Mit tegyünk, ha a mi gyerekünk is „láthatatlan” a közösségében?
Minden osztályközösségben vannak olyan gyerekek, akik csöndes és visszahúzódó természetük miatt a háttérben maradnak. Akikre a hangadó és a problémákkal küzdő diákok mellett már nem marad ideje és figyelme a pedagógusnak. Ők az osztály láthatatlan diákjai. Mit tegyünk, ha a mi gyerekünk is ebbe a csoportba tartozik? Wéber Anikó írása.
Kevés munkát kívánok! – Riport a légimentők bázisáról
Aki életmentésre esküdött fel, annak – mintha beleinjekciózták volna – a vérében van, hogy a bajba jutott emberért mindent meg kell tennie. Nemre, korra, bőrszínre, hovatartozásra való tekintet nélkül, méghozzá gyorsan, pontosan, a legjobb tudása szerint. És a fölesküdöttnek mindegy, hogy egy kórház folyosóján rohan, műtőben görnyed, szirénázó mentőautóban ül, vagy helikopterrel száll. A légimentők bázisán jártunk. Árvai Magdolna riportja.
Tévés kedvenceink: Juhász Árpád
Véletlenül lett tévés, egyszer ugyanis megkérték, hogy ugorjon be egy vetélkedőbe műsorvezetőnek, ő beugrott, és úgy maradt. Gyerekkorában éjszakánként kijárt az erdőbe aludni, de volt, hogy egy hétre eltűnt a Pilisben – egyetlen pokróccal! Legjobban ma is a természetben érzi magát, és időnként visszanézi saját természetfilmjeit. Szegő András interjúja.
