Nem titok, hogy mi, a Nők Lapjánál, épp olyan megszállottan rajongunk a régi hétköznapokat bemutató történetekért, mint – felmérések tanúsága szerint – olvasóink. Korábban közöltünk néhány tippet a századforduló háztartási és szakácskönyveiből; bemutattuk a 20. század elejének szexszimbólumát; még régebbre visszanyúlva, a 19. század különös ismerkedési technikáit is összegyűjtöttük. És persze külön könyvet lehetne megtölteni a Sisi életét és korát bemutató cikkeinkkel.

Ezúttal egy régi szerelmes leveleket és levelezőlapokat bemutató cikket hoztunk el a Nők Lapja archívumából. Figyelem! Az írás végén helytelenül szerepel a forrásmegjelölés, az az album ugyanis, amelyből az idézetek származnak, Szerelem régi képes levelezőlapokon címen jelent meg. Szerkesztője valóban Karácsonyi Gréta, és néhány példányban ma is elérhető az interneten és antikváriumokban.

Nők Lapja 1995/2: Szenvedélyes üzenetek

„Drága Annuska! Ne haragudjon, hogy ezzel a kis levéllel zavarom, de szívem szerint be kell vallanom, én magába halálosan szerelmes vagyok, mindjárt az első látástól kezdve. De ha maga úgy gondolja, hogy én magát nem érdemlem meg, akkor tépje szét és tapossa sárba ezt a szívből szóló kis levelet. További barátságba: Sanyi”

Ki gondolta volna 1869-ben, amikor a világon elsőként az Osztrák-Magyar Monarchiában megjelent az első postai levelezőlap, hogy nem kell hozzá egy emberöltő, és az erkölcsös századelőn már intim, szerelmes üzenetek közvetítője lesz a praktikus postkarte.

Nők Lapja 1995/2. (Forrás: Nők Lapja archívum)

Egy dráma, egy költemény – tenyérnyi lapon! Persze, hogy giccses, persze, hogy idilli, persze, hogy olcsó. Mégis, hogy szeretjük! Mert üzenet ez is – lélektől lélekig. Megmosolyogtató, feledhető, játékos üzenet. Vagy halálosan komoly.

Kapcsolódó: Néhány régi, ünnepi képeslap

Hogy kik írták ezeket az üzeneteket? Urak és hölgyek, varrólányok és ügyvédbojtárok, bolti kisasszonyok és házaló ügynökök, Krúdy vidéki kupece, „aki a falusi barchentszoknyák unalmából menekedik Pestre az új női élményékért, míg bizonyos cimboráskodással susog a fölényes pesti fiatalemberhez, aki meg a nedveden, lázszáraz és hideg szenvedélyességű zsúrkisasszonyok elől a Nagymező utcában keresi azokat a lihegéseket és jajokat, kacajokat, amelyekről a költők műveiben olvasott.”

És írják a képeslapot „vidéki pesztonkák és bodros szobaleányok, kik még csak a tegnap folyamán lettek az utca primadonnái. Némelyik leány körülbelül minden hónapban megmérgezi magát, megírja ugyanazon búcsúlevelet háziasszonyához, valamint a bizonyos férfihoz, akit halála okozójának tart, csak éppen a férfinév változik a levélben, olykor Bélának, máskor Ferinek hívják őt; ő, milyen régen volt, amikor még értem is meghalni akartak a nők!” – írja Krúdy…

„csak egy volt, egy Főherceg Sándor utcai szegény kis komorna, akinek valóban sikerült értem meghalnia, mert a mentők állomása messzire esik a Józsefvárostól…”

Hát ugye, hogy halálos.
S.E.
(A képeslapok a budaörsi Kósa Pál gyűjteményéből valók, melyből nagyszerű kiállítás volt látható a múlt év őszén a Legújabb Kori Történeti Múzeumban. Ezzel egy időben Karácsonyi Gréta szerkesztésében egy album is megjelent, Szerelem régi képeslapokon címmel.)
Nők Lapja 1995/2. (Forrás: Nők Lapja archívum)
Kiemelt kép: Getty Images

Megjelent a Nők Lapja 75 évkönyv bookazine! A linkre kattintva meg is rendelheted!