Az éjszakás nővérek mázsákat emelgetnek és az életünket őrzik. De mi marad évtizedek után a lendületükből?

A világ éppen a kórházakat figyeli szorongva: a járványban hirtelen mindenki megértette, mennyire nem mindegy, mit bírnak még ki az egészségügyi dolgozók. Esténként megtapsoljuk őket és hősökként emlegetjük őket – jogosan. A jelenlegi helyzet viszont napnál világosabban megmutatja, hova vezet, ha a mindenkori döntéshozók nem fejlesztik az egészségügyet. Sulyok Katalin 1984-ben készített riportot a Nők Lapjának az éjszakás nővérekről, amelyben már határozottan megjelenik a nővérhiány problematikája, és érinti az hálapénz kérdését is. Nővérnek, ápolónak lenni hivatás, írja, és ezt állapítjuk meg napjainkban is. De mit ér a magasztos kifejezés, ha mindössze azt próbáljuk elfedni vele, hogy nagy felelősséggel járó, kimerítő és rengeteg munkát kell végezni szinte éhbérért?

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő most csak 300 forintért!
Ízelítő a cikk tartalmából
Hány mázsát kellett felemelnie egy csecsemős nővérnek?
Miért vállalták inkább az éjszakás műszakot?
Mi köze volt a cipőnek a nővér rutinjához?
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 300 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta.