Kirándulás a repkedő boszorkányok, keménykezű várúrnők és négyszáz éves unikornisok földjén

Bevettük a regéci várat, ahol II. Rákóczi Ferenc fejedelem gyerekeskedett és ahol több száz éves kincsek és ismeretlen legendák kerülnek elő.

A regéci vár, ez a Zempléni-hegység nyugati részén, gyönyörű természeti környezetben a látogató fölé magasodó romjaiban is pompás, egykori erődítmény és palota leginkább arról ismert, hogy Zrínyi Ilona az 1670-es években ide vonult vissza az egyéves II. Rákóczi Ferenccel, aki körülbelül 5-6 éves koráig itt nevelkedett, sőt, egyes feljegyzések szerint itt is tanult meg latinul. A vár története azonban az 1300-as évekig, az Árpád-korig nyúlik vissza és 5-600 éven keresztül, királyok – köztük Nagy Lajos király –, grófok és fejedelmek, várurak és keménykezű úrnők, valamint személyzetük és hozzájuk kapcsolódó mitikus történetek népesítették be a várat.

A boszorkány, aki nevetve repült el a vártömlöcből

A legizgalmasabb mind közül Doleszné Pankó, egy – a korabeli bíróság által is – boszorkának minősített nő története. Az özvegyasszony a 17. században több alkalommal is raboskodott a vár tömlöcében, pere az alig ismert magyar boszorkányperek egyike, ezért az ő története, a hozzá kapcsolódó legenda és a periratok együtt adhatják a regéci vár egyik legizgalmasabb, mindeddig kiaknázatlan turisztikai lehetőségét. (A jelenleg zajló helyreállítási munkák kézzel fogható érdekességeiről is lesz szó később.)
Ez a Pankó a regéci bíró felesége volt, és nemcsak hogy máshonnan származott, még önálló kereskedelmi tevékenységet is folytatott: borkiméréssel foglalkozott.

Mint ismeretes, az önálló, az átlagostól eltérő, a férj és a közösség szigorú felügyelete alá nem tartozó, valamilyen szempontból periferikus helyzetben lévő vagy normaszegő nők sokszor voltak a boszorkányüldözések célpontjai, ám Pankó nem tiltakozott a szerep ellen.

Sőt, egyszer azt is megjegyezte, hogy van még nála is nagyobb boszorkány – tudom meg Berényi Marianntól, a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) kommunikációs igazgatójától. A periratokban szereplő tanúvallomások szerint Pankó boszorka csúnyán beszélt, hangosan csattogtatta a fogait, baglyok huhogtak az ablaka alatt és szüzek hajszálával varrta össze a békák szemét. Jegyezzük is meg, hogy a hajszál olyan menyecskétől származott, aki egyszer kikezdett az öreg bíróval – ezt már az MNM helyszíni rekonstrukcióját vezető régésztől, Pető Zsuzsától tudom meg, aki azt is elárulja, hogy Doleszné Pankó egyszer bilincsbe verve leugrott a vár fokáról és több korabeli szemtanú állítja, hogy nevetve elrepült. Ebben az időben szökött el a vár tömlöcéből Koháry István, egykori füleki várkapitány is – a ránk maradt peres iratok Doleszné részvételét is erősen feltételezték az ügyben.

A vár foka ahonnan Doleszné Pankó leugrott, majd nevetve elrepült. (Fotó: Nagy Tamás/nőklapja.hu)

Zrínyi Ilona és a verekedős feleségek

Az, hogy csúnya beszédért tömlöc járt, korántsem meglepő Zrínyi Ilona várrendtartását ismerve. Az 1678-ból ránk marad szabálygyűjteménye többek között rögzíti, hogy például, akit szitkozódáson kapnak, egy forintot fizet vagy 12 botütést kap. Aki felmászik a várfalra, annak pedig egyenesen fejét veszik. Meglehetősen a begyében lehettek a várúrnőnek a prostituáltak is: „Holmi fosos kurvákat be ne bocsássanak a várba, hanem az ki méltó az illendő személyeket.” A következő pontból pedig az derül ki, hogy erre talán nem csupán egészségügyi okokból, de a várban élő asszonyok magaviseletét szabályozandó is szükség lehetett:

„A darabontok felesége magukat a várban megbecsüljék, ne szitkozódjanak egymás közt, ne verekedjenek a várban az asszonyok. Akit rajtakapnak, a kapu között tizenkettőt üssenek rá; ha makacs, ki kell űzni a várból.”

Az I. Rákóczi Ferenc első, valamint Thököly Imre, a Habsburg-ellenes kuruc felkelés egyik vezéralakjának feleségeként és Munkács várának hősies védőjeként ismert Zrínyi Ilona hányattatott életének regéci szakaszát a nyugodt visszavonulás időszakaként szokták jellemezni. Regéci várrendtartása mégis azt mutatja, hogy a vár – ekkor már inkább palota – keménykezű vezetője lehetett (ne feledjük, hogy egy egyéves gyerekkel és anyósával, Báthory Zsófiával az oldalán), amire egy ekkora uradalomnak szüksége is lehetett. A kezdetben főként erődítményként funkcionáló palota ugyanis erre az időszakra rendes uradalommá nőtte ki magát, gazdasági épületekkel, lakóházakkal, kápolnával és a korra jellemző főúri földszerzés gyakorlatát ismerve, tisztes hadsereggel. Földet ugyanis csak úgy lehetett szerezni, ha bevették azt. (A Báthoryak, Zrínyik és Rákócziak ez idő tájt az Esterházyakkal álltak hadban.)
Regéc legfényesebb időszakát a Rákóczi-család két nagyasszonya, Báthory Zsófia és Zrínyi Ilona alatt élte, de fényes uradalmuk nem maradhatott fenn sokáig: a várat Thököly felkelésének összeomlása után Caprara császári tábornok a Habsburgok haditanácsának döntése értelmében 1686-ban felgyújtatta és védhetetlenné tette. Bár a lakóépületek még megmaradhattak, a magányosan, védelem nélkül álló várak és hideg kőfalaik egyre kevéssé tették vonzóvá a regécit és a hozzá hasonló várakat.

