Az utóbbi hónapokban egyre több kliensem számolt be róla, hogy már nem csupán információs forrásnak használja a mesterséges intelligenciát, hanem érzelmi támasznak is. Ahogy egyikük fogalmazott:

„A ChatGPT sokkal kedvesebben nyugtat meg, mint a párom, ezért ha valami bánt, inkább hozzá fordulok.”

Eleinte megleptek ezek a történetek, és reméltem, csupán átmeneti jelenségről van szó. Mára azonban be kellett látnom, hogy a mesterséges intelligencia végérvényesen belépett az érzelmi életünkbe. Pszichológusként rendkívül izgalmas, ám egyben aggasztó látni, ahogy ez az újfajta lehetőség fokozatosan átalakítja legbensőségesebb kapcsolatainkat és kötődéseinket.

Helyettesíthető az ember?

Még ma is élénken él bennem, milyen mélyen megérintett 2014-ben A nő című film. A történet főhőse Theodore Twombly (Joaquin Phoenix zseniális alakításában), aki a közeli jövő egyik nagyvárosában él magányosan. Egy fájdalmas szakítás zárkózottá és visszahúzódóvá tette, így nagy ívben kerüli a társas kapcsolatokat. Hogy csökkentse magányát, egy új, forradalmi operációs rendszert telepít a számítógépére.

Kapcsolódó: Ezért ne tölts fel saját portrét a MI alapú képgenerátorokba

Kezdetben puszta kíváncsiságból próbálja ki, ám a magát Samanthának nevező mesterséges intelligenciával kialakított kapcsolata fokozatosan egyre bensőségesebbé válik. Samantha intelligens, érzékeny, figyelmes és humoros – Theodore pedig lassan beleszeret a „hangba”, és ezzel kezdetét veszi egy megható, ugyanakkor felkavaró kapcsolat a magányos férfi és a technológia által kreált nő között. Ami tíz évvel ezelőtt fikciónak tűnt, ma már valóság: egy látszólag figyelmes gesztus a mesterséges intelligenciától, és máris úgy érezzük, mintha valódi érzelmi kapcsolat bontakozna ki köztünk.

Bár a földön még soha nem élt ennyi ember, paradox módon soha nem voltunk ennyire magányosak.

A probléma olyan súlyos, hogy Nagy-Britanniában 2018-ban először magányügyi minisztert is kineveztek. Pszichológusként nap mint nap látom, milyen elementárisan vágyunk megtartó és megértő kapcsolatokra, valakire, akivel elmélyülten lehet beszélgetni, akinek fontosak az érzéseink, aki együttérzőn támogat minket a mindennapjainkban, aki nemcsak viszi az érzelmi energiáinkat, de adni is igyekszik.

A mesterséges intelligencia látszólag megoldást jelenthet erre az igényünkre. Ám ne hagyjuk magunkat megtéveszteni. Amit a mesterséges intelligencia nyújt, az nem empátia, az nem egy másik ember idegrendszerében, szívében, zsigereiben megszülető együttérzés.

Az nem agyhullámok szinkronizálódása, nem emlékek felidézésével megvalósuló egymásra hangolódás, hanem algoritmusok által generált reakció. Amikor a gép kedvesen „jó éjszakát” kíván a nap végén, az nem egy másik ember érzelmeiből fakadó gesztus, hanem pusztán előre betáplált minták alapján létrehozott szöveg, érzelmi tartalom nélkül.

Ha tisztában vagyunk a korlátaival, a mesterséges intelligencia jó szolgálatot tehet önismereti utunk során (Fotó: Canva)

Teljes figyelmével

Ahhoz, hogy megértsük, miben rejlik a mesterséges intelligencia vonzereje, érdemes végiggondolni, miként változtatta meg a technológia fejlődése kapcsolattartási szokásainkat. Néhány emberöltővel ezelőtt még hosszú levelekben írtuk le gondolatainkat és érzéseinket, majd türelmesen vártuk, hogy megérkezzen a válasz – napok vagy akár hetek múltán.

A vezetékes telefon elterjedése lerövidítette ezt a várakozást, és lehetővé tette, hogy gyorsabban osszuk meg, ami bennünk van. Aztán megjelentek a mobiltelefonok, és beléptünk az azonnali kapcsolódás korszakába. Ma már mindannyiunk zsebében ott lapul egy eszköz, amellyel bármikor, egy pillanat alatt elérhetünk valakit. Csakhogy mi történik akkor, ha a másik fél nem válaszol? Ha látjuk, hogy elolvasta az üzenetünket, de nem reagál? Vagy ha ugyan felveszi a telefont, de érezzük, hogy nincs kedve beszélgetni?

Ezekre az esetekre kínálhat vonzó alternatívát a mesterséges intelligencia.

Előnye, hogy bármikor elérhető, soha nem fáradt, nem reagál ingerülten, és sosem érzi tehernek a problémáinkat.

Sőt, mindig úgy tűnik, mintha teljes figyelmét nekünk szentelné. A valódi kapcsolatok azonban nem így működnek. Akár barátságról, akár párkapcsolatról van szó, a felek időnként összehangolódnak, máskor pedig eltávolodnak egymástól.

A lelki és testi közelség nem rögzített állapot, hanem folyamatosan változik, hullámzik. Olyan, mint egy tánc, ahol a közeledés és a távolodás váltogatja egymást. Az állandóan rendelkezésre álló mesterséges kapcsolatpótlékok hosszú távon ahhoz vezethetnek, hogy elveszítjük a képességünket az emberi kapcsolatok természetes hullámzásának elfogadására és elviselésére. Ez pedig komoly veszélyt rejt magában.

Mesterséges terapeuták

Az elmúlt évtizedben világszerte meredeken emelkedett azok száma, akik lelki segítséget keresnek. A növekvő igénynek azonban sem az állami egészségügy, sem a magánrendelések nem tudnak maradéktalanul eleget tenni. A hosszú várólisták és a sokak számára megfizethetetlen magánrendelési díjak miatt egyre többen kezdték el a mesterséges intelligenciát használni, amikor pszichés támogatásra van szükségük. De mit adhat nekünk egy ilyen „terapeuta”?