Vekerdy Tamás rengeteg hasznos tanáccsal látta el a Nők Lapja olvasóit évtizedeken át. A szülőség leggyakoribb problémái közül sok továbbra sem változott, így tanácsai ma is segíthetik a Nők Lapja olvasóit abban, hogy túljussanak a gyereknevelés nehézségein.

A kisgyerekes szülők – főleg első gyerekkel – mindig könnyen elbizonytalaníthatóak, éppen ezért nem szabad minden idegen véleményére adni. Kicsit hagyni kell, hogy az anyai vagy az apai ösztöneink vigyenek előre bennünket a gyereknevelésben. Vekerdy Tamásnak azért írt levelet egy anyuka 2005-ben, mert elege lett a játszótéren kéretlen kritikákat, tanácsokat osztogató szülőkből:

„Három gyerekem van, és úgy érzem, itt az ideje, hogy elmondjam, mit szenvedtem velük hangos és mindent tudó anyáktól a játszótéren. Én, a férjem szerint, ijedt nyusziként tudom hallgatni, amit erőszakos emberek mondanak nekem. Nem arról van szó, hogy elhinném, de ők úgy látják rajtam, és ez még csak buzdítja őket.

Első kisfiam ma már sportban, matematikában, nyelvekben sikeres, jókedvű gimnazista, sok baráttal, még 16 hónapos korában is csak négykézlábazott, vagyis nem járt, csak mászott, igaz, hogy azt villámsebesen, aztán 3 éves koráig nemigen szólalt meg, vagyis csak két saját gyártmányú szót használt mindenre, de ezzel bámulatosan jól ki tudta magát fejezni.

A lányom, ő a második gyerek, pont fordítva. 9 hónaposán már állt, 12 hónaposán már elindult. Az anyák a kisfiamat körbeállták a homokozóban, és egyrészt sajnálták, másrészt engem faggattak, hogy miért nem vittem még orvoshoz, gyógyszert kellene kapnia, megállt a fejlődése…

Aztán jöttek a logopédus-ajánlatok és a rémtörténetek a későn megszólaló, beszédfejlödésükben elmaradott gyerekekről.

A lányomról viszont azt tudtam meg, hogy aki ilyen korán feláll, elindul és beszél, az koravén lesz, ez a fejlődés abnormálisán korai.

Sőt, mintha arra is céloztak volna 3-4 éves kora körül, mikor hosszú meséket talált ki és mesélt el, és rendkívüli tájékozottságot mutatott a bátyja révén is a világban, hogy ez talán »elmebetegség« előjele is lehet.

A kisebbik fiamat pedig irigynek nevezték, mert 2 és fél éves korában féltékenyen őrizte és nem adta kölcsön a játékait. Erről meg én olvastam akkor már, hogy ez természetes, és így némileg fel voltam vértezve a »gonosz és irigy ember lesz, ha nem csinálsz valamit« kezdetű jóslatokkal és tanácsokkal szemben.

Kapcsolódó: Léteznek elrontott gyerekek? 

Később, amikor a gyerekek nagyobbak lettek, már csak külső szemlélője voltam ezeknek a játszótéri játszmáknak, de a pellengérre állított anyákkal és gyerekekkel együtt, még akkor is szorongtam. Persze: voltak jó élményeim is, kaptam jó tanácsot is, különösen, amíg egész kicsik voltak a gyerekek, és azt is tapasztaltam, hogy elég egy ilyen »kritikus« anya jelenléte, hogy megrontsa az egész játszótér hangulatát, viszont, ha nincs ilyen, akkor egész békésen is telhetnek a napok.

Most viszont az unokahúgom jött hozzám kétségbeesve, hasonló panaszokkal, és ez indított az írásra.

Hogyan lehetne megvédeni ettől a kiszolgáltatott fiatal mamákat,

és mi viheti erre a másik anyát, hogy így ijesztgesse és fenyegesse anyatársát?”

