A hagyományos nemi szerepek és a férfiasság válsága miatt konganak a vészharangok, de mit gondolnak erről maguk az érintettek? Egy fiatal újságírónő felkerekedett és különböző életkorú, etnikumú, munkájú brit férfiak sorát interjúvolta meg. A végeredmény itthon is elgondolkodtató és megrendítő. A Guardian videósorozatából szemezgettünk, és hozzá kapcsolódva körbejártuk, hogy miért értékelődött fel az apák szerepe, mivel magyarázzák a kamaszfiúk a viselkedésüket, és milyen az, amikor az öröklött férfiminták mérgezővé válnak?

Az agyontetovált Neil ránézésre maga a megtestesült sztereotípia, pont ahogy a filmek alapján egy motoros bandatagot vagy alvilági keményfiút elképzelek. Keménykötésű, széles vállú, kopasz férfi, a negyvenes éveiben járhat – az a figura, akivel nem szívesen találkoznék egyedül késő este az utcán.
Mindemellett Neil elég sok mindent megtestesít, amit hagyományosan a férfiassághoz kötünk. Erőt, tekintélyt, határozottságot és némi féken tartott agressziót sugároz. Tipikusan az az ember, akire a legtöbben azt mondanák, férfias férfi. Valószínűleg ez volt az egyik oka, hogy a Guardian újságírója odalépett hozzá, hogy rákérdezzen, szerinte válságban van-e a férfiasság napjainkban. Ezzel kezdődik el a Guardian videoriport-sorozata a modern férfiasságról, ami az elmúlt évek egyik különösen értékes és átfogó projektje a témában.

Mert azt mindannyian érezzük, hogy a tradicionálisan meghatározott nemi szerepek változnak, de ezen túl sokkal többet állítani valójában nem nagyon lehet. Azzal végképp érdemes csínján bánni, hogy a változásra azonnal rásüssük, hogy rossz, mert elég sokrétű, ami történik. Hiszen például biztosan baj, ha egy férfi empatikus, nem domináns vagy kiveszi a részét a háztartási feladatokból? Újdonsült apaként dönthet úgy, hogy él a jog adta lehetőséggel, és ő megy el gyesre? Vagy ezekkel máris veszít a férfiasságából?
Az ezekhez hasonló dilemmákat látva Iman Amrani magukat az érintetteket kezdte el kérdezni. A 10-15 perces videókban arról beszélget férfiakkal, hogy ők hogyan élik meg a saját férfiasságukat, egyáltalán, szerintük mi a férfias. Hogy ezt szerintük hogyan befolyásolta az apjukkal való kapcsolatuk, és mit gondolnak a férfiakat érintő sztereotípiákról. De szóba kerül a pornófogyasztás, a körülmetélés és a férfikép is, amit a tévé, a filmek és a reklámok sugároznak.
A Modern Masculinity című projekt két legszembetűnőbb jellemzője és értéke hamar megmutatkozik. Az egyik, hogy Amrani példaértékűen mutatja be, hogyan lehet megérteni és megismerni a másik mozgatórugóit és álláspontjának mélységeit – ami nem jelenti, hogy egyet is kell értenünk vele, és pláne nem, hogy elkezdünk ítélkezni. A sorozat elején Amrani bevallja, hogy voltak pillanatok, amik kihívást jelentettek neki, de kérdéseiben így is mindig ott van a másikat tiszteletben tartó érdeklődés.
A másik, hogy a sorozat az általánosítások mögé vezet azzal, hogy a megszólaló férfiaknak különböző az életkoruk, az etnikumuk, a társadalmi státuszuk, a munkájuk és a mindenféle érdeklődésük. És nem meglepő módon a férfiasság különböző vetületeit és témáit is sokféleképpen tapasztalják és közelítik meg.

A hőzöngő srácok és a felelősségvállalás

A sokféleség itt mindenképpen egy kulcsszó. Igaz, hogy a társadalmunk a közelmúltig (de sokfelé napjainkban is) sokkal szigorúbban meghatározta, hogy mit tartott egy férfi, illetve egy nő feladatának az életben és a mindennapokban. Sokkal kisebb volt a mozgástér, hogy egyes viselkedésformákat, külső-belső értékeket, lehetőségeket és tilalmakat melyik nemhez kötik. Mindezt nemcsak annak a nyomása tartotta fenn, hogy a túléléshez szükség volt a közösség elfogadására, hogy helyesnek tartsák a viselkedésünket és életmódunkat, a kirekesztésnek pedig szörnyű következményei voltak. Hanem hogy a gazdasági, egyházi, jogi rendszereket is e kategóriák mentén alakították ki, például hogy egy férfi vagy egy nő milyen körülmények között birtokolhat javakat vagy tanulhat.

A nemi szerepeknek nevezzük azokat a normákat, amikben egy társadalom előírja, hogy a különböző nemű embereknek hogyan kell viselkednie, milyen életcélok és feladatok elfogadhatóak számukra.
A nemi sztereotípiák sémák arról, hogy a különböző nemű embereknek az adott kultúra, társadalom szerint „tipikusan” milyenek a külső-belső tulajdonságaik, mire tartják őket képesnek.
A nemi szerepek és sztereotípiák szoros összefüggésben és átfedésben működnek.

