7 furcsa, de beszédes szokás, ami nehéz gyerekkorra utalhat

A nehéz gyerekkor gyakran láthatatlan, hétköznapi viselkedésekben él tovább.
Ezek a minták eredetileg a túlélést szolgáltak, felnőttként viszont akadályozhatnak.
A felismerés az első lépés ahhoz, hogy tudatosabban, együttérzéssel forduljunk magunk felé, és átírjuk a mintáinkat.

A gyerekkori tapasztalatok nemcsak emlékekként raktározódnak el bennünk, hanem mély, sokszor láthatatlan mintázatokként épülnek be a mindennapi működésünkbe. Meghatározzák, hogyan kapcsolódunk másokhoz, mennyire merünk bízni, kérni, nemet mondani, és azt is, milyen értékesnek látjuk önmagunkat.

Ezek a minták annyira korán alakulnak ki, hogy felnőttként gyakran a személyiségünk részének hisszük őket, nem pedig tanult válaszoknak. Bár a felnőttkor lehetőséget ad a gyógyulásra és az újratanulásra, ezek a viselkedések sokáig automatikusan működnek. Nem tudatos döntések, hanem túlélési stratégiák, amelyek egykor segítettek eligazodni egy kiszámíthatatlan világban.

A gyerekkori stressz nyomot hagy

A kutatások szerint a gyerekkori érzelmi elhanyagolás és krónikus stressz nemcsak pszichés, hanem idegrendszeri szinten is nyomot hagy. A Harvard Egyetem hosszú távú fejlődéslélektani vizsgálatai kimutatták, hogy a tartós bizonytalanságban élő gyerekeknél az agy stresszfeldolgozásért felelős rendszerei fokozott készenléti állapotba kerülnek, ami felnőttkorban szorongásként, túlzott éberségként vagy érzelmi elzárkózásként jelenhet meg. Ezek a reakciók nem rossz beidegződések, hanem biológiailag is megalapozott alkalmazkodások. Olyan válaszok, amelyek egykor a túlélést szolgálták, felnőttként viszont gyakran belső feszültséget okoz.

Kapcsolódó: Traumák a gyerekkorból: akkor is hatnak ránk, ha nem emlékszünk rájuk

Amit erőnek hiszünk, sokszor védekezés volt

A felismerés azonban felszabadító lehet: ha megértjük, hogy ezek nem hibák, hanem egykori védelmi mechanizmusok, közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy együttérzéssel, nem pedig önkritikával tekintsünk rájuk.