Nem olyan lett, amilyennek szerettétek volna, és emiatt csalódottságot éreztek? A leggyakrabban felmerülő kérdések tisztázásában segít szakértőnk.

Girl sitting in corner facing wall

Erőfeszítés kontra eredmény

„Azzal, hogy mi hogyan kezeljük a kudarcot – kétségbeesünk, kiborulunk, dühöngünk, másokat teszünk felelőssé –, mintát adunk a gyerekünk számára is, hogy ő hogyan reagáljon hasonló helyzetekben. Érdemes mérlegelni: tényleg rossz az a bizonyítvány? Mást jelent egy osztályzat egy erősebb iskolában vagy egy szigorúbb tanárnál egy olyan tantárgyból, ami a gyereket nem érdekli, ami nehezen megy neki. Fontos, hogy mindig saját magához hasonlítsuk. A kutatások is azt igazolják, hogy a teljesítményben az erőfeszítést, nem pedig az eredményt tanácsos díjazni, különben óhatatlanul gátoljuk őt abban, hogy nekiveselkedjen nagyobb próbatételeknek, hiszen nem szeretné kockáztatni az okos gyerek címkét.”

A büntetésnél célravezetőbb a jutalmazás

„Természetesen az lenne a legjobb, ha a gyerek örömből tanulna, és az is igaz: a külső motiváció gyengíti a belsőt. De tény, hogy nem minden esetben reális, hogy önmagában a tudás elsajátítása jelentse a jutalmat. Ilyenkor a rövid távú célok kisebb jutalmazással segíthetnek. A legrosszabb, amit tehetünk, ha büntetésképpen megvonjuk tőle az örömforrásait, hiszen ő azokkal töltekezik a tanuláshoz, ha teljesen eltiltjuk, még rosszabbul fog teljesíteni. Különösen igaz ez a sportra, ami elengedhetetlen feltöltődés a gyerek számára. Ha ezeket a tevékenységeket elvesszük, azzal csak magunk alatt vágjuk a fát. Nincs értelme az üres fenyegetőzéseknek sem, mint például az »Egész nyáron ki sem teheted a lábad a lakásból!«, vagy az »Elfelejtheted a mozizást!« kijelentéseknek. Ezekkel csak a szavahihetőségünket ássuk alá.”

Mit él meg a szülő?

„Ahogy mindnyájunkra, a szülőkre is jellemző a társas összehasonlítás, gyermeküket gyakran osztálytársakhoz és más gyerekekhez hasonlítják. Ráadásul mindenki szeretne megfelelni a »jó szülő« kritériumának. Így a rossz év végi bizonyítványra, egy becsúszott egyesre visszacsatolásként tekinthetnek, mellyel az iskola, a társadalom őket is minősítette. Úgy érezhetik, arról is visszajelzést kaptak, szülőként hogyan funkcionálnak, vagyis korántsem kizárólag a gyerekről és az ő tanulmányairól szól a történet. Fontos, hogy saját szorongásainkat külön tudjuk választani a gyerekünk vélt vagy valós nehézségeitől. Célszerű önvizsgálatot tartani: mi az, ami a gyerekről szól, és mi az, ami rólam.”

Még több jó tanáccsal szolgál Gyarmati Zsuzsa iskolapszichológus a Nők Lapja Psziché 2016/4. számának 90-91. oldalán.

Szöveg: Váradi Krisztina

Fotó: Thinkstock

Tudtad, hogy a legtöbb cikkünk fizetőkapu mögött van?

Regisztrálj, és nézz meg
5 előfizetői tartalmat
ingyen!