Szokások, amiket érdemes lenne eltanulni a gyerekektől

Még egyszer nem adatik meg a lehetőség, hogy gyerekek legyünk, de ez nem jelenti azt, hogy a kicsik néhány igazán eredményes szokását ne ültethetnénk át a mindennapjainkba. Készen álltok?

anya-lánya-rajz

Játékidő

Ha már a felszabadító érzéseknél tartunk, mikor játszottatok önfeledten utoljára? A gyerekek szinte ösztönösen tudják, hogy a játék a kikapcsolódás fontos része, de felnőttként hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni, pedig egy szórakoztató társasjáték, vagy akár egy memóriafejlesztő kirakó felér egy jógaórával, főleg, ha sokat nevettek közben. A színezőkönyvekről már nem is beszélve.

Az a bizonyos nem

A nem egy hasznos, bár néha igencsak bosszantó kifejezés, amit a kicsik előszeretettel használnak, ha valamit nem szeretnének megenni, felvenni, vagy éppen ha nem akarnak valamivel játszani. A gyerekkorból kinőve azonban a „nem akarom” mintha eltűnne a szókincsünkből: amikor a főnök túlórára fog, vagy amikor a hentes 10 dkg-val többet akar adni mint szeretnénk, sosem mondjuk, hogy nem. Pedig kellene, mert sok feszültségtől megkímélhetnénk magunkat általa.

Kérj, ha kell

Egy gyerek, ha akar valamit, szól. Egy felnőtt, ha szeretne valamit, akkor próbál ilyen-olyan célozgatások által célt érni, pedig az egyenesség sokszor sokkal célravezetőbb. Ne várjátok, hogy mások kitalálják a gondolataitokat, mert senki nem születik egy szuperhős intuitív képességeivel! (Pedig néha milyen jó lenne…)

Hiszti üzemmód

Nem arra gondolunk, hogy a szupermarket kellős közepén hasaljatok le és toporzékoljatok, mert ez semmilyen módon nem lenne kifizetődő – bár kétségtelenül felszabadító lehet. :) Azonban a közeli barátok és családtagok előtt nyugodtan fejezzétek ki, ha valami ellenetekre van, és nincs kedvetek megcsinálni. Felszabadító érzés kiadni az emiatt érzett feszültséget – tudjuk, mert alkalmazzuk.

Az önostorozás mellőzése

Egy szőke, copfos kislány leesik a mászókáról. Megüti magát, elpityeredik egy kicsit, de 10 perc múlva már kutya baja sincs. Nem rója fel magának, hogy ügyetlen volt, nem rágódik akár napokig azon, mit kellett volna másképp csinálnia ahhoz, hogy ne pottyanjon le a játékról. Egyszerűen továbblép. Ti mikor engedtétek meg magatoknak utoljára ezt a luxust? Ha a válasz az, hogy régen, akkor próbáljatok meg így tekinteni a mindennapi nehézségekre. Engedjétek el őket és hagyjátok az önostorozást – ezt szorgosan hajtogatjuk magunknak is -, mert semmilyen pozitív haszna nincs!

Apró örömök

Az a lelkesedés, amit gyerekként magunkénak tudhatunk, egy bizonyos életkor után láthatatlanul felszívódik. Nem állítjuk, hogy felnőttként nem örülünk semminek, de azok az apróságok, amik ifjonti fejjel színtiszta eufóriát váltottak ki, megszokottá válnak. Bizonyos életkor után már nem akkora dolog, ha szivárványt lát az ember, vagy ha olyan rágót kap, amihez matrica is jár, pedig a cél az lenne, hogy ezeket az apró örömöket 30-40-50 évesen is meglássuk és megéljük.

Délutáni szundi

Tegye fel a kezét, aki szívesen sziesztázik délután! Hát igen, ami kölyökként annyira utálatos elfoglaltság volt, az az évek előrehaladtával más megvilágításba kerül. ;) Nem mellesleg kutatások bizonyítják, hogy napi 20-30 perc ebéd utáni lustálkodás fokozza a teljesítményt, éberebbé tesz és hangulatjavító hatással is bír. Ha tehetitek, ne hagyjátok ki!

Segítségért folyamodás

Önállónak lenni nagyszerű dolog, de az ember néha rászorul mások segítségére – ezt meg kell tanulni elismerni. Ha a gyerekek nem félnek a felnőttek segítő jobbjáért nyúlni, akkor nekünk sem kellene, hiszen több az élettapasztalatunk és jól tudjuk, bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy szüksége legyen a támogatásra.

Szöveg: D.A.

Forrás: parents.com

Fotó: Thinkstock

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!