Kedves Dorka, a korábbiakban volt egy cikke a megszakadt kapcsolatokról és az emiatt összetört szívekről, ami elindított a saját édesanyámmal való kapcsolatom „megragasztása” felé. Mostanra elértük, hogy kéthavonta találkozunk, néha beszélünk telefonon is, az unokákkal is tölt időt. Beszélgetünk róla, hogy mit rontottunk el, próbáljuk feltárni a hibáinkat, de még nagyon bátortalanul, tojáshéjon lépkedünk. Van-e esetleg tanácsa, mit tehetünk még ebben a helyzetben, vagy el kellene fogadnom, hogy ennél jobb nem lesz a viszonyunk?
Óriási dolog, ha egy beragadt helyzetből valaki tud a másik irányába lépni, köszönöm, hogy példát mutat nekünk, akik olvashatjuk a levelét. Ahogy egy kapcsolat legtöbbször nem egyetlen alkalom, cselekedet vagy mondat következétben törik meg – még ha a látszat azt mutatja is, legtöbbször vannak előzmények minden érintettben –, úgy a reparálás is tettek ismétlését fogja igényelni. Ezért a ragasztás helyett érdemesebb talán a ragasztgatás szót használnunk.
Fontos lehet, hogy kimondjuk, kinek mi esett rosszul, ellenben ha sokat időzünk a múltban, az nem igazán segíti a kapcsolat újjáépítését. Kutatások mutatják, hogy többre megyünk azzal, ha a figyelmünket a jó élményekre tereljük.
Kapcsolódó: Hat jele annak, hogy eggshell, vagyis tojáshéj szülők neveltek
Beszélgethetünk róluk, és csak úgy is tudtára adhatjuk a másiknak, hogy szeretjük, hogy hiányzik, hogy öröm, ha meglátjuk. Ha eddig nem használtunk melegséget tükröző szavakat, először talán furcsa, kényelmetlen lesz, de érdemes kitartani, huszonharmadszorra már komfortosabban érezzük magunkat.
Máskor nem a szavak alkotnak hidat köztünk – a kapcsolati sérülést a gyógyító kapcsolódások tudják orvosolni. Találkozásainknak ritmust ad, ha együtt sütünk-főzünk, ha közösen visszük a gyerekeket edzésre, vagy érdekes cikkeket, videókat küldözgetünk egymásnak. Így együtt megélt biztonságunk anélkül növekszik, hogy nyomást gyakorolnánk magunkra.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!