Mit mondjunk a gyereknek, ha meghal a szeretett nagyszülő? Vekerdy Tamás örök érvényű tanácsai a Nők Lapja archívumából.

Vekerdy Tamás: Nagyapa meghal, Nők Lapja, 1992/19.

Gergő nagyon szereti a nagyapját.
Gergő két és fél éves.
Nagyapja nem lakik náluk, de gyakran van Gergőéknél, sokszor vigyáz Gergőre esténként – és olyan­kor ott is alszik.
Még papucsa is van itt és fürdő­köpenye.
A papucs kinn áll az előszobában a fogas alatt, és Gergő gyakran felveszi, mikor nagyapa nincs itt – és a hatalmas papucsban slattyog fel és alá az előszobában és közben azt mondogatja:
– Nagy-a-pa! Nagy-a-pa…

Nagyapa most már egy idő óta nem volt Gergőéknél.
Beteg.
Kórházban van.
Mi az hogy kórház?
Gergő mamája megmagyarázza:
– A kórház az egy nagy ház, és ott a nagypapát meggyógyítják… 
– Injekciót is kap? – kérdezi Gergő.
(Szüleit utánozva injekciónak mondja az injekciót és nem szurinak. Gergő soha nem használ gye­reknyelvet.)
– Igen, lehet; lehet, hogy kap… – mondja a mamája elgondolkozva.
Hm. Úgy látszik, ez a kórház egy kicsit félelmetes hely.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 500 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Próbáld ki most kedvezményesen!