Így nem lettem túl izmos a súlyzós edzésektől – a férfisport egy mítosz

Kultúrtörténeti és anatómiai szösszenet arról, miért nem kell félni az izomtól és az erőtől, és arról, hogy mit tanultam edzőimtől a tökéletes edzésről. Nem csak nőknek!

Amikor elkezdtem kettlebellre járni, több nőismerősöm rémülten kérdezte, hogy „nem félsz, hogy túl izmos leszel”? Na nem mintha nagy sportember lennék, de gyerekkorom óta az életem része az edzés, meglehetősen sokféle műfajt kipróbáltam, így annyira azért képben vagyok, hogy tudjam, mekkora blődséget kérdeztek. Csak nevettem, majd megnyugtattam a kérdezőket, hogy ne aggódjanak, kitartásomat ismerve nem fogok olyan szintekre eljutni, hogy túl izmos legyek. Hiszen ahhoz, hogy az ember izmot építsen, nem elég heti pár alkalommal súlyokat emelgetni. A súlyzós edzést elkötelezetten, intenzíven kell csinálni a fejlődéshez, amihez nemhogy heti két kettlebell edzés, de heti négy sem lenne elegendő. A legtöbb nő, aki ma is azzal hessegeti el a súlyzós edzések gondolatát, hogy „nem akar túl izmos lenni”, valójában csak saját magát csapja be, sőt megfosztja magát attól, hogy edzése igazán hatékony legyen. Ez a hárítás tehát inkább vicces. És miért? Mert ha egy ilyen átlagos súlyzós edzéstől egy nő „túl izmossá” válna, akkor az illető minimum testépítő csoda lenne, akinek biológia tankönyvekben a helye, vagy még inkább a képregényekben, mint földöntúli képességekkel bíró szupernőnek.

A Willendorfi Vénusztól Kate Mossig

A nők és az izom megítélése nemcsak biológiai kérdéseket vet fel – értékpreferenciák éppúgy felbukkannak a kérdésben, mint kulturális beidegződések, ideológiai elköteleződések és a nemekhez kötött sztereotípiák. Az tehát, hogy a társadalmi gyakorlat hogyan viszonyul a női sportolókhoz, sokat elárul arról a társadalomról, amelyben e nők sportolnak. Az izom és a nő azért problémás társadalmunkban, mert mi is a patriarchátus fő üzenete? Hogy egy nő legyen gyenge, se fizikai, se egyéb erőt ne birtokoljon. Az ideális női testről alkotott elképzelés az évezredek során természetesen változott, de az biztos, hogy a telt testalkat sokáig kívánatos volt. A Willendorfi Vénusz teste számunkra már morbidan kövér, míg korában egy kb. elérhetetlen ideál volt, egy termékenység szimbólum. A Rubens által festett testalkat pedig azóta a festő nevét viseli (rubensi idomok), ezeket, a reneszánsz alatt tökéletesnek tartott testeket viszont ma már minimum a plus size kategóriába sorolnánk.

Peter Paul Rubens – A három Grácia (Forrás: Wikipédia)

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Semmi értelme nőies vagy férfias sportokról beszélni.
Ezért nem lehet soha túl izmos egy átlagos nő átlagos edzéssel.
A zsírveszteségnek nincs titka, egyszerű matek és anatómia, vegyük át még egyszer!
Próbáld ki most kedvezményesen!