A Nők Lapja Psziché aktuális számának személyiségzavarokról szóló írására reflektálva olyan karaktereket kerestünk, akik mind valamilyen mentális problémával néznek szembe. A leírt tényeket picit árnyalja, ha vizuálisan is tudjátok őket valamihez kötni, sőt így talán picit jobban meg lehet érteni az egyes zavarokat.

Jasmine, a szélsőséges

Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy az ember megállapítsa, a Blue Jasmine (Cate Blanchett) címszereplője labilis – gondja van az exférjével, a testvérével, sőt, a sógorával is. Ahhoz viszont nem árt némi háttértudás, hogy az általa mutatott viselkedésjegyek alapján a betegségét meg lehessen határozni. Segítünk egy kicsit: Jasmine szélsőséges hangulatingadozásai, kapcsolatainak és énképének instabilitása – legjobban ezt tükrözi a film mondanivalója –, valamint depresszióra való hajlama a borderline személyiségzavar képét festik le. A betegséget először Adolf Stern nevezte meg, és érdekessége, hogy nőknél háromszor gyakoribb az előfordulása, mint férfiaknál.

Jack vagy Tyler? A kettős személyiség

A Harcosok klubjának történetét végigkövetve a legtöbben azt a következtetést vonják le, hogy Jack (Edward Norton), a főszereplő skizofréniában szenved. Ez azonban nem igaz. Bár valóban úgy tűnhet, hogy egy tudathasadásos személyiséggel van dolgunk, a disszociatív személyiségzavar ennél összetettebb. A betegnek ugyanis két vagy több elkülönült személyisége is lehet, melyek mind saját névvel és emlékezettel rendelkeznek, akárcsak Jack és Tyler (Brad Pitt) esetében, akiket szinte végig két külön személyiségnek gondol a néző. Sajnos ezt a betegséget csak hosszas terápiával lehet tünetmentessé tenni.

Rosalyn Rosenfeld és a hisztis önzőség

Első pillantásra Jennifer Lawrence karaktere az Amerikai botrányban nem több egy figyelemhiányos, hisztérikus nőnél, de ez csak töredéke a hisztrionikus személyiségzavarnak. Az olyan emberek, mint Rosalyn Rosenfeld figurája is felszínesek, eltúlzott, teátrális viselkedéssel reagálnak mindenre, sértődékenyek és állandóan az elismerést, mások figyelmének megszerzését keresik, anélkül, hogy ők maguk odafigyelnének akárkire. Ez ugyan nem hasonlítható össze egy disszociatív személyiséggel, viszont a mindennapokban, az emberi kapcsolatok kialakításában igenis gondot okozhat.

Dorian Grey=nárcizmus

Dorian Gray (Ben Barnes) önnön szépsége és fiatalsága megőrzése érdekében még arra is hajlandó, hogy a lelkét eladja az ördögnek. A férfi, aki nem tud betelni saját látványával az egocentrizmus mintapéldánya. Ez a fajta énközpontúság azonban túl megy a józan ész határain, a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők ugyanis tényleg nem vesznek senkit figyelembe, ugyanakkor önmagukra mindenekfelett állóként tekintenek. A betegek mindent magukénak szeretnének tudni, pont ezért nem tudnak “normális” kapcsolatokat sem létesíteni, hiszen sosem lesz olyan, akit önmaguk elé helyeznének – akárcsak Dorian.

Pat Solitanóval fent és lent

Patet (Bradley Cooper) több hónapos rehabilitáció után kiengedik a pszichiátriáról, ugyanis bipoláris zavarban, vagy a köznyelvben ismertebb nevén, mániás depresszióban szenved. A Napos oldal karakterén keresztül jól láthatjuk, hogy itt nem pusztán hangulatingadozásról, jókedvről és levertségről van szó, hanem olyan szélsőséges változásokról – lásd, amikor nem tetszik neki egy könyv és emiatt az éjszaka közepén hangosan ráront a szüleire –, amelyek hosszú ideig is elhúzódhatnak. A dolog veszélye, hogy a rosszabb periódusokat tulajdonképpen bármi kiválthatja, akárcsak a filmben, ahol felesége hűtlensége miatt hanyatlik a férfi állapota.

https://www.youtube.com/watch?v=tFvMk983Il8

Tom Ripley, a megnyerően manipulatív

Tom Ripley (Matt Damon) azt állítva, hogy a felső tízezerhez tartozik, Olaszországba megy, hogy pénzjutalom fejében visszahozza egy milliomos tékozló fiát. Ám odaérve másképp dönt, és ahelyett, hogy teljesítené a rá szabott feladatot, inkább élvezi a luxust, mi több, bármit megtenne azért, hogy ezt az életformát a jövőben is fenntartsa. Ez a két mondat mindent elmond az antiszociális személyiségzavarról: a betegségben szenvedők simulékonyak, szégyenérzet nélkül hazudnak, képesek parazita módjára rátelepedni másokra, emellett pedig általában érzelmileg teljesen sivárak, akárcsak A tehetséges Mr. Ripley főszereplője, aki a manipuláció mestere. Rámenős erőszakosságukat sokkal jobban megszenvedik az „áldozataik” mint ők maguk, ezért fontos a betegségre mielőtt fényt deríteni.

A személyiségzavarokról bővebben olvashattok a Nők Lapja Psziché 2017/2. számában!

Szöveg: D.A.

Fotó: IMDb

Ez is érdekelhet