Nem vagyok híve a nagy, újévi fogadalmaknak. Talán még az iskolás éveimben készítettem egynéhány felszínes listát, aminek már a megírásakor tudtam, hogy egyáltalán nem fogom betartani a pontjait. Nem azért mert nem vagyok kitartó, vagy éppen ne tudnék az elhatározásaim mentén haladni, hanem egyszerűen azért, mert úgy éreztem, nincs szükségem egy új esztendőre ahhoz, hogy […]

Nem vagyok híve a nagy, újévi fogadalmaknak. Talán még az iskolás éveimben készítettem egynéhány felszínes listát, aminek már a megírásakor tudtam, hogy egyáltalán nem fogom betartani a pontjait. Nem azért mert nem vagyok kitartó, vagy éppen ne tudnék az elhatározásaim mentén haladni, hanem egyszerűen azért, mert úgy éreztem, nincs szükségem egy új esztendőre ahhoz, hogy megvalósítsam a kitűzött céljaimat.

A legtöbb ember viszont ilyenkor ígéretet tesz magának. Talán a szilveszter este hatása vagy talán az, hogy ha más is, akkor bizony én is…

„Leszokok a dohányzásról!”

„Jövőre lefogyok”!

„Megtanulok végre rendesen angolul”!

„Egészségesebben fogok élni!”

„Január elsején elkezdek mozogni!”

És még folytathatnánk a sort a végtelenségig…

Szerintem ezek mind olyan dolgok, amikhez nem kell új év, akármelyik hónap akármelyik napján válthatunk, abbahagyhatjuk, elkezdhetjük, megtanulhatjuk. Félek, az újévi fogadalom csupán egy trendi fogalom, amire sok-sok televíziós reklámot és annál is több vásárlásra sarkalló marketingfogást lehet felhúzni. Pedig a fogadalmaknak nem ez lenne a lényege. Nem azért kellene egy-egy dolgon változtatnunk, hogy a külvilágnak megfeleljünk, hanem azért, hogy önmagunknak bizonyítsunk.

Az én életemben például mindig akkor jött el a nagy változás, amikor annak a gondolata megérett a fejemben. Amikor rájöttem arra, hogy tovább kell hogy lépjek, hiszen más, jobb dolgok várnak rám. Ehhez viszont sosem volt elég egy felelőtlen kijelentés – akinek nem inge, ne vegye magára – vagy hirtelen jött elképzelés, annál inkább egy nagy adag elszántság és motiváció. Legutóbb például akkor, amikor elhatároztam, hogy megvalósítom az álmom, és a könyvelésen töltött évek után végre a szenvedélyemet, az írást választom. Ősz volt, amikor – ha úgy tetszik – megfogadtam, most elindulok. Nem tétováztam és nem fordultam vissza. Bíztam, tettem, küzdöttem. És nem számított, hogy december 31. vagy január 1. van-e.

Ebből kiindulva, azt hiszem én idén is azt fogadom meg, hogy nem fogadok meg semmit. Habár, azt hiszem épp most fogadtam meg valamit…

Légrádi Júlia

 

Nyitókép: Thinkstock

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!