Eközben koronként, társadalmi osztályonként vagy földrajzilag is mindig voltak kisebb-nagyobb változások és különbségek abban, hogy mit tartottak férfiasnak. A ma a nőiességhez kapcsolt magas sarkú cipőt például a férfiak hordták először és a 17. században még státuszszimbólumnak is számított, a 19. századig pedig elfogadott volt, hogy egy férfi sminkeljen. Vagy míg az angolszász országokban és nálunk is ismerős, hogy egy fiú sem sírhat, például Olaszországban, főleg a déli részén teljesen rendben van, ha egy férfi zokog és nagy gesztusokkal mutatja ki az érzelmeit.
A 21. század első évtizedeiben felerősödtek azok a hangok, amik a férfiasság válságáról, elnőiesedésről, káoszról beszélnek. Ezekben az érvelésekben visszatér, hogy a feminista mozgalmakat teszik meg felelősnek – a már említett Neil is ezzel indított. (A feminizmus társadalomra gyakorolt hatásainak témája túlmutat ennek a cikknek a terjedelmi keretein, viszont bármilyen nagy horderejű társadalmi változásról beszélünk, az mindig több történelmi, gazdasági, kulturális, politikai és akár vallási jelenség és esemény egymásra hatásából táplálkozik. Népszerű narratíva, de téves és káros bűnbakot kreálni a nőjogi mozgalmakból.)
Visszatérve a riportra, Neil rögtön a következő mondatában sokkal érdekesebb és konstruktívabb irányba vitte a beszélgetést. Számára nem volt kétség, hogy a férfiasság válságban van, és szerinte ezért felelős még

  • az elharapódzó sráckultúra (‘lad culture’), ami szerinte egyfajta hőzöngő, hangos kivagyiság, hogy ki mennyit tud inni, hány nőt tud lefektetni és mennyit drogozik;
  • a felelősségvállalás elhanyagolása – Neil olvasatában csak az tud felelősséget vállalni másokért, aki már saját magáért is megtanult;
  • és hogy a férfiak nem tanítják meg a fiaikat arra, hogy értelmet és célt keressenek az életüknek.

Amikor nincs ott az apa, érkeznek a guruk?

Neil gondolatai ismerősek lehetnek azoknak, akik találkoztak már Jordan Peterson munkásságával. Ez nem véletlen, a videósorozat a kanadai pszichológus egyik előadásán indul, Amrani itt találkozott Neillel. Petersont a 12 szabály az élethez – Így kerüld el a káoszt! című, több milliós példányszámban elkelt könyve tette szupernépszerűvé, különösen a fiatalabb férfiak körében. Fő üzenete, hogy szedjük össze magunkat, fejezzük be az önsajnálatot, vállaljuk a felelősséget a tetteinkért, tegyünk rendet az életünkben, és találjunk neki értelmet és célt. Peterson a szigorú, de törődő apa hangján szólítja meg követőit és olvasóit, és valamire nagyon rátapintott a korszellemben, mert valóságos hisztéria alakult ki körülötte. Az előadásai világszerte telt házasak – a Bazilika előtt tér is zsúfolásig megtelt, amikor tavaly a BrainBar szervezésében Budapestre látogatott –, és saját becslése szerint több tízezer hálálkodó levelet kapott már olyanoktól, akik az ő iránymutatásával lábaltak ki traumákból, életuntságból vagy önbizalomhiányból. Mindezzel együtt Peterson egy elég megosztó személyiség, ennek okairól a 24.hu írt alaposabban.

Jordan Peterson (Fotó: Carlos Osorio/Toronto Star via Getty Images)

Ami a cikk szempontjából fontos, hogy bár Peterson kifejezetten karizmatikus tud lenni, az elsöprő sikerét táplálhatta az is, hogy rátalált az apaszerepre. Ma sok szó esik a pszichológiában arról, hogy az egyik generációtól a másiknak átadott minták és példák milyen elemien hatnak az életünkre – és mennyi nehézséget okoz, ha ezeket nem kaptuk meg vagy károsak. 

Az apák fizikai hiánya vagy érzelmi távolságtartása egy alapvető sorvezetőtől fosztja meg a felnövekvő fiúkat arról, hogy mit jelent férfiként élni. Ezt aztán innen-onnan, a tévéből, utcáról, más fiúktól, férfiaktól próbálhatják pótolni, nem feltétlenül szerencsésen.

Amikor sorvezetőt írok, az nemcsak a hétköznapokban ellesett mintákat jelenti, hanem közös programokat, beszélgetéseket, azokat a dolgokat, amikből egy élő (szeretet)kapcsolat felépül.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő csak 300 forintért, vagy regisztrálj, és 5 előfizetői tartalmat megnyitunk neked!
Ízelítő a cikk tartalmából
Kik segítenek az apátlan fiúknak felnőtté válni?
Miért várjuk el a férfiaktól, ami bizonyítottan rossz nekik?
És kinek van joga a szexhez?
Próbáld ki most kedvezményesen!