Elmentem az erdőbe, és találkoztam a gyerekkori, felszabadult énemmel

Erdőfürdő: túravezető által irányított kirándulás, vagy annál sokkal több? Szkeptikusan érkeztem a Népsziget ártéri erdejébe, de végül kevesebb előítélettel, és meglepő tapasztalatokkal tértem haza. Még én is, aki a természet közelségében nőtt fel.

Amikor a szerkesztőm felvetette, hogy kipróbálhatnám az erdőfürdőt, kicsit felhúztam a szemöldökömet: Gerald Durrell A természetbúvár című könyvével a hónom alatt nőttem fel, gyerekkoromban úgy ismertem az otthoni ártéri erdőt, mint a tenyeremet. Most tényleg egy idegen vezetésével kell kirándulnom? Az ironikus megjegyzésemet a reggeli kávémmal együtt lenyeltem, és visszapötyögtem: persze, megyek. Azt megint nem tettem hozzá az utóiratban, hogy amúgy bármilyen jogcímen hajlandó vagyok a természetben lófrálni. 

Elvadult táj, egy kis szocreál beütéssel

A Facebookon kutattam lehetőségek után, ott találtam rá Valkó Zsuzsira, aki a honlapja szerint képzett erdőfürdő vezető, január óta tart ilyen programokat. Az oldal leírását gondosan elkerültem, nem akartam a prekoncepcióimat tovább etetni, inkább gyorsan felhívtam és pár perces beszélgetés után be is fizettem magam egy csoportos, több órás programra, amelynek a részvételi díja 8000 forint volt.  Ha az ember privát kirándulásra vágyik a vezetővel, arra is van lehetősége, ez a verzió hétköznap 20 000 forintba, hétvégén pedig 30 000 forintba kerül. Remek hír volt számomra, hogy az úti cél ezúttal a Népsziget ártéri erdeje lesz, bár őszintén megvallva, azt a gondolatot igyekeztem messze elhessegetni, hogy egy számomra teljesen idegen emberrel kell majd az erdőben kószálni. Abba pedig végképp nem mertem belegondolni, milyen feladatokat kell majd elvégeznem. Sajnos simán elképzeltem magamról, hogy kirobban belőlem a visszatarthatatlan nevetés, ha valamilyen túl spirituális, átszellemült dolgot kell csinálnom. Mindenesetre a Budapesthez tartozó Népsziget, más néven a Szúnyogsziget elvadult erdejére, kicsit baljós hangulatára nagyon is vágytam. A múltban voltak neki egyébként jobb, találóbb nevei is: a 17. század végén még Saban-szigetnek hívták, a helyiek azonban később Pesti-, Szúnyog-, Csiga-, illetve Újpesti-sziget, sőt Kecske-sziget néven is emlegették. A félszigetre besétálva tényleg szürreális világba csöppenünk, találunk ott kecskefarmot, a szocialista időkből itt ragadt ipari épületeket, üdülőket, hajléktalanok nappali melegedőjét és éjjeli szállóját, egy húsz éve ugyanúgy kinéző halászcsárdát, és persze egy buja, élettel nyüzsgő erdőt. 

Zsuzsa az egyik népszerű büfé előtt vár, és amíg én a reggeli kávémat iszogatom, ő arról mesél, hogy egy gyermekszülés utáni kiégés és egy mély depresszió vezette el az élményfürdőzéshez. 

„Szerettem volna természetes módon, gyógyszerek nélkül, magam elmozdulni a mélypontról” – mondja, miközben egy szúnyogirtót nyújt át, hogy bekenjem vele magam. – Akkoriban volt egy hátsó kertünk, ahol vegyszermentesen neveltünk zöldségeket, és azt vettem észre, hogy a gyomlálástól több napra elegendő nyugalmat, feltöltődést kaptam. Elkezdtem kutatásokat olvasni arról, hogy a természet milyen pozitív hatással van a pszichénkre, így jutottam el az erdőfürdőhöz, ami végül annyira elkezdett érdekelni, hogy elmentem Szlovéniába egy nemzetközi – Association of Nature and Forest Therapy módszere alapján történő – képzésre. Itt tanultunk a tudományos háttérről, a gyógynövényekről, a filozófiájáról, és persze naponta erdőfürdőztünk is” – mondja Zsuzsi, miközben elindulunk az erdőbe vezető szűk ösvényen.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő most csak 300 forintért!
Ízelítő a cikk tartalmából
Az erdőfürdő hangzatos marketingfogás, vagy tényleg többet nyújt, mint egy sima kirándulás?
Milyen gyakorlatokból épül fel az erdőfürdő?
Milyen hatása van a pszichénkre és a szervezetünkre?
Próbáld ki most kedvezményesen!
Az előfizetés ára az első hónapban csak 300 Ft, ezt követően 1490 Ft havonta.