Bizonyára emlékeznek még Olvasóink április-május fordulóján meghirdetett kezdeményezésünkre. Önök sok százan beszálltak a játékba. Mi, a szerkesztőség, a közvetítésen túl legfeljebb csak szurkolhattunk. Minden Önökön múlt. Egy találkozásnak azért munkatársunk is részese volt.
Így kezdődőit
Május végén a cserevakációs jelentkezések között megjelent a budapesti Simái házaspáré is: falusi környezetben szeretnék nyaraltatni 15 éves fiukat, s szeretnék, ha ez idő alatt a fiú részt vehetne a hagyományos állattartó munkában. Cserébe hasonló korú fiút látnának vendégül, akivel megismertetnék Budapest nevezetességeit…
Néhány nap múlva levelet kaptak a Tiszaadonyban élő Rakács családtól:
„Hirdetésük a mi elképzelésünkkel megegyezik. Szívesen vennénk, ha ez a lehetőség megvalósulna. Magam a helyi tiszai átkelőkompon révészként dolgozom. Kiegészítésként birkákat tartunk. A feleségem háztartásbeli, van egy középiskolás lányunk. A cserepartner 14 éves, a nyolcadik osztályt most befejező fiunk, Attila. Az állattenyésztésben való munka csak kiszolgálásból – őrzés, etetés, itatás stb. – állna. Tipikus falusi, de kulturált körülmények között tölthetné fiuk az egy-két hetet… Ha a leírtak alapján minket választanak, örömmel vesszük… ”
