Seprűnyélen vagy lóvá tett férfi hátán – így indultak a magyar boszorkányok a Gellért-hegyre az ördögökkel mulatozni. Legalábbis ezt vallották a perbe fogott nők a kínzóiknak. De miért pont a Gellért-hegyre?

Tíz perc alatt a Gellért-téri villamosmegállótól a Szabadság-szobor lábához? Így jár, aki nem indult el időben. Persze felfele menet inkább arra ügyelek, el ne vétsem a lépést, igazán nem hiányozna, hogy eséssel indítsam az estét. Hiszen a Szabadság-szobornál gyülekező kis csoporttal a boszorkányok nyomában barangoljuk be a Gellért-hegyet, ígéri a sétát szervező Virág Zsuzsanna és Pőthe Attila, a Barangoló Baráti Kört működtető két idegenvezető. És bevallom, nálam működött a boszorkányos csali, mert a téma régóta érdekel. Ráadásul ez az első ilyen budapesti sétám, mert bár többel szemeztem, valahogy sosem jutottam el. Nagy várakozásokkal indultam hát neki, és végül elég vegyes benyomásokkal köszöntem el.
A csoportban olyan tízen lehettünk, főleg nők, el is csúszott pár jobb-rosszabb poén a boszikról. Kaptunk egy-egy kis nyakba akasztható adóvevőt, és korábban e-mailben kérték, hogy ha van fülhallgatónk, hozzuk – akinek nincs, kap egy bontatlan újat. Logikus, így nekik nem kell kiabálniuk, és mi is mindent hallunk jól. Amit még hoznunk kellett, az az elemlámpa, mert a séta a naplementében indult és a csillagos ég alatt, majd’ két órával később ért véget: a hegyet behálózó ösvényeken a Citadellától a Filozófusok Kertjét érintve az egykori Uránia csillagvizsgálóig jutottunk. Kicsit reméltem, hogy nem lesz része a sétának valamiféle boszorkányos ijesztegetés a sötétben, de szerencsére ezt a feladott labdát kihagyták, maradtak a jó öreg legendák és tények.

Már a kelták rájöttek, hogy ez egy jó hely

A Gellért-hegyet éles kanyarral megkerülő Duna nemcsak festői látvány, hanem évezredek óta kifejezetten praktikus szempontoknak is megfelelt. Az egyik, hogy olyan keskeny itt a folyó, hogy könnyebb volt átkelni rajta, emellett a hegy kiválóan védhető volt. Erre már a Buda környékén és a mai Fejér megye területén élő illír-kelta törzs, az eraviszkuszok is rájöttek valamikor az i.e. 4. században, és sánccal körbekerített települést, oppidumot építettek a hegy déli oldalán. Ennek a maradványai sokáig láthatóak voltak, jórészt akkor semmisültek meg, amikor a 1854-ben ráépítették a Citadellát. Az illír-keltákat aztán a hódító rómaiak telepítették Aquincumba éppen azért, mert túl jól védhető az a hegytető.

A hegy nevében a története

Nagyot ugrunk az időben, hiszen a legenda szerint itt halt meg Gellért püspök 1046-ban. A velencei származású bencés szerzetes a Szentföldre tartott, amikor találkozott az akkori pannonhalmi apáttal, aki meggyőzte, hogy jöjjön Magyarországra, hiszen hittérítőként és az egyház megszervezésében nagy szükség lenne rá. Végül Gellért lett a trónörökös Imre herceg nevelője is. Az I. István halála utáni örökösödési harc Gellértet aktív politizálásra késztette, például csatlakozott azokhoz, akik visszahívták az országba Vazul száműzött fiait. A hírhedt eset akkor történt, mikor Endre herceg, a későbbi I. András üdvözlésére sietett. A legenda szerint éppen a rév felé igyekezett, hogy átkeljen a folyón, amikor a pogány lázadó magyarok elfogták, és vagy szöges hordóban, vagy taligán, de a hegyről lökték a halálba. Bár vannak, akik megkérdőjelezik, valóban így és itt történt-e mindez, a 15. századtól már Szent Gellért-hegyként is emlegetik.

Szent Gellért-szobor (Fotó: Nagy Tamás/nőklapja.hu)

Mert a hegynek egyébként sokféle neve volt: Kelen-hegy vagy Pesti-hegy az Árpád-korban, a későbbi német telepesek pedig már Blocksbergnek hívják. Utóbbira több magyarázat is lehet. Az elfogadott verzió szerint a németek a palánkvár miatt nevezték így, amit még a törökök építettek a hegytetőre. Mások szerint a Dunába omló szikla formája ihlette ezt a nevet. Van viszont olyan feltételezés is, hogy a Harz hegység környékéről ideköltözött németeket az otthoni Brocken-hegyre emlékeztette, ami hajdan pogány szertartások színhelye volt. A negyedik magyarázat már egészen közel visz minket azokhoz a bizonyos boszorkányokhoz.

A nagy európai boszorkányperek idején Blocksberg egy fiktív sziget neve volt, ahol állítólag a Sátán a boszorkányszombatokat ülte az udvartartásával.

A Blocksberg tehát tulajdonképpen egy boszorkányhegy, és ez pont az, aminek a magyarországi boszorkányperek idején a Gellért-hegyet tartották.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Mi indította el a nagy európai boszorkánypereket?
Hogyan kapcsolódott össze a boszorkányság a nőgyűlölethez?
Mit vallottak a magyar boszorkányok a Gellért-hegyről?
Próbáld ki most kedvezményesen!