, hetente négyszer kapnak nyers nyulat, marhaszívet, -lépet, -gégét, néha csirkét, kacsát – meséli a lánckesztyűt viselő Kálmán, majd folytatja a munkát.

Amikor trükkös ételhez jutni

Benézünk a hűtőkamrákba is, az egyikben a hűtést igénylő zöldségek várakoznak, a másikban mínusz húsz fokon a fagyasztott halak, tengeri herkentyűk. Bár télikabátban vagyunk, itt majd’ megfagyunk, így kifejezetten figyelünk arra, hogy az ajtó ránk ne záródjon.

Az élelemmel teli ládák innen az állatgondozókhoz kerülnek, és mivel ők ismerik a legjobban a konkrét egyedek ízlését, ők döntik el, hogy, mondjuk, a gyümölcsöt apróbbra vágják-e, mint ahogy Veráéktól érkezik. Az is az ő hatáskörükbe tartozik, hogy figyeljenek rá, melyik állatkerti lakó tart betegség miatt diétát, vagy áll altatásban végzendő műtét előtt, ami miatt nem ehet, ahogy ilyenkor az emberek sem.

Tézli Kálmán összekészíti a hentesárut

Az szintén nem mindegy, milyen módon kapják meg az állatok a táplálékot, ugyanis nem mindenkinek jön be a tálcán szervírozás. Az emberszabásúaknak különböző helyekre rejtik el a finomságokat, hiszen a természetben is keresgélniük kell, hogy hozzájussanak az ebédhez. A zsiráfoknak fejmagasságba húzzák fel a lombot, a szénát, a lucernát. Időnként desszertként mézet is kennek fel a falra hosszú nyelű festékhengerrel, hogy fel kelljen mászniuk az állatoknak ahhoz, hogy elérjék.

A kaffer szarvasvarjú intelligens madár, igényli az agymunkát, ezért a nekik szánt túrót vagy bütykös csótányt időnként több kartondobozba is becsomagolják, így trükkös hozzájutni. A Marlene és Dietrich névre hallgató egyedek akár unboxing videót is felvehetnének, miközben szétszedik a dobozokat, de a lényeg, hogy használják az izmaikat, gondolkodnak, és a látogatókat is szórakoztatják a művelettel.

– Az állatkerti állatokra leselkedő legnagyobb veszély az unalom – hangsúlyozza Hanga Zoltán. – Tévhit, hogy ők itt bezárva érzik magukat, és ha tehetnék, messzire szaladnának. Számukra a legfontosabb a biztonság, ezért ha egy állat valamiért ki is kerül a ketrecéből, az elsődleges célja, hogy visszajusson oda. A vadonban viszont búvóhelyet, táplálékot kell találnia, küzdenie a riválisaival, és erre rámegy az egész napja. Itt jóval kevesebb a feladat, ezért foglalkoztatjuk őket – akár az étkezésükön keresztül.

Előétel: bambusznád

Ahogy kész vannak a rekeszeléssel, Veráék „levezetésképp” még gyúrnak úgy háromszáz (gabonatermékekből készült) majompogácsát, amit a sütőben ki is sütnek.