Bálint György 1982-ben indult legendás cikksorozata a Nők Lapja archívumából.

Lassan vége a nyárnak, a vakációnak, és igen sok levelet hoz a postás, sokféle kérdéssel. Az egyik levélírómnak a szépen termő cseresznyefája pusztult ki, a másiknak az uborkavetése ment tönkre, a harmadik termosztetőben növekvő csöppnyi fenyőcsemetéjét félti a jövőtől.

Azt hiszem, nem kell bizonygatnom, hogy mennyire örülök a kérdéseknek és a belőlük kisejlő bizalomnak. Csak az a baj. hogy magam sem tudok mindig „egyedül üdvözítő” tanáccsal szolgálni. Olykor egyszerűen azért, mert nem ismerem kellő részletességgel a körülményeket, máskor azért, mert nincs elfogadható megoldás. Mit válaszoljak például annak a kedves levélírónak, aki azt panaszolja, hogy a szomszédja valami mérges szert öntöz át a kerítésen és emiatt elpusztulnak olvasónk szeretett virágai. Menjen a tanácshoz? Jelentse fel a szomszédját? Szerezzen örökös ellenséget? Netán tűrje el a szomszéd esztelen gonoszságát? Vagy — és ez volna az egyetlen helyes változat — próbáljanak meg egymással szót érteni, félretenni a régi sérelmeket és ezentúl békességben élni.

Azután az is előfordul, hogy a

természet csúfoskodik velünk

Ezzel kapcsolatban szeretném felhívni a figyelmedet A. Bloch: Murphy törvénykönyve, avagy miért romlik el minden című könyvére, amelyet én is nagyokat derülve olvastam el. Ha kezedbe akad, föltétlenül nézd át. A kertészkedés egyik törvénye például így szól: „Abból terem a legtöbb, amire a legkevésbé van szükséged.”

A kertészkedés területéről egész sor Murphy-törvény megalkotására kínálkozik lehetőség. Ezek közül csak egynek az előzményét szeretném veled megosztani: évekig vágytam arra, hogy legyen a kertemben egy ökörfarkkóróm, elegánsabb nevén: királyné gyertyája (Verbascüm phlomoides). Igen ám, de ennek a növénynek se a magja, se a palántája nem kapható a kereskedelemben. A tihanyi-félsziget természetvédelmi területén díszük — de csak nem sértem meg a természetvédelmi törvényt azzal, hogy kiások egyet. Aztán egyszer csak a kert évelőágyában megjelent egy ökörfarkkóró magonc (még szerencse, hogy nem kapáltam ki!), azóta is rendszeresen virágzik, elszórja magjait és hol itt, hol ott neveli ki hatalmas, kétméteres, roppant dekoratív, citromsárga virágfüzérét.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!