Galéria | 10 kép

Kirándulás a repkedő boszorkányok, keménykezű várúrnők és négyszáz éves unikornisok földjén

Kirándulás a repkedő boszorkányok, keménykezű várúrnők és négyszáz éves unikornisok földjén

Fotó megosztása:

Több száz éves kincsek között 

A romok sokáig kőbányaként funkcionáltak a környék lakói számára, míg a föld be nem temette azokat. A vár rekonstrukciója azonban teljesen új szakaszba lépett, miután a Magyar Nemzeti Múzeum kiemelt projektjeként szárnyai alá vette a korábban lelkes régészek és a helyi önkormányzat által kezdeményezett helyreállítást. A vár feltárása és állagvédelme több mint húsz éve zajlik, amelynek alapját  Kormos István és Bakos Ferenc korábbi és jelenlegi regéci polgármesterek által életre hívott régésztábor adta, ahol számos iskola diákjai megfordultak. Az MNM 2016-tól vette át a régésztábor szakmai vezetését, a rekonstrukciós munkálatokat megelőzően és a kivitelezéssel párhuzamosan végeznek jelenleg régészeti tevékenységet a várnál. Az első nagy rekonstrukciós ütem során a Felsővár tornyának teljes, további épületeinek részleges rekonstrukciója és konzerválása elkészült, a vár előtt fogadóépület, Regéc településen belül pedig látogatóközpont épült.

Újszerű kísérlet a helyreállításra

Az építészeti és más trendekhez hasonlóan a hazai várrekonstrukciók és újjáépítések is sok technológiai és megközelítésbeli újításon estek át az elmúlt évtizedekben. Ebből a szempontból is egyedülállónak tekinthető a regéci vár helyreállításának projektje, melynek során nem egy romantikus kép alapján rekonstruálják az épületeket,  nem is a ’70-es évek hagyományát követik, amikor betonnal vagy látványosan más építési eszközzel kellett a mai pótlásokat jelölni, hanem a korabeli technikák, például a korabeli kötőanyag, a mészhabarcs leképezésén alapszik. A leletek és a tudományos kutatómunka nyomán tehát korhű, hiteles rekonstrukcióról lehet szó, melynek célja a vár eredeti karakterének megőrzése. Így nem kizárt, hogy az újjáépített regéci vár a látványtervek alapján valóban az eredeti egy bizonyos korszakának benyomását keltheti majd.

Jelenleg a második helyreállítási ütemben a Középső vár keleti részének helyreállítása és a 16. század közepén és második felében épült, emeletes reneszánsz palota újjáépítése zajlik, Kosdi Attila építész valamint Simon Zoltán, Gíber Mihály, Hegyi Dóra és Pető Zsuzsa régészek vezetésével. A helyreállítás összesen közel 1000 négyzetméternyi épületrészt érint, amelyből 384 négyzetméter padló alatti szint. Ennek gépészeti segítséggel történő régészeti feltárása jelenleg is zajlik – ebből az itt állt épületek történetére, építészeti részleteire vetülhet fény, valamint az előkerülő leletek a vár korábbi történetére, egykori lakóinak életmódjára is adatokkal szolgálnak. Az MNM által szervezett sajtóúton páratlan élményben lehetett részünk, ugyanis bejárhattuk a régészeti feltárás látogatók által elzárt területeit is, például a vélhetően „lányasszonyok házaként” ismert kőfalakkal körülvett területet, ahol azokat a fiatal lányokat szállásolták el, akiket a várúrnők a tisztes és erkölcsös nevelés jegyében magukhoz vettek, hogy később esetleg megfelelő főúri vagy fejedelmi feleség válhasson belőlük.   
Túránk legérdekesebb állomása azonban kétség kívül az a néhány hete még földdel fedett egykori pincehelyiség volt, ahol ott jártunkkor is dolgoztak a munkások, akik szemünk láttára ásták ki a több száz éves leleteket. Amint azt kérdésünkre elmondták, „óriási boldogság” számukra, hogy több száz éves falak között dolgozhatnak, és amint Pető Zsuzsától megtudom, már nagyon jó szemük van arra is, hogy kiszúrják a kincseket a törmelékek közül.

Galéria | 13 kép

Kirándulás a repkedő boszorkányok, keménykezű várúrnők és négyszáz éves unikornisok földjén

Kirándulás a repkedő boszorkányok, keménykezű várúrnők és négyszáz éves unikornisok földjén

Fotó megosztása:

A most talált legnagyobb kincsek azok a körülbelül négyszáz éves kályhacsempék, amelyeken olyan meglepő figurák is szerepelnek, mint az unikornis vagy egy korábbi: amelyiknek pontos mását Kairóban találták meg. Ott jártunk reggelén pedig éppen egy bárd került elő – ki tudja, talán ezzel vették fejét Zrínyi Ilona udvarán a rendetlenkedőknek.

(Kiemelt kép: Nagy Tamás/nőklapja.hu)