Szülőként nagyon fontos mindenben az egyensúlyt keresnünk, ideértve azt is, hogy mennyire avatkozzunk bele a gyerekünk életébe. Félreértés ne essék, szükség van az iránymutatásra, viszont egy bizonyos ponton hagyni kell, hogy csemeténk kijárja a saját útját. A következő dolgokkal éppen ebben korlátozhatjuk.

A nevében beszélünk

Természetesen mindannyiunkat a legjobb szándék vezérel, amikor mondjuk az iskolaválasztásnál, a nyelvtanárnál vagy éppen az éttermi rendeléskor a gyerekünk nevében beszélünk. És ez teljesen normális is akkor, amikor még annyira kicsi, hogy nem tudja, mi a jó neki. Egy tinédzser esetében azonban nem szerencsés, ha még az ebédjét sem tudja egyedül megrendelni. A kommunikáció kulcsfontosságú az életben, ezért a gyerekünknek hamar meg kell tanítani, hogyan képviselheti az érdekeit, jelezheti tisztán a vágyait, az elképzeléseit. Így válhat belőle sikeres felnőtt.

Túl sokat teszünk érte

Szülőként mindent meg akarunk tenni a gyerekünkért, és fontos is tudnia, hogy nehézség esetén számíthat ránk, de muszáj, hogy létezzen egy képzeletbeli határ, amit nem lépünk át. Persze nem könnyű azt látni, hogy a gyerekünk még az egyszerű feladatokkal, problémákkal is nehezen küzd meg, azonban soha nem lesz önálló, ha átvállaljuk tőle a terheket. Pedig ez nagyon fontos, a rá való nevelést pedig már kis lépésekben is elkezdhetjük. Először engedjük át neki a saját szobájának rendben tartását, majd a háziállatáról is ő gondoskodjon. Ha ezek a dolgok már mennek, idővel jöhetnek a nagyobb lépések is.

Megállás nélkül dicsérjük

A támogató háttér, amelyben elismerjük a gyerek kvalitásait, fontos az önbizalom építésében. De nem járhat a legapróbb tettéért is dicséret – főleg olyanokért, amik magától kellene értetődjenek, mint például az, hogy reggel megágyaz maga után. Ha ugyanis mindenért megjutalmazzuk, úgy fogja érezni, hogy neki bizonyos dolgok alanyi jogon járnak. Holott az életben semmi sem jön magától, keményen meg kell dolgozni a sikerért – ezt pedig éreztessük azzal, hogy csak a jelentős eredményeket jegyezzük meg. Azokat viszont mindenképp.

Nem kritizáljuk

Senki sem tökéletes, építő kritika nélkül pedig a gyerekünk újra és újra ugyanazokat a hibákat fogja elkövetni. Ha valami rosszat csinál, mondjuk meg neki, jelezzük számára, hogy legközelebb javítani tudjon rajta, illetve azt is megtanulja, hogyan lehet kulturáltan közölni a negatív észrevételeket is. Ez ugyanis nagyon fontos lesz a későbbiekben.

Veszekedünk előtte

Minden házasságban előfordulnak heves viták, ám ez ránk, szülőkre, és nem a gyerekünkre tartozik – főleg, ha ő a vita tárgya is. Ezzel ugyanis felesleges stresszt és lelki fájdalmat okozunk neki, aki sok esetben még nem is képes felfogni, hogy min veszekszünk valójában.

Kiabálunk a tanárával, edzőjével

Az előzőhöz hasonló a helyzet akkor is, ha a gyerekünk edzőjéről vagy tanáráról van szó. Sose kiabáljunk előtte azzal a személlyel, aki tanítja vagy bármilyen módon segíti a fejlődését. Ezeket a konfliktusokat a felnőtteknek kell elintézniük (kulturáltan), ne ültessünk ezzel feleslegest szorongást a gyerekbe. Hiszen extrém esetben még azt is eredményezhetjük vele, hogy abbahagyja a sportot, amit épp folytat, illetve kerüli majd a velünk konfliktusba került tanár óráit.

Külön főzünk neki

Hacsak nem szenved valamilyen ételallergiában, ami miatt különleges étrendre van szüksége, ne engedjünk a gyerek által gyakorolt nyomásnak. Ha nem tetszik neki, amit a család számára készítettünk, ne kezdjünk el külön miatta más ételt főzni, hogy boldoggá tegyük. Meg kell tanulnia, hogy az étel nem magától kerül az asztalra, a mi időnk és munkánk van benne, így meg kell becsülnie azt. Esetleg felajánlhatjuk neki, hogy legközelebb, ha külön kívánsága van, szóljon előre vagy segítsen a heti menü megtervezésében, esetleg a főzésben.

Azt hisszük, hogy tökéletes

A rajongásig szeretjük a csemeténket, mindent megtennénk érte, viszont hiba lenne azt hinni, hogy tökéletes. A majomszeretet rengeteget árt a gyereknek, nagyon rossz irányba viheti el a személyiségfejlődését. Tartsuk szem előtt, hogy mindenkinek megvannak a hibái, így a gyerekünknek is. Ilyen szempontból őt is objektíven kell szemlélnünk, és jeleznünk felé, ha valamit rosszul csinál. Mindezt szeretettel tegyük, mi ismerjük őt a legjobban, tudjuk, hogyan érhetünk el nála változást, hogyan mutathatunk irányt neki a leghatékonyabban.

Fotó: Thinkstock

(familyshare.com)

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!