Egyik szülőnek sem hiányzik az a plus stressz, hogy még a kritizálós szülőket is kezelje (Fotó: Getty Images)

Az ítélkező szülők is szoronganak – Vekerdy Tamás válasza

Az így ítélkező – ilyen tanácsokat osztogató – játszótéri anyák általában saját szorongásukat, bizonytalanságérzésüket csökkentik, próbálják csökkenteni ezekkel a „támadásokkal”.

Az anyai szorongás természetes. Jó-e, ahogy csinálom? Rendben van-e a gyerekem?

Pontosan betartja-e az itt-ott olvasott, hallott időpontokat, fejlődési szakaszokat? Ha nálam – ha az én gyerekemnél – ez így volt, akkor csak ez lehet a jó (mondatja a szorongás elhárítása), és akkor a másik, az rossz. Hogy a gyermeki személyiség és fejlődése igen sokféle lehet, nagy egyéni különbségekkel, amelyek semmit nem jelentenek a képességek, a tehetség, a jövő alakulása szempontjából, ezt nehéz elfogadni.

De tudnunk kell: mindegy, hogy a második életév lezárultáig a gyerek mikor indul el biztonságosan, mindegy, hogy a harmadik életévig mikor szólal meg… Az egyéves korban „beszélőket” talán csak az édesanyjuk érti (és esetleg ő is csak a szituációból), a hároméves korbanmegszólalók viszont hamarosan mondatokban beszélnek, és néhány hónap múlva ugyanott tartanak, mint a korai beszélők!

Ami pedig a rémtörténeteket illeti: az az igazság, hogy a szorongás, az anyai szorongás és a félelem az, ami árt a gyereknek, és tapasztalhatjuk, hogy a valamiért magukkal, körülményeikkel vagy gyerekükkel elégedetlen anyák (mondjuk irigységükben) a jobb helyzetű, nyugodtabb anyában is megpróbálnak szorongást, elégedetlenséget kelteni.

Persze, minden ilyen állítás mögött lehet egy morzsája a realitásnak – általában a félreértett vagy rosszul értelmezett realitásnak.

Korai gyermeki teljesítmények néha tartósan megmutatkozó fokozott képességeket jeleznek, máskor egyszerűen „elmúlik” ez a rendkívüliség, és tényleg előfordulhat az is, hogy kiugró teljesítmények után pszichés zavar jelentkezik. Igen, jó ha tudjuk, hogy a kisgyerekkori én-határok kialakulását jelzi a kisgyerekkori „irigység” – a játékszereim is én vagyok –, és nem az irigy felnőttet vetíti előre.

A Nők Lapja 2005/15-öss lapszámában Vekerdy Tamás azt tanácsolja, ne hagyjuk magunkat befolyásolni a játszótéri kritikák által. (Fotó: Nők Lapja archívum)

Igen, volt időszak (például a hatvanas években), amikor gyógyszert javasoltak egyesek, ha a gyerek nem állt fel, nem indult el az általuk elképzelt időben, még messze kétéves kora előtt. (Ez a gyakorlat teljes tévedésnek bizonyult.)

Az ilyen dolgok „tudása” tehát véd az ijesztgetések ellen, de persze nem teljes védelem. Ha egy gyerek „beteg”, ha valódi fejlődési problémái vannak – ez roppant határozott formában mutatkozik meg. Ha mi nyugodtak vagyunk és a gyerekünk jól érzi magát – a mi nyugalmunk erejétől is táplálva – a világban, akkor értékükön fogjuk mérni ezeket a játszótéri ijesztgetéseket, nem rémülünk meg, és igazunk lesz.

Kapcsolódó: Nem csak az idegenek ítélkezhetnek – Vekerdy Tamás véleménye a túl kritikus apákról

Forrás: Nők Lapja 2005/15.
Kiemelt kép: Getty Images