Gyógyír a sebekre

A családomban már generációk óta gyűlt a zene szeretete. Mindkét nagyapám játszott hangszeren, az anyai nagyapám, Sztáncs Lázár pedig énekelt is, gyönyörű szépen. A szüleim érzékeny emberek, sok sebbel – mint bárki más a nemzedékükben –, akiknek a zene gyógyír volt. Nem professzionális énekesek, de amikor bennem a tehetség és a hang megjelent, nagy örömmel fogadták.

A másik, amit tőlük hozok, az a munka szeretete. Parasztcsalád a miénk, ahol én munkaerőnek születtem, és már kisgyerekként én vittem egy egész háztartást. Hiszek a munkában, a mesterségben és a szorgalomban.

Hullámvasút a plázában

A szülőfalumban, Bagon működött a Muharay Elemér Népi Együttes, ahol hozzájutottam eredeti népzenei felvételekhez, és énekesként, táncosként belemerülhettem a népi kultúra rejtelmeibe. Megtapasztalhattam a közösség erejét: jó tanárok dolgoztak velünk, és utaztunk külföldre is.

Az, hogy egy falusi kislány a nyolcvanas években elmehetett más földrészekre, nagy szó volt.

Bag a kis folyócska, a Galga mentén fekszik, de az is inkább patak, ami nyáron kiszárad. Tehát hogy én nagy vizet láttam, meg a végtelent, a határtalanságot, az Törökországban érkezett meg. Aztán a kilencvenes években Montrealban és Québecben láthattam úgynevezett mallokat, bevásárlóközpontokat, amelyekben annyiféle színű rövidnadrágot lehetett venni, mint amennyit az aszódi boltban három év alatt. Az egyikben volt hullámvasút is.

Nyárzáró koncert a Kobuciban

A titkos birodalom

Az énekléssel szabályozni tudom az érzelmeimet: ha dühös vagyok, elszáll a düh; ha félek, elszáll a félelem; viszont ha örülök, akkor megsokszorozódik bennem az öröm. Amikor elkezdtem énekelni, észrevettem, hogy a hangadás élményétől a testemben is megváltozik valami, kialakul egyfajta könnyebbség, emelkedettség, kitágul a tüdőm, mélyebben lélegzem, az arccsontomon pedig feljebb húzódnak az izmok, amitől mintha napfényben ragyogna az arcom.

És ez az öröm nemcsak az enyém volt, hanem a hallgatóimé is. Persze az elején még nem voltam ennyire tudatos, de ma már pontosan tudom, hogy ha annak, ami bennem van, hangot adok akár dallal, akár szóval, másnak is megnyílik a lelke. Mintha egy titkos birodalom lakója lennék, ahonnan valami illékonynak az óvatos lepárlását hoznám át szavakkal és dallamokkal.